Egy kis üzenet a feleségtől – Drágám, hazavinnél a munkából? – kérte Zsuzsa reménykedve a férjétől, bízva benne, hogy nem kell negyven percet zötykölődnie a buszon egy nehéz nap után. – Elfoglalt vagyok, – vágta rá röviden Ádám. Közben a háttérben tisztán hallatszott a tévé, vagyis Ádám otthon volt. Zsuzsának könny szökött a szemébe a csalódottságtól. A házasságuk romokban hevert, holott még fél éve a férfi mindent megtett volna érte. Mi változott meg ilyen rövid idő alatt? Zsuzsa nem értette. Gondosan vigyázott az alakjára, sokat sportolt. Remekül főzött – nem véletlenül dolgozott egy felkapott étteremben. Soha nem kért pénzt, nem csinált jelenetet, mindig mindenben igyekezett a férje kedvére tenni… – Így gyorsan ráfog unni, – csóválta fejét Zsuzsa édesanyja, amikor lánya panaszait hallgatta. – Nem lehet mindent megengedni egy férfinak. – Csak szeretem, – mosolygott tehetetlenül a lány. – És ő is szeret… ****************************** – Tényleg ráuntam volna? – rágta az ajkát Zsuzsa, miközben a böngésző előzményeit nézte. Kiderült, Ádám minden szabadidejét társkereső oldalakon tölti, egyszerre több lánnyal is üzenget. – Miért nem tudott velem őszintén beszélni? Megértettem és elengedtem volna. Miért kell együtt élni valakivel, akit már nem szeret, és ezt éreztetni is? Hát, válás lesz. Nem baj, erős vagyok, túlélem. De ennyivel nem úszhatja meg – egy kis édes bosszút megérdemelt… Zsuzsa aznap este regisztrált ugyanarra a társkereső oldalra, ahol a férje is fent volt. Megkereste, és írt neki. A profilképhez egy neten talált, kicsit átalakított fotót használt, biztos volt benne, hogy Ádám ráharap. És tényleg, visszaírt. Lendületes beszélgetés indult. Ádám az üzenetekben lelkendezve mesélte, hogy nem nős, komoly kapcsolatot keres és gyerekekre is készen áll. A saját nagyszerű jellemét magasztalta, amin Zsuzsa csak sírva nevetett – hiszen tudja, milyen nehéz igazából kijönni vele. – Találkozzunk! – írta Zsuzsa, és izgatottan várta a választ. – Benne vagyok! – jött a felelet pár másodperc múlva. – De most a húgom lakik nálam, tanul a felvételikre, inkább legyen semleges helyen – a folytatás jöhet hotelben. – Micsoda? – kapta fel Zsuzsa a fejét. – Hogy gondolod, hogy csak úgy egyből hotelbe hívod a lányt? Egy valamirevaló nő sértésnek venné! Sebaj, nekem ez jól jön… – Vagy inkább nálam? Külvárosi kertes ház, egyedül lakom, senki nem zavar… – gondolkodott: vajon elfogadja? – Remek ötlet! – Ádám szemmel láthatóan örült, hiszen így spórolhat. – Írj címet és időpontot! Visz a szerelem szárnyán! – Gesztenyefa utca 25., este tízkor jó? – Tökéletes! Már várlak is. Kilenc körül Ádám sietve közölte, hogy behívták dolgozni. Nem találta a kocsikulcsát, és kelletlenül Zsuzsát kérdezte, látta-e. – Ott volt a komódon – nézett rá őszinte szemmel Zsuzsa, miközben a zsebében szorongatta a kulcsokat. – Lehet, a macska elvitte? – Mindegy, hívok taxit. Ne várj meg, feküdj le nyugodtan! Zsuzsa persze nem tervezte megvárni. Minek is? Inkább hasznosabban töltötte az időt – összepakolt. Szerencsére volt saját lakása, amit a nagymamájától örökölt. Egyetlen dolgot hagyott csak hátra: a válókeresetet, jól látható helyen. Ádám másnap reggel jött haza, dühösen. Nem elég, hogy az út több mint egy óra volt, a címzett lakáson még csak nyoma sem volt a “modell” külsejű lánynak, akit a képeken látott. A ház valódi volt, de az ajtót egy háromszor akkora nő nyitotta ki, mint Ádám maga. Alig volt rajta ruházat, és a férfi mindent megadott volna, hogy kitörölje az élményt az emlékezetéből. Alig tudott kiszabadulni! Újra taxit kellett hívnia, hosszú ideig fagyoskodott a zakójában. Ráadásul furcsa volt a sofőr is, először egész máshová vitte… Szóval igazán emlékezetes éjszaka lett belőle. Csak amikor hazaért, és meglátta az asztalon a válópapírt, esett le neki, ki volt mindennek a mozgatója. Hiszen a papír mellett rúzzsal csak ennyi állt: Ez volt a te édes bosszúd…

Üzenet a feleségtől

Drágám, eljönnél értem a munkából? kérte Réka a férjét, hangjában remény bujkált. Egy hosszú, fárasztó nap után rettegett a gondolattól, hogy negyven percig kell zötykölődnie a zsúfolt buszon.

Elfoglalt vagyok, válaszolta Dániel szűkszavúan. A háttérben azonban tisztán hallatszott a tévé zaja. Ez csak azt jelenthette, hogy a férfi otthon volt.

Réka szeme könnybe lábadt a megaláztatástól. A házasságuk egyre inkább széthullani látszott, pedig fél éve még Dániel szinte a tenyerén hordozta őt. Mi változott ilyen rövid idő alatt? Erre Réka sem tudta a választ.

