– Nincs miről beszélni, Annamária nálunk fog lakni, ezt most végleg eldöntöttem tette le a kanalat Zoltán, anélkül, hogy hozzáért volna a vacsorához. Egész este látszott rajta, hogy komoly beszélgetésre készül. Van szoba, épp most fejeztük be a felújítást. Két hét múlva ideköltözik a lányom.
– Nem felejtettél el valamit? szinte tízig számoltam magamban, mielőtt megszólaltam Mariann. Például, hogy azt a szobát a leendő közös gyerekünknek újítottuk fel? Ráadásul Annamáriának van anyja, akivel elvileg élnie kellene.
– Tudom, hogy terveztük a gyereket bólogatott morcosan Zoltán. Nagyon szerette volna, ha szó nélkül ráhagyom az egészet, és még csak vitáznom sem kellene. De ez ráér néhány évig. Különben is, előbb le kell diplomáznod, így sem lenne időd a babázásra. Annamária pedig nem szeretne testvért. Ami az anyját illeti keserűen elmosolyodott , el akarom perelni tőle a lányomat. Szerintem veszélyes, ha egy házban vannak!
– Ugyan már! vontam fel a szemöldököm. Annamária már tizenkét éves, rég nem kisgyerek. És mi a veszély benne? Hogy este tíz után nem engedi el csavarogni, vagy hogy a házi feladatot netelvétel fenyegetésével csináltatja vele? Az előző feleséged egy szent, hogy még sosem fogott rád botot!
– Ezt te nem értheted sziszegte Zoltán az orra alatt. Annamáriának voltak kék-zöld foltjai, mutatta az üzeneteket, amiket az anyja írt neki durva szavakkal fenyegette, alázta! Én nem hagyom, hogy tönkretegye a lányom életét!
– Pont ezt teszed most te is, ahogy kiszolgálod minden szeszélyét.
Feltápászkodtam az asztaltól és ott hagytam a levest elment az étvágyam, és csak fájt a fejem a férjemtől. Mindenki óvott, ne siessek a házassággal, lakjunk együtt évekig, próbáljuk ki magunkat De hát én persze jobban tudom! Sőt, azt is akartam, hogy minden barátnőmnél előbb férjhez menjek.
Miért nem örültek az ismerősök a gyors esküvőnek? Egyszerű: Zoltánnak ez a második házassága, 15 évvel idősebb nálam, és van egy majdnem felnőtt lánya, akire felnéz, félti mindenkitől, még magától is. Három különböző gond, ami együtt szinte katasztrófa.
Az életkori különbség önmagában nem zavart, sőt tetszett is, hogy egy tapasztalt férfi mellett vagyok, aki már átesett egy váláson, leperegtek róla a sérelmek Zsuzsanna, az ex, teljesen normális, sosem voltak nagy vitáik.
Csakhogy ott volt Annamária elkényeztetett, makacs kislány, akit nagymama nevelt, amióta a szülei agyon dolgozták magukat. Az, hogy elváltak, nem különösebben érdekelte, hiszen tudta, hogy apuval mindig jóban lesz, attól függetlenül is, hogy újra nősül. De amikor az anyja ismét férjhez ment na, arra már nem tudott felkészülni.
Mostohaapja szigorúbb volt, az anyja is többet volt otthon, új munka miatt, és maximálisan támogatta az új férj akaratát.
Kijárási tilalom, szorgalmi feladatok, korrepetálás minden, mert Annamária le volt maradva az iskolában. Kicsapongás helyett maradt a tanulás, ezzel teljesen kiakasztotta a kislányt, aki inkább a számítógépen játszott, filmet nézett. Egy idő után annyira zavarta a szigorúság, hogy mindenfélét kitalált, hogy idegesítse az apját.
A célja az volt, hogy apuval éljen, pontosan tisztában volt vele, hogy a munkája miatt úgyis legtöbbször magára lesz hagyva, velem pedig nem törődött, elvégre csak kilenc év köztünk a korkülönbség, szóval nem szándékozott hallgatni rám.
Szabad élet ezért sok mindent megtenne.
**********************
– Ma jön Annamária. Készülj, rendezd be a szobáját, és kérlek, ne piszkáld, sokat kellett kibírnia mostanában Zoltán közölte velem a tényt, miközben az új öltönyéhez keresett nyakkendőt. Ha tudom, hogy Zsuzsi egy férfi miatt így nekimegy a gyereknek De már mindegy, nem tudom visszaforgatni az időt.
– Tehát tényleg komolyan gondolod? Elveszed az anyjától? még mindig reménykedtem, hogy nem sikerül végigvinni az ügyet. Ki fog rá vigyázni? Te este nyolc előtt sose vagy itthon.
