Mária néni, segítenél egy kicsit a matekban? suttogta Levente halkan, reménykedve nézett édesapja barátnőjére. Holnap dolgozat lesz, apa pedig csak este ér haza a munkából.
Kisfiam, most nincs időm felelte Réka, fel sem pillantva a laptopjáról. Két hét múlva esküvőnk lesz, rengeteg dolog nincs még elintézve. Ugye, te is azt szeretnéd, hogy apáddal tökéletes lagzink legyen?
Persze motyogta Levente elveszetten, majd szomorúan elindult a szobája felé. Rékát kifejezetten nem szerette, de az apukája boldog volt mellette. Miatta meg kellett próbálnia elviselni a helyzetet.
Levente anyukája súlyos beteg lett, nem tudta tovább nevelni fiát.
Egy nyolcévesnek nem szabad végignézni, ahogy az édesanyja kínlódik mondta István, Levente apja, és magához költöztette a fiút. A menyasszonya, Réka, nem repesett az örömtől a kialakult helyzet miatt, de hallgatott. Veszekedni nem akart az esküvő előtt.
Réka igyekezett gondoskodó, megértő barátnőnek mutatkozni István előtt, nagyon sajnálta a fiút legalábbis úgy tett. De amikor István dolgozni ment, teljes mértékben levegőnek nézte Leventét. Nem érdekelte, hogy apa nélkül kicsit magányos egy kisfiú.
Alig néhány nappal az esküvő előtt István számítógépe meghibásodott, ezért kénytelen volt Réka laptopját használni. Csak fontos levelet akart elküldeni, de véletlenül megnyitotta a böngészési előzményeket is.
Ahogy olvasott, arca egyre komorabb lett. Dühösen csapta le a laptopot, majd elindult a nappaliba, ahol Réka éppen a tévét nézte.
Milyen ötlettel játszol, hogy intézetbe add a fiamat? mondta összeszorított fogakkal.
Miről beszélsz? húzta fel a szemöldökét Réka. Megígérted, hogy csak e-mailt írsz! Most meg kutakodsz mindenhol? Nem szégyelled magad?
Válaszolj a kérdésemre mondta szárazon István. Ki adott neked jogot, hogy dönts a fiam sorsáról?
Pontosan, hogy nem az én gyerekem! vágta oda Réka a távirányítót. Nekünk is lehetnek majd közös gyerekeink! Levente csak útban lenne. Tanulni sem tanul, hármastól is alig gyűri magát kettőig. Milyen példát mutat majd a mi közös gyerekünknek?
Egy gyerek, akinek meghal az anyja, és kirángatják a megszokott környezetéből, hogyan is lenne kiegyensúlyozott? Nem is segítesz neki, inkább azon gondolkodsz, hogyan szabadulj meg tőle! kiabálta István, nem is próbálta elfojtani az érzelmeit. Szerencsére Levente akkor épp az iskolában volt.
Ne kiabálj velem! sziszegte Réka. Nem vagyok köteles nevelni a gyerekedet. Ott van a nagymamája, vigye el magához, ha nem tetszik, amit javasoltam.
És ezt mikor akartad tudatni velem? emelte föl még inkább a hangját István. Egy héttel az esküvő után, vagy egy hónappal később?
Néhány nap múlva mondta vállat vonva Réka. Minek húzni az időt? Már mindent elintéztem, a gyámügyis ismerősöm segít, gyorsan átnézzük a papírokat. Ott Leventének jobb lesz.
Az én fiamat sosem fogom elárulni mondta hirtelen higgadtan István. Ő nekem mindennél fontosabb.
És én? pattant fel Réka. Neked nem számítok? Nem szeretsz? Akkor hát választanod kell: vagy a fiad, vagy én!
A fiam jelentette ki egy pillanatnyi habozás nélkül István. Párkapcsolatot találhatok még, de fiam csak egy van.