Ő vigyázott az alakjára, rengeteg időt töltött az edzőteremben. Remekül főzött nem hiába dolgozott Budapest egyik elegáns éttermében. Sohasem kért pénzt, nem rendezett jelenetet, minden kívánságát teljesítette a férjének

Túlzottan is elkényezteted, csóválta fejét Réka anyukája, amikor meghallgatta lánya panaszait. Nem szabad mindenben a férfit szolgálni.

Én csak szeretem őt, mosolygott Réka, szinte tehetetlen rezignációval. És ő is szeret engem

******************************

Tényleg megunta engem, harapta az ajkát Réka, miközben Dániel számítógépének böngészési előzményeit nézte. Kiderült, hogy férje minden szabad percét társkereső oldalakon tölti, egyszerre több nővel is chatel. Nem beszélhettünk volna erről nyugodtan? Megértettem volna, és elengedem! Minek együtt szenvedni, ha már nem szeret, és miért kínozni egymást ilyen légkörben?

Hát válás lesz. Réka tudta, hogy elég erős túlélni mindezt. De nem engedi el Dánielt csak úgy, muszáj, hogy egy kis bosszút vegyen rajta.

Még azon az estén, egy kicsit reszkető kézzel, Réka profilt regisztrált ugyanazon a társkeresőn, ahol a férje is fent volt. Gyorsan letöltött egy, az internetről származó, kicsit megszerkesztett képet egy ismeretlen nőről, és biztos volt benne, hogy Dániel rá fog harapni. S lőn, tényleg ráharapott.

Hamar szoros csetelés kezdődött. A férfi üzeneteiben elmondta, hogy nőtlen, komoly kapcsolatra és családalapításra vágyik, miközben a saját nagyszerű természetét dicsérte Réka a könnyeit törölgette a nevetéstől. Hiszen ő tudta, mennyire nehéz férje rigolyáihoz alkalmazkodni.

Mi lenne, ha találkoznánk? írta Réka, szíve hevesen vert, ahogy válaszra várt.

Benne vagyok, érkezett a válasz pár másodperc múlva. Csak átmenetileg a húgom is nálam lakik, a felvételire készül. Inkább találkozzunk semleges helyen, aztán menjünk be egy panzióba.

Hát ez szép sóhajtotta Réka felháborodva olvasva a sorokat. Honnan veszed, hogy az első randin minden nő gondolkodás nélkül szállna veled panzióba? Ez felháborító, de most jól jön.

Vagy gyere hozzám, egyedül lakom a külvárosi családi házamban. Senki sem fog zavarni írta vissza, közben latolgatta, vajon belemegy-e a férfi.

Tökéletes ötlet! lelkendezett Dániel. Nyilván annak örült, hogy nem kell pénzt költenie. Írd le a címet és az időpontot, szárnyalva érkezem!

Akácfa utca 25, este tízre jó lesz?

Persze! Várj engem!

Fél kilenc körül Dániel úgy tett, mintha sürgősen be kéne mennie dolgozni. Sehogy sem találta autókulcsát, kelletlenül kérdezte a feleségét, látta-e a kulcscsomót.

Ott volt a komódon, mondta Réka, miközben ártatlanul nézett férje szemébe, de közben az egyik zsebében szorította a kulcsokat. Talán a macska játszott velük?

Mindegy, hívok egy taxit. Ne várj meg, feküdj le nyugodtan!

Réka nem is akarta megvárni. Minek? Ezt az időt saját javára használta ki: összecsomagolta a holmiját. Szerencsére neki már megvolt a saját lakása, a nagymamájától örökölte. Egyetlen dolgot hagyott maga után: a válókeresetet, jól látható helyen az asztalon.

Dániel csak reggel ért haza, haragtól reszketve. Nem csak az odafelé tartó út tartott több mint egy órát, de Anikót, a modell külsejű nőt sem találta a megadott címen.

A cím létezett, a ház is, csakhogy az ajtóban egy rendkívül testes asszony jelent meg, akinek egyetlen ruhadarabja egy áttetsző köntös volt. Dániel mindent oda adott volna, csak felejteni tudja a látványt.

Ám az igazi rémálom csak ezután jött. Alig menekült ki az asszony elől, és hosszasan várakozott a hajnali hidegben, mire a taxi végre megérkezett. A sofőr furcsa volt, először teljesen máshova vitte Egész éjjel csak botrányból botrányba esett.

Csak amikor otthon belépett a lakásba, s az asztalon meglátta a válókeresetet, értette meg, kinek köszönheti ezt az emlékezetes éjszakát. Az asztalon pedig finoman, rúzzsal ez a mondat állt:

Édes bosszúDániel ült a nappaliban, szemében a felismerés keserű villanásával. A lakásban csend volt, túl csendes csak most fogta fel igazán, mennyire hiányzik belőle Réka jelenléte. A válókereset rideg fekete betűi szinte izzottak a papíron. Nem tudott haragudni, se kiabálni, se mentegetni magát maradt a megbánás, a dacból is nehéz, magányos csend.

Eközben Réka az új lakásában ablakot nyitott, hogy beengedje a friss hajnali levegőt. Testéből lassan távozott a hónapok alatt felgyülemlett feszültség. Félálomban ült a kanapén, körülötte bőröndök, de az arcán valami felszabadult mosoly játszott; valamiféle büszkeség, amiért végre kiállt magáért. Felkapta a telefonját, és küldött egy üzenetet anyjának: Ma új élet kezdődik. Jól vagyok.

Az utolsó neszek is elültek már a régi közös otthonban, ahol Dániel magára maradt a hibáival és a döntéseivel. Ahogy felkelt a nap, mindkettejük előtt ott volt a lehetőség, hogy végre azt az életet éljék, amit igazán érdemelnek. Réka lépett először és a napfény az arcán, rég nem érzett szabadságot ígért.