A pincér odalépett és felajánlotta, hogy elviszi a kiscicát. De a kétméteres férfi felemelte a síró, pihe-puha apróságot, leültette a szomszédos székre, és így szólt: — Egy tányért a macska barátomnak! És a legjobb marhahúst! — Vegyünk fel valami vagányat, majdnem olyan merészet, mint amilyet fiatal tündérek hordanak, és menjünk egy luxus étterembe! Hadd lássanak minket a férfiak – és mi is felmérjük őket… Így magabiztosan jelentette ki egyikünk, aki egy neves budapesti magángimnázium igazgatónője. Szakmája miatt mindig tudott jókat és okosan mondani. Ezek a „tündérek” harmincöt évesek voltak. Szerintük ez az ideális kor a rövid szoknyákhoz és blúzokhoz, amelyek inkább kiemelnek, mint takarnak. Merész dekoltázs, hibátlan smink – teljes harci díszben. Az étterem is ehhez illett: menő, rangos és meglehetősen drága hely a belvárosban. Megengedhetik maguknak, így asztalt foglaltak, kényelmesen elhelyezkedtek, és rögtön érezték a férfiak rajongó tekintetét – no meg az elégedetlen női pillantásokat. A beszélgetés természetesen a legfontosabb téma körül forgott: a férfiak. Álmokról, elvárásokról, követelésekről szólt. Mindegyikük a tökéletes férfit várta: magas, sportos, jóképű és tehetős. Hordozza őket kézen, teljesítse minden kívánságukat, ne fárassza hosszú beszéddel, és ne terhelje őket házimunkával. Ha még nemesi családból származik – az lenne az álom. — Csak ne ilyenek, mint amazok ott… Összenéztek, és a szomszédos asztalhoz – három vidám, kissé pocakos, kopaszodó férfihoz – böktek. Az asztalon sör, chips és steak tornyosult, beszélgetésük pedig fociról és horgászatról szólt. Hangos, őszinte nevetés. — Borzalmas. — Micsoda közönségesség. — Pfuj. Egyhangú ítélet: ápolatlan, durva, semmi előkelőség – teljesen alkalmatlanok ilyen feltűnő nőknek. És ekkor történt valami, ami teljesen megváltoztatta az este hangulatát. Belépett Ő – egy férfi, aki egy vérvörös Ferrari volánja mögül szállt ki. — Gróf Széchenyi Kolos Pál! – jelentette be ünnepélyesen a pincér a bejáratnál. A barátnők azonnal felvették a vadász pózt. Magas, izmos, őszes halánték, tökéletesen szabott öltönyben, amelynek ára egy vagyont ér. Gyémánt mandzsettagombok, hófehér ing – makulátlan megjelenés. — Óh… — Az igen… — Hmmm… A dekoltázs még mélyebb lett, a tekintetek már hívogatóak. — Na ez férfi – suttogta az egyik. — Gróf, jóképű és milliomos – vágta rá a másik. – Én pedig már gyerekkorom óta a Bahamákról álmodom… A harmadik hallgatott, de a pillantása mindent elmondott. Alig telt el tíz perc, máris a gróf asztalához invitálták őket. Fensőbbségesen sétáltak oda, enyhe gúnnyal nézve a többi vendéget, főleg a söröző hármast. A gróf udvarias volt, briliánsan csevegett, mesélt régi nemesi családról, kastélyokról és festménygyűjteményekről. Egyre nőtt a feszültség a barátnők közt – érezték, hogy csak egyet hív meg a folytatásra. A pillanatot egy ideig ellenpontozta az étel: homár, tengeri herkentyűk, antik borok. A nők ettek, és ábrándoztak többről, mint a vacsora. Arcuk kipirult, egyre szebbek lettek. A gróf is ragyogott – vicces történetekkel, előkelő sztorikkal, és már nem volt kérdés, hova invitálja a hölgyeket vacsora után. A vendéglőnek volt egy kis kertje, ahová az étkek finom illata is kiszökött. Hamarosan előbukkant egy sovány, szürke kiscica: éhesen, reménykedve végigsurrant az asztalok között, a gróf lábához ült. Hiába. A gróf arca eltorzult undortól, és habozás nélkül elrúgta a cicát. Az picit repült, aztán a hármas asztal lábának ütődött. Halálos csend lett. — Gyűlölöm ezeket a piszkos, fajtalan dögöket – jelentette ki hangosan a gróf. – A kastélyomban csak fajtiszta vadászkutyák és parádés lovak vannak! A pincér sietve biztosította: — Azonnal elintézzük, elnézést kérünk… Elindult a „sörözőkhöz”, de egyikük már talpon volt. Hatalmas, közel kétméteres, vörös arccal és ökölbe szorított kézzel. Barátai próbálták lefogni. Ő némán felemelte a kiscicát, a székre ültette. — Egy tányért a bundás barátomnak! – zengett. – A legjobb húst most, azonnal! A pincér elfehéredett és rohant a konyhába. Taps tört ki. Az egyik „tündér” szótlanul felállt, az óriáshoz lépett, és ezt mondta: — Csússz arrébb! És rendelj egy whiskyt egy hölgynek. A gróf megszólalni sem bírt. Pár perc múlva a két barátnő is odament hozzájuk, a grófnak gúnyos pillantás jutott. A vendéglőből már nem együtt távoztak. Egy új társaság alakult: férfi, nő és szürke kiscica. Eltelt az idő. Ma már az első „tündér” felesége annak az óriásnak – nagybefektetési cég vezetőjének. A két barátnő pedig az ő két barátjához ment hozzá: mindketten neves ügyvédek. És az esküvőt ugyanazon a napon tartották. A volt „tündérek” most egészen új életet élnek: pelenkák, főzés, rendrakás. Egyszerre születtek lányaik. Hétvégenként, ha néha kiszabadulnának a kedvenc étterembe, a férjeket elküldik focizni vagy horgászni, babysittert hívnak, és ismét összejönnek – beszélgetni arról, amiről egy nő szeret. Férfiakról. A gróf Széchenyi Kolos Pált egy év múlva letartóztatták. Nagy botrány: házassági csaló, aki könnyelmű nőket rabol ki. De az igazi férfiakra ez nem volt jellemző. Róluk beszélek: akik pocakosak, kopaszodnak, nem csillognak, de igazi előkelő szívük van. Így történt. Máshogy nem lehetett.

