Kikönyörögtem, hogy a fiam elváljon, és most nagyon megbántam… – Tegnap megint idehozta az unokámat hétvégére a menyem – panaszkodott nekem a szomszédom, Lujza néni, mikor találkoztunk a lépcsőházban. – Egyszerűen képtelen vagyok normálisan megetetni a gyereket! “Anyu mondta, hogy a hercegnők nem esznek sokat!” – mondja, bekap két kanállal és ennyi! Pedig teljesen lesoványodott már, szinte világít a bőre az éhségtől! Lujza néni a fia, Andris párját, Orsit már az első pillanattól kezdve nem kedvelte. Csak azért, mert Orsi hét évvel idősebb volt a fiánál. Andris meg még egészen fiatal srác volt – épp csak leérettségizett. – Hát nővel sem volt dolga Orsi előtt! – méltatlankodott a szomszédasszonyom. – Nem csoda, hogy ennyire belehabarodott! Egy tapasztaltabb nő elcsavarta a fejét, és kész! Pedig Orsi nagyon szép, csinos, igényes nő volt. Odafigyelt a külsejére, karriert épített. Nem is csoda, ha a szomszéd fia ennyire odavolt érte – hisz a férfiak először a szemükkel szeretnek. Volt is mit nézni rajta! Orsi mindig egészségesen táplálkozott és a lányát is ebben nevelte: mértékkel enni, az alakra és egészségre odafigyelni. Ahogy együtt jártak néhány hónapja, Orsi teherbe esett. Hogy szándékos volt-e, vagy a sors hozta így – tulajdonképpen mindegy. Andris eldöntötte, hogy feleségül veszi. Épp csak betöltötte a 18-at, Orsi már 25 volt. Andris elvégezte a technikumot, dolgozott, külön költöztek, előbb bérelt lakásban, majd vettek egy kis szobát egy kollégiumban. Fiatalok, boldogok voltak, de Lujza néni tovább piszkálta a menyét: szerinte semmit sem jól csinált. Hol főzni nem tudott, hol Andris inget nem vasalta ki, hol a gyereket nem megfelelően öltöztette. Menyének csak hibáit látta, erényeit nem. Végül Orsi minimálisra csökkentette a kapcsolatot az anyósával. Maga hordta a lányát oviba, edzésre, sakkra, szabad perceiben futott a konditerembe, körmöshöz, fodrászhoz… Andris gyakran üres otthonba ért haza. Egy este csöngetett a kollégiumi szomszédjuk, Mariann – magányos, két kamaszgyereket nevelő 38 éves özvegy. A közös konyhában elromlott a csap, Andrist kérte meg, segítsen, nehogy eláztassák a lenti lakókat. Andris értett a javításokhoz, hamar orvosolta a helyzetet. Ezalatt Mariann vacsorát főzött – tésztát fasírttal, meg is hívta Andrist. Szívesen elfogadta, mert Orsi már régóta nem főzött rendesen – nem volt rá ideje. Onnantól gyakran vacsoráztak együtt, amíg Andris családja nem volt otthon, beszélgettek, házi derelyét, pitét ettek. Egy idő után elmélyült a kapcsolatuk – már nem tudtak meglenni egymás nélkül. A kollégiumban mindenki mindent lát– így hát hamar valaki Orsinak is elmondta, mi történik. Botrány, kiabálás, Andrisnak mennie kellett. Már csak Marianhoz volt hová mennie. Orsi és Andris közös lánya hatéves volt akkor, Andris 25 éves, Orsi 32, Mariann 39. Lujza néni, mikor megtudta, hogy a fia nemcsak elhagyta Orsit, de egy nála 14 évvel idősebb, kétgyerekes asszonyhoz költözött, hirtelen elnémult… Furcsa, mennyire másképp viselkedett, mint Orsival, akit annyi évig kínzott csak a korkülönbség miatt. Most meg teljes elfogadás – vagy inkább beletörődés? Már 15 éve történt, hogy Andris és Orsi elvált. Azóta is Andris Marian mellett él, közös gyerekük nincs, de nagyon boldogok együtt, hiába a korkülönbség (most Andris 40, Mariann 54). Lujza néni szívesen fogadja őket, béke és nyugalom van. Andris igazán boldog. Ti mit gondoltok – lehet boldog egy kapcsolat, ha a nő az idősebb?

Elértem, hogy a fiam elváljon és megbántam

– Tegnap megint átadta az unokámat a volt menyem hétvégére panaszkodott nekem a szomszédasszonyom, Lujza néni, mikor régen a lépcsőházban összefutottunk. Egyszerűen képtelen vagyok normális ételt beleimádkozni a gyerekbe! Anyukám azt mondta, a hercegnők nem esznek sokat! mondja, lenyel két kanállal, és kész! Szegény, már teljesen sápadt az éhezéstől majd világít!

