Az idegen menyasszony
Figyelj, mesélek neked a legfurcsább sztorit a családunkból. Az unokatesóm, Balázs, nálunk legalábbis valóságos fogalom. Azért, mert ő soha nem reklámozta magát sem újságban, sem a tévében, de a nevét és telefonszámát mindenki tudta, szinte még a buszsofőr is. Ha kellett konferanszié egy vidéki koncertre, ő volt a befutó. Lakodalmat, születésnapot, vagy akár gyerekzsúrt is rá lehetett bízni. Egyszer még egy óvodai évzárót is vezetett, annyira elvarázsolta a gyerekeket és talán a mamikat is.
Az egész azzal indult, hogy a legjobb barátja esküvőjén a felkért vőfély egyszerűen nem jelent meg mint később kiderült, berúgott, és eltűnt. Idő nem volt újat szervezni, Balázs megfogta a mikrofont, bedobta magát. Nem véletlen, gimnazistaként volt a színjátszó körben, a Logos diákszínpadon is fellépett, aztán egyetemista évei alatt mindent vitt Diáknapok, Ki Mit Tud, minden megvolt. Az a beugrás annyira jól sikerült, hogy már ott a vacsoránál ketten is kérték: Balázs, vezesd le a mi lagzinkat is!
A diploma után elhelyezkedett az egyik pesti kutatóintézetben, pénzügyileg kész csőd, annyiért dolgozott. Az első fizetés a műsorvezetésből viszont nemcsak anyagi szempontból villanyozta fel. Érezte, itt valamit megtalált. Pár hónap múlva lassan tízszer annyit keresett, mint a tudományos asszisztensi állásából. Egy év után felmondott, vett egy komoly hangosítót, kiváltotta a vállalkozóit, onnantól hivatalosan is a rendezvények királya volt. Közben meglepően jó hangja is van, ezért magánúton tanult énekelni, és hetente háromszor egy budapesti étteremben énekelt. Így ő volt már nem csak műsorvezető, hanem énekes, DJ, minden, ami csak kell.
Harminc lett, jóképű, ismert, egzisztenciálisan is rendben. Nem volt nős, minek is? Úgy tapadtak rá a nők, mint a méhek a mézre. Választhatott, csak egy intés kellett. De ahogy a barátai sorra nősültek, jöttek a gyerekek, Balázs is kezdett gondolkodni, hogy jó lenne már egy nyugalmas élet. Csak épp nem volt kivel. A könnyűvérű nőcskéket csak a szórakozás érdekelte, ő viszont azt szerette volna: egy, de az élete végéig. Volt is egy zseniális ötlete: Olyan barátnő kéne, aki még középiskolás, aztán mire nagykorú lesz, ő hozzá is szokja magához, és tökéletes feleség lesz! mondta nevetve, de annyira komolyan azért talán nem gondolta.
Ezért el is vállalt pár ballagási műsort, hátha talál ott valakit. De az új lányok inkább kiábrándították, valahogy nem illettek az elképzeléseihez. Balázs azonban nem adta fel, figyelte a fiatalokat, ahogy mondta, vandát keresve, vagyis a tökéletes lányt. A sors viszont vicces kedvében volt.
Egy nap csöngött a telefonja. Egy középkorú nő keresett műsorvezetőt esküvőre: június 17-ére szabad? Persze! Találkoztak is személyesen, és Balázs ott először érezte azt, hogy kirúgja alóla a talajt a föld. A nő, aki Anikónak mutatkozott be, olyan elbűvölő volt, hogy Balázs szinte levegőt is alig kapott mellette. Ráadásul határozottan, de nagyon kedvesen beszélt, minden pontosan tudott, mire van szükség. Balázsnak elsőre úgy tűnt, huszonöt, esetleg harminc éves, de aztán említett valamit a KISZ-ről, abból rögtön világos lett, hogy legalább negyven körül jár. Megbeszélték a részleteket, Balázs kötelezően ragaszkodott a szerződéshez, ami nála szent adózás miatt is, meg hát akkor legalább tényleg létezett Anikó.
Csak hogy mikor már majdnem végeztek, csörrent Anikó mobilja, jött az üzenet: Megjött a vőlegény, mondta, hazavigyenek? Balázs udvariasan kísérte ki, mint máskor is, hogy megnézze, hogy állnak egymással az ifjú párok. Most viszont az irigység és egy furcsa fajta féltékenység hajtotta.
És akkor meglátta a vőlegényt Azt hitte, Anikóhoz korban illő férfi lesz, de egy nála is fiatalabb srác ugrott ki a kocsiból: Anikó, minden rendben? kérdezte aggódva. Anikó csak mosolygott egyet persze és beszállt, a srác odament Balázshoz: Maga lesz az esküvőnk műsorvezetője? Hú, én már sokat hallottam Önről, Sanyika ajánlott! Bocs, bemutatkozom: Róbert vagyok, a vőlegény. Balázs legszívesebben szétrúgta volna a boldog arcát, de csak kezet fogott: Balázs, örvendek.