A közelben lévő pincér odalépett, hogy elvigye a kiscicát, ám egy hatalmas, majdnem kétméteres férfi felemelte a síró, bolyhos kiscicát, és leültette a szomszédos székre. Hangosan szólt:
Egy tányért a macskabarátomnak! És a legfinomabb húsból!

Vegyünk fel valami merészebbet ma este mondta határozottan az egyik barátnő, Márta, egy rangos budapesti magán gimnázium igazgatónője. Sosem volt gondja azzal, hogy magabiztosan fejezze ki magát, hivatása kötelezte erre.
Mint a fiatalkori nimfák, szoknya, blúz, mély dekoltázs, hibátlan smink. Menjünk el a legdrágább étterembe, hadd lássa mindenki, kik vagyunk! Férfiakat nézni, magunkat mutatni
A három barátnő, Zsófia, Eszter és Márta mindhárman harmincöt évesek, szerintük ez a kor tökéletes a rövid szoknyákhoz, az előnyösen szabott blúzokhoz. A dekoltázsuk mélyebb volt, mint a cseppkőbarlangok, a sminkjük szinte páncélként csillogott rajtuk.

Az étterem, amit kiválasztottak, igazi felkapott hely a Várban patinás, elképesztően drága, a csillárok alatt már Alabárdos, Arany Kaviár és Costes törzsközönsége fogyasztotta a vacsorát. Nem okozott nekik gondot, hogy kifizessék a számlát: mindenki sikeres saját jogán. Asztalt foglaltak, leültek, kényelmesen elhelyezkedtek, s azonnal elkezdtek szemezni: a férfiak csodálattal, a feleségek irigységgel figyelték őket.

A beszélgetések sejtelmesen férfiak körül forogtak: ki milyen férfit keres legyen magas, sportos, sármos, gazdag. Ölbe vegyen, kívánságaikat teljesítse, sosem untassa őket, és ne terhelje őket a házimunka gondjával. Ha még nemesi származású, az maga az álom.

De ilyenek, mint ezek biccentett Eszter a sarokban ülő, jókedvű társaság felé. Három férfi, Dániel, László és Tamás pocakosak, enyhén kopaszodnak, sör, chips, marhasteak tornyosul előttük. Hangosan nevetnek, fociról és horgászatról beszélgetnek, nincs bennük semmi sznob elegancia.

Borzalmas.
Micsoda közönségesség!
Pfúj.
Ütötték rá egyhangúan. Ezek nem hozzájuk való, semmi nemesség, semmi kifinomultság. De akkor belépett valaki, aki azonnal megváltoztatta az este hangulatát.

