A hatodik lépcsőházban, ahol a lépcsőfordulókon mindig ott lebegett a nedves esernyők és a régi cement szaga, a tavaszt különösen érezni lehetett. A levegő hűvös volt, de esténként a fény tovább maradt mintha a nap nem is sietne elmenni.
A Kovács család hazatért: az apa, az anya és a tini fiú. Mindegyikük hóna alatt zöldséggel és kenyérrel teli szatyrok, a tetején kilátszottak a friss újhagyma hosszú szárai. Az ajtón cseppek gyűltek össze valaki nemrég lépett be, anélkül, hogy leázta volna az esernyőjét.
Az ajtókon és a postaládákon friss plakátok lógtak fehér lapok, otthoni nyomtatóval kinyomtatva. Élénk piros betűk közölték: FIGYELEM! Sürgős vízóracsere! A hét végéig kötelező! Bírság! Telefonszám alul. A papír már megduzzadt a nedves levegőtől, a nyomtatótinta itt-ott elfolyt. Az alsó szomszéd, néni Lujza, a liftnél állt és próbált telefonalni, miközben a másik kezében egy krumplival teli hálótartó lógott.
Azt mondják, bírságot kapunk, ha nem cseréljük ki aggódott, amikor a Kovácsék elhaladtak mellette. Felhívtam őket, valami fiatalember magyarázta, hogy ez csak a mi házunkra vonatkozik. Talán tényleg itt az ideje?
Az apa vállat vont:
Túlzottan sürgős. Senki sem figyelmeztetett előre. A közös képviselő hallgat sem levél, sem telefon. És ez az akció… Túl szép, hogy igaz legyen.
A lakásban a vita folytatódott a vacsora mellett. A fiú a táskájából előhúzott egy másik papírt ugyanolyat, csak kettéhajtva és az ajtórésbe dugva. Az anya forgatta a papírt a kezében, majd megnézte a vízóra érvényességét a számlán.
Nálunk még egy év van a következő ellenőrzésig. Mi ez a sietség? kérdezte. És miért nem ismeri senki ezt a céget?
Az apa elgondolkodott:
Meg kell kérdezni a szomszédokat, ki kapott még ilyen plakátot. És egyáltalán mi ez a szolgáltatás, miért járnak mindenhol?
Másnap a lépcsőházban nagyobb volt a nyüzsgés. A lépcsőfordulókon hangok szálltak valaki fent telefonon vitatkozott, a szemétcsatorna mellett friss híreket társalgottak. Két nő a harmadik emeletről osztotta meg aggodalmait:
Nekem azt mondták, ha nem cseréljük ki, lekapcsolják a vizet! mondta felháborodva az egyik. Nekem meg kisgyerekem van!
Ekkor csengő szólt az ajtón: két férfi egyforma kabátban, aktatáskával a hónuk alatt járta a lakásokat. Az egyik tabletet tartott, a másik egy papírcsomagot.
Jó estét, tisztelt lakók! Sürgős vízóracsere! Akinek lejár az érvényessége, a közös képviselő bírságot szab ki!
A férfi hangja hangos, magabiztos volt, de túlságosan édeskés. A másik már nyúlt a szemben lévő szomszéd ajtajához, és ütögetni kezdett, min