Lujza már akkor megutálta fia, Gábor párját, Annabellát, amikor először meglátta. Egyszerűen azért, mert Annabella hét évvel idősebb volt Gábornál. A fiú még csak most fejezte be a gimnáziumot.

Már az is csodaszámba ment, hogy nőkkel volt dolga előtte! morgolódott Lujza. Nem csoda, hogy így megkörnyékezte ez az asszony az ő tapasztalatával!

Annabella igazán szép, feltűnő jelenség volt. Nagyon odafigyelt az alakjára, jól öltözködött, szépen épített karriert. Nem csoda, hogy Gábor nem tudott ellenállni neki, férfiak szeme ilyesmire gyakran megakad. Nem volt ebben semmi varázslat.

Annabella mindig ügyelt a helyes táplálkozásra, diétázott is néha. A lányát is erre tanította: egyenek mértékkel, ne faljanak, törődjenek az egészséggel és alakjukkal.

Alig néhány hónap ismeretség után Annabella várandós lett. Hogy szándékosan-e, vagy csak véletlen volt már nem is fontos. Az biztos, Gábor kitartott mellette, hozzá akart menni feleségül. Pedig mindössze 18 múlt, Annabella pedig már 25 volt.

Érettségi után Gábor beiratkozott egy technikumba. Tanulás mellett dolgozott; külön költöztek, önálló életet kezdtek. Eleinte béreltek egy kis lakást, aztán sikerült venniük egy szobát valamelyik pesti kollégiumban.

A fiatalok boldogok voltak, de Lujza nem adta fel: folyton belekötött menyébe. Egyeseknek sosem jó a főztje, máshol nem vasalt inget férjének, vagy épp nem megfelelően öltöztette a gyereket. Szerinte Annabellának nincs semmiféle erénye, csak hibák és hiányosságok. Szegényt teljesen kikészítette ezzel; mindig a fiának panaszkodott.

Végül Annabella a lehető legminimálisabbra csökkentette a társalgást az anyósával. Egyedül vitte a lányát oviba, tornára, sakkra. Futott a munkahelyről a bölcsibe vagy edzésre… Meg persze neki is jutott fodrász, kozmetikus, fitneszóra. Így egyre kevesebb ideje maradt otthon.

Gábor munka után üres lakással várta: a kislány foglalkozásokon, a felesége vagy vele vagy a saját ügyeivel volt elfoglalva.

Egyik este bekopogott a szomszéd, Magdolna özvegyasszony, két nagyfiúval. Közös volt a konyha a kollégiumban. Elromlott a vízcsap, és Magdolnáék már attól tartottak, eláztatják az alattuk lakókat hát Gábort kérték meg, hogy segítsen.

Gábor aranykezű volt, pillanatok alatt megcsinálta. Amíg szerelt, Magdolna vacsorát készített tésztát pogácsával, igazi hazai fogást. Meghívta Gábort is egy tányérral. Ő pedig örömmel be is ült hozzá Annabella ritkán főzött mostanában, vagy nem akadt ideje ilyen házias kosztokra.

Innentől Magdolna rendszeresen invitálta vacsorára. Amíg a feleség és a kislány nem volt otthon, közösen töltötték az estéket a kollégiumi konyhán: beszélgettek, ettek, Magdolna néha még túrós lepényt is sütött. Egyszer csak valahogy még közelebb kerültek egymáshoz, már el sem tudták volna képzelni az estéket egymás nélkül.

A kollégiumi élet elég átlátható volt: semmi sem maradt titokban. Valaki persze beszámolt Annabellának Gábor látogatásairól hogy azok bizony nem csak könyvolvasásból állnak

Nagy botrány lett belőle; az egész emelet az események középpontjába került. Annabella, büszke lévén, kipakolta Gábor cuccait, és kizárta a lakásból.

Késő este már nem volt hová menni, csak Magdolnához, aki örömmel fogadta Gábort.

A közös kislány ekkor hatéves volt. Gábor 25, Annabella 32, Magdolna 39.

Lujza néni, mikor megtudta, hogy a fia szakított és elköltözött a feleségétől, boldog volt végre diadal! De amikor azt is megtudta, hogy egy kétgyerekes asszonyhoz is jár, aki ráadásul 14 évvel idősebb nála egyszerre elhallgatott

Furcsa volt ez a fordulat. Évekig ostorozta Annabellát, csak mert idősebb a fiánál. Most viszont csendben maradt. Talán végre belátta, hogy hibázott?

Ennek a történetnek a végkifejlete se mostanában történt; már úgy tizenöt év telt el azóta. Azóta is Gábor Magdolnával él; saját közös gyerekük nincs, de tenyerükön hordják egymást. Hiába a korkülönbség: most Gábor negyven, Magdolna pedig ötvennégy. Lujza néni immár minden szemrehányás nélkül fogadja őket otthonában. Náluk csend, béke, áhítatos idill uralkodik. S látni, hogy Gábor valóban boldog.

Néha elgondolkodom: lehet-e boldogságot találni, ha a nő idősebb a férfinál?