Azt hallottam, hogy valaki újszülöttet hagyott a kórház szülészeti részlegénél lévő Babamentő Inkubátorban.
Férjem halála után három hónappal döntöttem el, hogy örökbefogadok egy gyermeket, akit szülei elhagytak. Hamar megtudtam, hogy a kórház mellett lévő Babamentő Inkubátorba hozta valaki ezt a kisbabát.
Gyorsan össze kellett szednem minden szükséges papírt, ez szerencsére sikerült is. Több hivatal, szervezet is ellenőrzött, és az életkörülményeimet is megvizsgálták, de ezek pozitív eredménnyel zárultak. Pár nap múlva már velem volt a kisfiam. Olyan szeretettel tudtam rá gondolni, mintha a sajátom lenne. A férjem után neveztem el, és csodálatos érzés volt újra hallani a nevét a családban. Ahogy a fiam nőtt, egyszer csak megkérdezte, lesz-e testvére.
Ez nem okozott problémát, hiszen távmunkában dolgozom, és mindent meg tudok oldani a laptopomról, így igazán rugalmas lehettem. Amikor hazavittem az új kisbabánkat, szívem telve volt örömmel. Bevittek a szobába, és megmutatták a háromnapos kislányt a kiságyában. Már az első pillanatban megszerettem, tudtam, hogy ő hozzánk tartozik. Mivel már tisztában voltam, milyen papírokat és vizsgálatokat kell elintéznünk, az örökbefogadás most sokkal gyorsabban ment, mint gondoltam.
Most már hárman vagyunk: én, a kisfiam és a kislányom. Úgy érzem, mi vagyunk a legboldogabb emberek a világon. Az élet megtanította, hogy a szeretet és az elfogadás mindennél erősebb, és néha a váratlan fordulatok hozzák el a legnagyobb boldogságot.