Innentől nem talált magára. Folyamatosan azon járt az agya, hogy mikor hívhatná fel újra Anikót, mikor találkozhatna vele. A nagy nap is egyre közeledett, Balázs meg kezdett lassan rosszul lenni. Egyetlen barátjának elmondta, az meg enyhén szólva gúnyosan kérdezte: És a kisiskolás projekted, mi lett az ideális feleséggel? Balázs csak legyintett: Hülyeség Anikó mindent visz.
Barátja meg azt mondta: Akkor mond meg neki, mit érzel! De Balázs csak legyintett: Ugyan már! Hozzámegy máshoz hát akkor szereti, mit akarok én ilyen hülye érzelmekkel?
Néha Róbert is beugrott vigyorogva pár szervezési kérdéssel, olyankor Balázsnak komolyan erőt kellett vennie magán, hogy ne csináljon valami butaságot. Már azon is gondolkodott, hogy egyszerűen lemondja az egészet, de hát akkor Anikót soha többet nem láthatná! Így mindent elviselt.
Két nappal az esküvő előtt Anikó újra találkozóra hívta, még egy utolsó simítás a programon, ne legyen baki. A lakásán ültek, nevetgéltek, igazi összhang volt köztük. Amikor minden részlet kész volt, Balázs elővett egy üveg pezsgőt: Koccintsunk, hogy minden tökéletes legyen! Anikó is felszabadultan nevetett, belement. És akkor Balázs megcsókolta és Anikó visszacsókolt. Balázsnak megtorpant az ideje.
Másnap Balázs ébredt, körbenézett: álmodta, vagy tényleg a világ legszebb estéje történt vele? A párnában ott volt Anikó parfümjének illata tehát valóság! De akkor most mi lesz? Lesz esküvő? Balázs felhívta Anikót: Szia Anikó vidáman vette fel: Szia! Na hogy vagy? Bocsi, hogy olyan hirtelen leléptem hajnalban, de ugye, esküvő holnap!
Szóval, lesz esküvő? kérdezte Balázs elhaló hangon. Naná! Hogyne lenne?! Miért kéne elmaradnia? Minden rendben! Balázs csak ült, teljesen ledöbbent. Hogy lehet ilyen cinikus valaki? Hát tényleg úgy áll majd ott a vőlegénye mellett, mintha mi sem történt volna? Mit tegyen Balázs? Tönkretegyen egy esküvőt? De aztán be kellett látnia: akkor is kell neki Anikó bármilyen is.
A nagy napon hamarabb érkezett, a díszítőlányok is kacéran néztek rá, de Balázst ez most hidegen hagyta. És akkor Anikó megjelent. Szia, rögtön az anyakönyvvezetés után leléptem, hogy lássalak ragyogott rá. De mi van veled, Balázs? Balázs dadogva hebegte: Akkor tényleg megtörtént az esküvő, aztán leléptél? Ja, persze, a regisztráció megvolt, de miért járnám körbe a várost a fiatalokkal? Jobb veled lenni! Várjál, milyen fiatalokkal? Te nem te nem vagy a menyasszony? Anikó egy pillanatig döbbenten nézett rá, aztán kirobbant a nevetés: Hát persze, hogy nem! Az én lányom, Kincső az, ő tanul Pesten, most jött haza! És különben is, veled töltsek el két nappal az esküvője előtt egy éjszakát? Mi vagyok én szerinted?
Na, ekkor Balázsnak végre leesett. Anikó mindig a menyasszony vagy a vőlegény és a menyasszony formában beszélt, sosem mondta, hogy ő maga az. Róbert is mindig magázta, nem szólította beceféle. Milyen fura, hogy ezt eddig nem vette észre!
Aztán megkérdezte: Akkor te egyedülálló vagy? Mikor Anikó bólintott, csak ennyit mondott: Akkor légy a feleségem, kérlek! Az esküvő egyszerűen csodás volt, Balázs mindenkit lepipált, a vendégek odavoltak. Az ifjú pár is köszönte: Nem is tudjuk, hogyan háláljuk meg ezt a felejthetetlen estét! Majd én megköszönöm! szólt oda Anikó is egy mosollyal. Menjetek a limuzinhoz, én szemmel tartok itt mindent!
A családban persze futótűzként terjedt el a hír, hogy Balázs egy nála kilenc évvel idősebb nővel esküszik, de amikor mindenki meglátta Anikót, már csak azt mondták: Hát ilyenbe ki ne szeretne bele? Anikó és Kincső pedig épp két hét különbséggel szültek. Hát, ilyen a magyar lagzis élet!