– Majd figyelsz rá te vonta meg a vállát Zoltán. Nem három éves már, simán elboldogul.
– Vizsgaidőszak előtt állok, te magad mondtad, hogy most csak a tanulásra koncentráljak jegyeztem meg gúnyosan. Remélem, Annamária szereti elmosogatni meg felmosni, mert az elkövetkező hetekben ez lesz a dolga.
– Nem fogok belőle bejárónőt csinálni
– Mint ahogy én sem vagyok az vágtam a szavába. Ha viszont velünk él, akkor igenis segítenie kell a házimunkában. Neked is meg kellene beszélned vele a szabályokat.
************************
– Apu, tényleg hagyod, hogy gyötörjön? Még játszani se enged a barátnőimmel, rám fogja az összes házimunkát, ő meg tévézik fennhangon.
Az ajtó mögött hallgatóztam véletlenül, és majdnem elnevettem magam. Hát persze, hogy rávenni semmire nem lehet azt a kölyköt! Inkább fordulna meg a Duna!
– Megbeszélem vele, ígérem. De te is próbálj meg vele kijönni. Annamari, tudom, nem könnyű most neked, de tényleg nem tudok napi szinten ott lenni veled. Próbáld meg Katival jól kijönni, mutasd meg, hogy te bizony jó gyerek vagy.
– Jó, megpróbálom motyogta kelletlenül a lány, látva, hogy apjától most nem tud többet kicsikarni. Ja, és igaz, hogy vettél neki egy kocsit?
– Vettem, igen. Miért?
– Csak úgy Nekem meg azt mondtad, nincs annyi pénzed, hogy nyáron kiküldj külföldre. Pedig nagyon szerettem volna!
– Egyedül úgysem engednélek el, még csak tizenkét éves vagy, és én dolgozom. Ha nyáron utazunk, majd együtt megyünk.
– Nekem nem kell az egész család! Te egyáltalán nem szeretsz Minek hoztál el anyutól? Csak útban vagyok a feleségednek is, te meg állandóan dolgozol
Nem hallgattam tovább. Tudtam, Annamária úgyis eléri, amit akar nemcsak a nyaralásra gondolok. Ügyes kis manipulátor, ki akar tolni a családból még egy pénzre esélyes nővel. És valószínűleg be is fog neki jönni.
Elegem lett Zoltán szemrehányásaiból, elhatároztam, ha még egy balhé lesz, be is adom a válókeresetet. Az pedig biztos, hogy a végén kicsit lehűtöm majd a kis nyertes örömét azzal, hogy Zoltán akkor is fog fizetni, ha különköltözöm tartásdíjat.
**********************
Ahogy sejtettem, az este egy halom szemrehányással indult. Végighallgattam és nyugodtan közöltem: beadom a válópert.
– Nyugalmat akarok, nem pedig folyamatos megalázást. És igen, előre szóltam, hogy a lányodnak kedvezni rossz ötlet a diadalittas vigyor láttán gyorsan földhöz szegeztem Annamáriát. De azért ne örülj túl hamar, ki tudja, hosszú távon mi lesz. Például Viktort (apja) választhat úgy: vagy találkozhat a gyerekünkkel simogattam a hasamat , de csak ha visszavisz anyádhoz. Vagy valami ilyesmi.
Mielőtt még Annamária megszólalhatott volna, vagy Zoltán felfogta volna, mi is a helyzet, kivettem a becsomagolt bőröndöt a szobából, és kisétáltam a lakásból. Nem voltam terhes, csak fel akartam kicsit idegesíteni a kis boszit. És egy leckét adni annak a férfinek, aki semmit nem ért a gyerekek lélektanábólAz utcán felszabadultnak éreztem magam, még ha kissé remegett is a kezem a bőrönd fogantyúján. Az első lélegzettel, amit a hűvös tavaszi éjszakában vettem, mintha súly gördült volna le a vállamról. Megálltam, hátranéztem a házra, ahol néhány hónap alatt több évet öregedtem.
Ekkor egy üzenet villant fel a telefonom kijelzőjén: Gyere át Zsuzsa. Mosolyognom kellett, talán életében először értettük meg egymást félszavakból. Nem maradtam magamra.
Aznap este, ahogy Zsuzsa kanapéján ülve teát kortyolgattam, rájöttem, hogy a szabadság nem mindig abban rejlik, hogy mást változtatunk meg hanem abban, hogy merünk kilépni abból, ami már nem a miénk. Annamáriának is igazából ezt kellett volna megtanulnia, de neki még minden ideje megvolt rá; én pedig végre, magam miatt is, tényleg elkezdtem élni. És ahogy mindig is mondtam magamnak most már elég, hogy magamnak higgyek.