Az étterem ajtajában feltűnt Ő egy férfi vadonatúj piros Ferrari volánja mögül szállt ki.
Gróf Károlyi Kende Pál! hirdette ki fennhangon a pincér.
A barátnők azonnal felvették a vadászó őz tartását.

A férfi magas volt, haja elegánsan őszült, tökéletesre szabott, milliókat érő öltönyben, gyémánt mandzsettagombok, vakító fehér ing minden mozdulata a felső tízezer stílusát idézte.

Ez ám a férfi lehelte Márta.
Gróf, és még milliárdos is! súgta Zsófia. Gyerekkorom óta álmodom a Bahamákon egy ilyen úrral
Eszter csak nézett, de a tekintetében benne volt minden vágy.

Alig tíz perc telt el, máris meghívást kaptak a gróf asztalához. Büszkén, kissé lekezelően vonultak el a sörös társaság mellett.

A gróf rendkívül udvariasnak bizonyult, elegánsan csevegett családjáról, ősi kastélyairól, és festmélygyűjteményéről. Közben a három nő egyre feszültebb lett tudták, hogy végül csak egyiküket fogja tovább invitálni az este folytatására.

A hangulatot lazították a pompás fogások: homár, tálak tengeri finomságokkal, évszázados borok. A barátnők sóvárgó pillantásokat vetettek a grófra, gondolatban már régen nem az étterem falai között jártak. Az arcuk kipirult, ragyogtak.

A gróf magával ragadta őket: humoros, elegáns, elit társasági történeteket mesélt, s egyre mindegyebb lett, hogy vacsora után milyen program következik.

Az étterem mögött apró kert volt, ahonnan betört a finom illat. Ott bujkált egy sovány, nyálkás, éhes szürke kiscica. Egyszer csak kisurrant az asztalok között, és megállt a gróf lábánál, reménykedve nézett fel.

Hiába.

A gróf arca eltorzult, undor villant benne. Határozottan belerúgott a kiscicába, ami repült pár métert, és nekicsapódott annak az asztalnak, ahol a három férfi ült. Az étteremben vágni lehetett a csendet.

Gyűlölöm ezeket a mocskos, senkiházi állatokat jelentette ki fennhangon a gróf. Az én kastélyomban csak fajtiszta vadászkutyáim és díjnyertes lovaim vannak.
A pincér sietett:
Bocsánatot kérünk, azonnal elintézzük!

Elindult a sörös asztal felé, de a nagy darab, majdnem kétméteres Dániel már felállt. Arcán indulat, ökölbe szorított kéz. Barátai visszatartották.

Dániel némán felemelte a kiscicát, leültette a székre.
Egy tányért a kis barátomnak! dörrent rá. Legyen a legjobb marhahús! Most!
A pincér sápadtan rohant a konyhába, az étteremben taps tört ki.

Eszter felállt, odalépett Dánielhez, határozottan szólt:
Húzódj odébb, és rendelj egy pohár whiskyt a hölgynek.

A gróf ledöbbent.

Egy pillanat múlva Zsófia és Márta is csatlakoztak hozzájuk, lenéző pillantást vetve a grófra.

Nem együtt mentek haza aznap. Egy triónak, Dánielnek, Eszternek és a kiscicának együtt vezetett az útja hazafelé.

Azóta minden megváltozott: Eszter hozzáment Dánielhez, akiből azóta sikeres befektetési vállalat tulajdonosa lett. Zsófia és Márta is összeházasodtak a másik két baráttal, mindkettő sikeres ügyvéd. A lagzikat egy napon tartották.

Ma már kisbabák, pelenkák, főzés, takarítás tölti ki az életüket. Három barátnőnek egyszerre születtek magyar nevű kislányai.

Hétvégén, hogy eljussanak egy kicsit étterembe, focimeccsre vagy horgászatra küldik a férjeiket, bébiszittert hívnak, együtt ülnek le, és beszélgetnek lányosan, nőiesen. Férfiakról.

És a grófot, Károlyi Kende Pált egy évvel később letartóztatták. Hatalmas szenzáció lett a per házassági csaló, aki hiszékeny nőket vezetett félre.

Az igazi férfiakat szerencsére nem érinti ilyesmi.

Azokat, akik pocakosak, kopaszodnak, sosem csillognak a felszínükön, de a szívükben igazi nemesség lakozik.

Így kell lennie.

Másként nem is lehet.