Ki feküdt az ágyamon és gyűrte meg…? Egy történet.
Este volt, amikor kiléptem a lakásból, a kulcsokat átnyújtottam Pankának. Mögöttem állt, vastag gyerekes arca, ártatlan tekintettel, orrában piercing amikor a lányom egyszer piercinget akart, László rettenetesen kiakadt és megtiltotta. Haragudni lehetetlen volt rá néztem Panka kékeslila, csupasz lábait, rövid kabátját, és majdnem kimondtam a cinikusat: Ha gyereket akarsz szülni ennek az idiótának, vegyél egy vastag télikabátot és húzz harisnyát a farmer alá! Persze, nem mondtam semmit. Fogtam a két táskámat a maradék holmival, és indultam a villamosmegálló felé.
Jánosné, mi az a cucc a konyhapult alatt? kiáltott utánam a lány. Ott tároltad az edényeket?
Nem bírtam ki, bedobtam utoljára még:
Oda leginkább a férjem szeretőinek holttestét rejtettem, de persze te most nyugodtan mosogathatsz ott.
El sem vártam választ, még csak rá se néztem Panka megdöbbent arcára. Magamban elégedetten indultam le a lépcsőn. Ennyi volt húsz év ment kárba, ahogy mondani szokás, kutyának.
A férjem új szeretőjéről először a lányom értesített. Betti elszökött az iskolából, hazajött, mert azt hitte otthon senki, és a konyhában ott találta a fiatal nimfát, amint éppen a kedvenc bögréjéből kakaót iszik. Mivel a nimfán alig volt valami ruha, közben a fürdőben László pancsolt, Betti gyorsan összerakta a képet és hívott:
Anyu, szerintem apának van valakije, ráadásul felvette a papucsomat és a bögrémből iszik!
Pont, mint a mesékben, gondoltam nevetve, amikor visszaidéztem, mennyire feldúlt lett Betti és nem is az apa árulása fájt neki leginkább, hanem hogy valaki engedély nélkül használta a holmijait. Ki feküdt az ágyamon és gyűrte meg…
Én viszont, ellentétben a lányommal, meglepően könnyen vettem az egészet. Persze, fájt az egómnak, hisz fiatal és szép volt az új lány, nekem meg már ott a felesleg, a narancsbőr, és minden egyéb negyven körüli nő nyűge. Mégis megkönnyebbültem hány évig volt ez az éjszakai telefonálósdi, furcsa munkaidő, kávézói blokk, ahova engem sose vitt… László ügyesen szervezett mindent, sose tudtam rajtakapni. Olyan olajozottan hazudott, hogy már én éreztem magam hibásnak, ha gyanút fogtam.
Ez elölről az első hazudta László. Valami holdfogyatkozás vagy csillaghullás volt, miattad történt az egész.
A csillaghullás hotelben dolgozott, ahol László üzleti úton volt. Pont húsz éves, de azon kívül, hogy bájos volt, másban nem tűnt ki. Esze sem lehetett sok, hiszen Budapestre utazott utána, a megtakarított pénzéből kifizetett egy rozoga albérletet. Ott találkoztak fürödni, mosni, meg ruhákat tisztítani. Már gyanús volt, hogy miért mindig gyors programon mos a mosógép, nem a vegyes anyagokon!
A lakás Lászlóé volt, még az apjától örökölte az esküvő előtt. Amikor beadtam a válópert, össze kellett csomagolnunk Bbettivel, és átköltözni a nagymamám paneljébe Zuglóban. Betti kiborult hogyan fog iskolába járni ilyen messziről!?
Maradj velünk ajánlotta László, mire Betti újabb adag szidalmat zúdított rá. Szerencse, hogy legalább a lányom ki merte neki mondani, amit gondol.
Eleinte nehéz volt új útvonalak, ismeretlen boltok, egy óra út munkahelyre és iskolába. De aztán beleszoktunk, összerázódtunk én később új munkát kaptam, Betti főiskolára ment, ahova feleannyi idő alatt elért. Elmélkedni, szomorkodni nem is volt időnk mindennapi apró gondok, vizsgák lekötöttek, utána meg már nem is hiányzott a régi élet.
