A könnyeim eltörlésére küzdöttem, miközben a tükörbe néztem. Nem, nem engedhetem meg magamnak, hogy összeroppanjak. Most nem. Végül is ez az én lakásom, és senkinek nincs joga kidobni innen.
Ki gondolta volna, hogy a hat évnyi házasság Pállal így végződik? Tökéletes párnak tűntünk legalábbis ezt mondták minden ismerősünk. Egy kényelmes lakás a belvárosban, amit a szüleim adtak huszonötödik születésnapomra, közös utazásaink, filmnézéses esték Emlékszem, mit mondott apám az esküvő előtt:
Katalin, csak a te nevedre íratjuk a lakást. Nem mintha nem bíznánk Pálban, de ki tudja, hoz az élet.
Akkor csak legyintettem. Hittem benne, hogy a szerelmünk örökké tart.
Nagy Katalin, alszik ott bent? hangzott egy türelmetlen hang az ajtó mögül.
Még egyszer a tükörbe pillantottam, megigazítottam a hajam, és kiegyenesedtem. Semmiképp azt akartam, hogy ez a férjem új szeretője lássa, hogy nem törtem össze.
Kijövök figyelmeztettem, miközben kinyitottam a fürdőszoba ajtaját.
A folyosón egy magabiztos harmincas szőke nő várt rám. Drága öltöny, divatos cipők, tökéletes smink. Most már értettem, miért választotta Pál ő volt az én ellentétem: elegáns, kifinomult.
Kovács Alina mutatkozott be hivatalos hangon. Pál ügyvédje vagyok. Azért jöttünk, hogy megbeszéljük a kilakoltatás ügyét.
Az én kilakoltatásomat? keserű nevetés tört fel a törkomban. A saját lakásomból?
Kovács Alina kissé megdöntötte a fejét:
Pál elmondta, hogy ez közösen szerzett vagyon.
Most már tényleg nevettem:
Pál esetleg elfelejtette megemlíteni, hogy a lakást a szüleim ajándékozták nekem a házasság előtt? És hogy kizárólag az én nevemen van?
Egy pillanatra habozás futott át Alina tökéletes arcán.
Eszembe jutott, hogyan kezdődött ez az egész. Először apró dolgok Pál egyre később jött haza a munkából, egyre kevesebbet beszélt velem. Mindent a nehéz projektre fogott, én pedig én teret adtam neki. Azt hittem, ez csak átmeneti nehézség.
Megvan minden dokumentumom a lakásról mondtam nyugodtan. Szeretné megnézni?
Nem lesz rá szükség Alina elővette a telefonját. Felhívom Pált.
Miközben az ablakhoz ment, hogy beszéljen, leültem a kanapé szélére. Az elmémben kavarogtak az utóbbi hetek emlékei.
Aznap este, amikor Pál szokatlanul józanul és nyugodtan ért haza. Azt mondta, beszélnünk kell. Épp akkor fejeztem be a kedvenc pecsenyéjét.
Jobb, ha különválnak az útjaink mondta akkor, úgy, hogy elnézett mellettem. Elválok.
Nem rendeztem jelenetet. Talán anyám nevelése mindig azt tanította, hogy tartsam meg a méltóságomat. Csöndesen összeszedtem a papírokat, és magam indítottam el a válópert, néhány nappal megelőzve őt.
Kovács Alina befejezte a hívást, és felém fordult. Az arca láthatóan megváltozott a korábbi magabiztosság eltűnt.
Egy kis félreértés történt mondta, próbálva megtartani a professzionális hangnemet. Pál nem egészen pontosan magyarázta meg a helyzetet a lakással kapcsolatban.
Úgy érti, hazudott? felálltam a kanapéról. Tudja, ez pont olyan, mint ő. Mindig is jó volt abban, hogy szépen megfogalmazza a valóságot.
Alina kényelmetlenül váltott láb