Párkapcsolatot? Ugyan, kit fogsz te érdekelni rajtam kívül? lihegte dühösen Réka. Szerinted más nő szeretheti a te fiadat? Ne nevettess! Másnak nem kellenek az idegen gyerekek!
Egy órán belül szedd össze a holmid, és hagyd el a lakást. Az ajándékokat is viheted, nem érdekel István felvette a kabátját, majd az ajtóból csendesen szólt vissza: Többet nem akarok látni. Ha azt hitted, szeretlek, nagyon tévedtél. Leventének kerestem anyát, semmi mást.
Várj, István, hát mi lesz az esküvővel? kiáltotta kétségbeesetten Réka. Biztos volt benne, hogy a férfi elnéz majd neki mindent, de most…
Hát nem érted? csóválta fejét István. Esküvő nem lesz. Döntöttem, mégpedig nem melletted. Pakolj össze. Ha visszajövök, és még itt vagy, nem fogok kegyes lenni.
Becsukódott mögötte az ajtó, Réka pedig összeomolva rogyott a kanapéra. Ő már magáénak érezte ezt a lakást, nem akart elmenni innen.
Megszólalt a csengő. Réka fölpattant s mosolyogva ment az ajtóhoz. Talán István csak viccelt, csak visszajön!
Csomagot hoztam! mondta vidáman a futár, ide tessék aláírni.
Réka mérgében majdnem eltörte a tollat, ahogy aláírt. A fiú furcsán nézett rá, majd sietve elment.
A dobozban ott csillogott gúnyosan a menyasszonyi ruha. Egy vagyont ért forintban mérve. Réka őrjöngve vagdosta a földre a hófehér csodaruhát, és szó szerint eltaposott rajta, ronggyá tépve.
Dühösen elővette a telefont, hívta a barátnőjét, közben a gardróbból kihúzta a bőröndöt.
Mi történt? morogta belefáradt hangon a barátnője a vonal másik végén. Te sem alszol, mást sem hagysz pihenni, ugye? Na, izgulsz az esküvő miatt?
Semmilyen esküvő! fújtatott ingerülten Réka, és átváltott kihangosításra. Pakolok, jöhetsz értem?
Mi volt? A barátnő egy pillanat alatt komoly lett. Bántott István?
Hát, nagyon is! vöröslő arccal válaszolt Réka, és elmondta a vitát. A barátnő sokáig hallgatott. Elaludtál?
Te tényleg el akartad intézni, hogy megszabaduljatok attól a kissrác-tól?
Persze, nekem minek kéne más gyerekét nevelni, vetette oda Réka. Majd megszülöm a sajátomat.
Figyelj mondta a barátnő hosszú csend után, nem értelek, és nem is akarok érteni. Nem hittem volna, hogy így gondolkozol.
Engem nem érdekel, duzzogott Réka, kínlódva zárta be a bőröndöt. Jössz, vagy sem?
Nem, felelte ridegen a barátnő. Hívj mást.
Na, menj a fenébe Hívok majd taxit
***********************************************
István az iskolából hozta haza Leventét, és együtt sétáltak a Városligetben, etették a madarakat. A kisfiú örölt, hogy az apukája végre figyel rá, de óvatosan megszólalt:
Nem kell segíteni Réka néninek a lagzi előkészületeiben? kérdezte tétován, félve.
Nem felelte István, amivel nagyon meglepte Leventét. Lagzi nem lesz. Nem baj, ha Réka nem fog velünk lakni? Ideges volt, hiszen amikor elküldte Rékát, eszébe sem jutott, mit gondol erről a fia.
Nem baj! Levente szeme csillogott a boldogságtól. Dehogy sajnálom, ő engem úgyse kedvelt.
Sebaj ölelte meg szorosan a fiát István. Egy darabig ketten leszünk. De hidd el, egyszer jön majd egy asszony, aki úgy szeret, mintha vér szerinti anyád lenne
Az embernek mindig a család és az őszinte szeretet a legfontosabb; soha nem szabad feláldozni azt pillanatnyi boldogságért. Az igazi szeretetben nincs helye önzésnek.