Panka néha felhívott kérdezte, hogyan kell sütni a pogácsát vagy hova kell tenni a mosogatógép tablettát. Egyszer eljött hozzánk hozott pár elfelejtett fényképet, amik Betti ballagásához kellettek. László nem jött vagy nem merte. Én épp influenzával feküdtem, Betti hallani se akart a régi lakásról, azt mondta, az csak rontaná a pszichéjét, neki még informatika vizsga is lesz.
Kedves kis lakás motyogta bizonytalanul Panka, körbenézve az öreg tapétán és retró lámpákon.
Csak elmosolyodtam. Igen, kedves mit lehet erre mondani? Ott minden új, modern, amit húsz évig építgettem. Hát legyen, használják csak.
Ez az emlék később visszaütött egy évvel a költözés után egy este zár nyikorgott.
Hozzád jöttek? kérdeztem Bettit.
Csak kikerekedett a szeme.
A küszöbön Panka állt sírva, fekete szempillaspirál és csillám mind lefolyva az arcán, kezében egy sporttáska.
Lászlóval baj történt? kérdeztem, összeszorult gyomorral.
Baj! szipogta. Épp meglepetést akartam okozni neki, mert túlórázik, erre rajtakaptam a titkárnővel!…
Megint sírás, gyerekesen, tenyerében rejtve az arcát.
Mit akarsz tőlünk? kérdeztem, látva a kitömött táskát.
Aludhatnék itt egy éjszakát? Pénzem sincs. Holnap vonattal megyek haza anyuhoz.
Miből utazol, ha nincs pénzed?
Arra gondoltam, talán kölcsönadsz.
Épp tanácstalan voltam nevessek vagy sírjak.
Betti eldöntötte ezt helyettem.
Takarodj innen! mondta undorodva, és hozzátett pár kemény szót, ilyet még sosem hallottam tőle.
Én rosszallóan néztem rá.
Gyere be, Panka mondtam végül. Éjszaka van, nem küldhetlek ki az utcára.
Aztán jött a neheze.
Betti annyira fel volt háborodva, hogy kijelentette: vagy én, vagy ő. Én csak széttártam a karom nagykorú vagy, döntsz, akár apához mész.
Apát inkább ne! Elmegyek Náthoz!
Hívni kellett a taxit, Betti átaludta az éjszakát a barátnőjénél. Én meg itattam teával és nyugtatóval az ügyetlen szeretőt, aki egy év alatt se barátot, se munkát nem szerzett Budapesten, csak új piercinget a nyelvébe. Pénzt persze adtam kölcsön mégsem költözhetett volna hozzánk. Még a pályaudvarra is vittem, hogy el ne tévedjen.
Hálásan köszönte, bocsánatot kért, esküdözött, hogy új életet kezd és soha többé nem gabalyodik nős férfiba.
Anyu mindig mondta, hogy link vagyok. Igaza lett, úgy látszik.
Nem integettem a vonat után. Az már túlzás lenne. Bettivel hamar kibékültünk, bár még sokáig nem értette, hogy engedhettem be a házunkba azt, aki szétszakította. Simogattam a haját, mosolyogtam, s mondtam:
Majd ha nagy leszel, megérted.
László egy hét múlva hívott. Azt mondta, rájött mindenre, dobta Pankát, és készen áll a boldog újrakezdésre.
Elfogytak a tiszta ingek? kérdeztem gúnyosan.
Hát, ja sóhajtott. Panka nem tud mosni, egy éve rondában járok.
Nem mentem vissza hozzá, nem is örültem a kudarcukon. Mégis, észrevettem azóta valahogy könnyebb lett az életem, jobban mosolygok, könnyű a szívem. Vettem egy kutyát, esténként vele sétáltam. Megismerkedtem egy kedves szomszéddal mit számít, hogy tíz évvel idősebb, én sem vagyok már gyerek. Az élet ment tovább…
Nehéz döntéseket hozni, de mindig azt visz előre, ha az ember nem marad a múltban. És az is biztos: soha senki nem gyűri meg az ágyamat úgy, mint én magam.
