Más lakásába költözni? Fizess bérleti díjat érte! – Nem tudom, megtartják-e a lányom esküvőjét. Mindenki összeveszett, a leendő vőm teljesen kifordult magából. Két hét van az esküvőig, ő pedig megbolondult. Nem tudom, mi lesz ennek a vége, sajnálom a lányomat – panaszkodik Alina. – Miért veszekedtek? – El sem hinnéd, a lakás miatt. Szerettünk volna örömet szerezni a fiataloknak, minden megtakarításunkat összeraktuk és vettünk nekik egy lakást nászajándékba. El kellett adnunk a nyaralót a Balatonnál, meg a garázst is, hogy elég legyen mindenre. Az ingatlan a lányom nevére került. De hiszen házasodni készülnek, mi számít, kinek a nevén van? – Pontosan… – Mi is így gondoljuk a férjemmel. A lakás persze üres, fel kéne újítani és be kellene bútorozni, de már nincs megtakarításunk. Férjem mondta a vőmnek, hogy újítsuk fel együtt valahogy, hogy minél előbb beköltözhessenek. De a vőm nem akar ott felújítani! – Miért? – Mert idegen lakásnak érzi. Nem akar pénzt fektetni olyan ingatlanba, ami nem az övé. Azt mondta, mi csináljuk meg a felújítást. Apróságokat megvehet, de komolyabb pénzt nem szánna rá. – Akkor költözzenek be úgy, ahogy van, felújítás nélkül. – Lehetetlen, a lakás teljesen üres. Ráadásul cserélni kéne a víz- és villanyvezetékeket, ki kéne egyenlíteni a padlót, falakat. A régi ablakokat is jobb leszedni, mert mindjárt szétesnek. Legalább minimális felújítás kellene – magyarázza Alina. Szerintem ebben nem lehet lakni, pedig nem vagyok igényes. Hogy élhetnének fiatalok ilyen romos lakásban? Szégyen. A leendő vőm nagy cégnél dolgozik, jó fizetése van, mégis sajnálja a pénzt. Mert spórolni akar saját lakásra, hogy ne maradjon fedél nélkül. – Végül is a mi pénzünkből akar élni. Követeli, hogy mi csináljuk meg a felújítást. Azt mondtam neki, ha szerinte idegen a lakás, akkor fizessen bérleti díjat. Ő meg elmosolyodott, és beleegyezett – sóhajt Alina. – És mit szól ehhez a lányod? – Nagyon ideges, állandóan sír. Nagyon szereti őt, de mi nem adhatjuk a lakást a fiú nevére is. Most azt mondja, nem kell neki sem lakás, sem felújítás. De zavar, hogy a férfi nem akar semmit a családba fektetni. Mi lesz később? Még össze sem házasodtak, már most a váláson és a vagyonmegoszláson gondolkodnak – mondja Alina. Szerinted a leendő vőmnek be kellene fektetnie ebbe a lakásba? Hiszen ott terveznek élni, gyereket vállalni, otthonra lelni. Számít, hogy hivatalosan ki a tulajdonos? Vagy logikus az álláspontja? Te mit tennél a helyében?

Valaki más lakásában lakni? Fizesd ki az albérleti díjat!

Nem is tudom, lesz-e valaha lányom esküvője. Mindenki összeveszett. A leendő vejem teljesen megőrült. Két hét van az esküvőig, erre ő meg úgy pörög, mint a motolla. Nem tudom, mi lesz a vége, sajnálom a lányomat panaszkodott Piroska.
Miért veszekszetek megint?

El se hinnéd, lakás miatt. Gondoltuk, örömet szerzünk a fiataloknak: összekapartuk minden forintunkat, és vettünk nekik egy lakást nászajándékba. Még a balatoni nyaralót és az öreg garázst is eladtuk, hogy kitegyen rá. A tulajdonlapra a lányom, Tímea nevét írtuk. De hát úgy is összeházasodnak, miért számít, kinek a nevére?

Na, pont ez az

Mi is így gondoltuk a férjemmel. Csakhogy a lakás teljesen üres, csupasz falak, egy szeg nem sok, annyi sincs. Fel kellene újítani, de már egyetlen fillér se maradt. A férjem mondta a leendő vejünknek, hogy csapatként csináljuk meg a felújítást, hogy mihamarabb beköltözhessenek. Erre a vőjelölt közölte, hogy ő aztán semmit nem újít fel!
Miért, mi baja vele?

Mert szerinte az NEM az ő lakása. Minek költene bele, ha nem az övé. Azt mondta, hogy ha mi akarunk, hát újítsuk fel mi. Veszel valami bögrét, konyharuhát, azt oké, de nagyobb kiadásokat nem hajlandó belevinni.
Akkor lakjanak benne így, ahogy van, kosztos poros betonba.

Az lehetetlen, így nem lehet lakni. Komplett vízvezeték és villanycsere kell, a padló hullámzik, a falak dőlnek, az ablakokat pedig jobb is lenne kidobni, mert maguktól kiesnek. A minimumot rendbe kell hozni magyarázta Piroska.

Én, bár nem vagyok válogatós, nem tudnék ilyen körülmények között lakni, hát még a fiatalok! Szégyen szemre ilyen putriban kezdjenek? A vejem amúgy egy nagy cégnél dolgozik, egészen normális fizetést kap, de spórolni akar. Mert majd azt mondja, gyűjt a SAJÁT lakására, hogy ne maradjon hajléktalanul.
Röviden annyi, hogy a mi pénzünkön akar élni a fiatalúr. Elvárja, hogy mi fejezzük be, ő csak nézné a csillárt. Úgyhogy mondtam neki: ha annyira nem a tied, akkor fizess albérleti díjat érte. Mire ő elmosolyodott, és rábólintott sóhajt Piroska.

És Tímea?
Teljesen kiborult, csak sír. Nagyon szereti, de mi nem adhatjuk a lakást a nevére is. Most már azt mondja, se lakás, se felújítás nem kell neki. De én nem értem, hogy egy férfi miért nem hajlandó saját családjába fektetni. Mi lesz így? Még meg sem házasodtak, de már a váláson és a vagyonmegosztáson gondolkodnak mondta Piroska.

Szerinted normális, hogy a leendő vejem nem akar ebbe a lakásba pénzt tenni? Hiszen ott akar lakni, gyereket vállalni, otthonra lelni. Nem mindegy, kinek a nevén van? Vagy igaza van, hogy így gondolkodik? Te mit tennél a helyében?