Natalia, már öt éve nem vagy mellettem – nem érdekel, hogyan élek vagy mi történik velem Natalia és Zoltán már több mint öt éve éltek együtt. A fiú nem keresett sokat, fizetése alacsonynak számított, hisz egyszerű kétkezi munkás volt. Natalia mindig is vágyott a gondtalan, sőt, még inkább a fényűző életre, ezért boldog volt, ha férjénél vagyonosabb férfiakkal ismerkedett meg. Egy nap pedig szerencse kacsintott rá: felfigyelt rá egy gazdag üzletember, aki aranyhegyeket ígért neki. Natalia bedőlt a szavainak, elhagyta szegény férjét, és új életet kezdett. Zoltánt sokkolta a felesége döntése. Lábai előtt könyörgött, esedezett, hogy ne hagyja el. Az ígérte szerelmének, hogy mindent megváltoztat, többet fog keresni, feladja régi munkáját, éjjel-nappal dolgozni fog, csak hogy Natalia elégedett legyen. De Natalia hajthatatlan maradt, már fehér jachton vitorlázott gondolatban, és Európa legdrágább butikjaiban shoppingolt. Szegény férje sosem engedhette volna meg magának ezt. Egyik szerelmi eskü vagy ígéret sem tartotta vissza, hogy elmenjen. Öt évvel később, amikor Natália már harminckét éves elmúlt, a gazdag férfi elveszítette iránta minden érdeklődését – körülötte már csupa fiatal, elbűvölő nő forgott. Megmondta Natáliának, hogy veszekedős és túl sokat vár el, ezért teljesen kihűlt iránta. Mivel Natalia a fővárosban már nem tudott megélni, sosem dolgozott, így nem volt miből élnie, úgy döntött, visszatér régi férjéhez. Úgy hitte, hogy ha Zoltán örök szerelmet és hűséget fogadott neki, az azt jelenti, hogy visszavárja. Amikor Natalia megközelítette a régi lakását, furcsa zajt hallott az ajtónál, majd egy számára ismeretlen nő nyitott ajtót, karján egy kislánnyal. – Drágám, hányszor megbeszéltük már veled, hogy egyedül nem nyitod ki az ajtót! – szólt ismeretlenül a nő a kislánynak. – Kit keres? – kérdezte a nő. Natalia döbbenten állt a küszöbön. – Zoltánt keresem, itthon van? – hebegte Natalia tanácstalanul. – Zoltánom, valaki téged keres! Megmondanád, hogy hogy hívnak? – szólt oda a nő, majd a vendégre nézett. – Natalía! – mondta meglepetten Zoltán, majd az ismeretlen nőhöz fordult. – Drágám, menj be a lakásba, beszélnem kell. – Ki volt ez a nő? – kérdezte a döbbent Natalia, miközben a nő kislányával eltávolodott. – Ő a feleségem, Orsi, és a karján a gyermekem, a kislányom, Mari. – felelte Zoltán. – Mikor nősültél meg? Van kislányod? Odaadó szerelmet ígértél nekem, azt mondtad, soha senkit nem fogsz úgy szeretni, mint engem! – Azóta évek teltek el! Eleinte nagyon szenvedtem, de rájöttem, hogy az élet nem áll meg a távozásoddal. Találkoztam Orsival, beleszerettem, boldoggá tett, gyermeket adott nekem. – És velem mi lesz? – Natalia, öt éve nem voltál, nem érdekel, hogy mi lett velem, hogy élek. Idegen pénzek után futottál. Csak a pénz és a kényelem érdekelt. Talán soha nem voltunk gazdagok, de ez nem felmentés arra, amit tettél. Most pedig visszajössz? Mit vársz, hogy életem végéig rád várjak? – Ostoba voltam! Szeretlek! – Natalia, hagyd ezt! Menj inkább, nincs rád szükségem, és nem is akarlak látni. Azért jöttél vissza, mert a másik férfi is kidobott? Ez undorító! Menj csak! Natalia keserű könnyekben tört ki, fájt neki, hogy egyik férfi sem tart már igényt rá, Zoltán pedig örült, hogy sikerült felejtenie – és így bosszút is állt rajta.

Tímea, már öt éve nem vagy velem, nem törődsz velem, azzal sem, hogyan élek vagy mi történik velem.

Tímea és Gábor együtt éltek több mint öt évig. Gábor nem keresett túl sokat, átlagos munkás volt, fizetése szerény volt, de becsülettel dolgozott. Tímea viszont mindig is gazdag, gondtalan életre vágyott, ezért örült, mikor olyan férfiak közelébe került, akik tehetősebbek voltak, mint a férje.

Egy napon Tímea szerencséje különösen megfordult egy jómódú, budapesti vállalkozó felfigyelt rá, és aranyhegyeket ígért neki. Tímeát teljesen elvarázsolták a férfi szavai, és elhitte, hogy megvalósulnak álmai. Elhagyta Gábort, hogy új életet kezdjen.

Gábor összetört Tímea döntése miatt. Kétségbeesetten könyörgött kedvesének, az ajtóban térdepelt, mindenre hajlandónak mutatkozott, hogy visszaszerezze őt. Ígéretet tett, hogy változtat az életükön, új munkát keres, többet fog dolgozni éjjel-nappal, csak hogy Tímea boldog legyen.

De Tímea hajthatatlan maradt; már a Balatonon vitorlázott gondolatban, vagy a legdrágább budapesti butikokban vásárolt. Úgy érezte, Gábor sosem képes ilyesmit megadni neki, ezért a szerelmes szavak és ígéretek sem tartották vissza.

Öt év telt el. Tímea harminckettő lett, az egykor nagyvonalú pártfogója pedig már rég elvesztette iránta az érdeklődését, mert körülötte csak úgy hemzsegtek a fiatalabb, csinosabb lányok. A férfi ridegen közölte Tímeával, hogy túl sokat veszekedik, és túl magasak az igényei menjen, amerre lát.

Tímea, aki semmit félretett pénz nélkül maradt Budapesten, és sosem szokta meg, hogy saját magát tartsa el, teljesen kétségbeesett. Egyetlen napot sem dolgozott életében, így végül nem látott más utat, mint hogy visszatérjen volt férjéhez. Úgy gondolta, ha Gábor örök szerelmet esküdött neki, az azt jelenti, még mindig vár rá.

Hajlott vállakkal, sírással küszködve indult el a régi panelház felé a Józsefvárosban, ahol egykor boldog volt. Amikor a jól ismert ajtó elé ért, halk zörgést hallott, majd az ajtó egy ismeretlen nő előtt tárult ki. A nő karjában egy kislányt tartott.

Drága, már mondtam, hogy nem nyitunk ajtót idegeneknek! szólt a nő lágy hangon a gyermekhez. Kit keres? nézett kérdőn Tímeára.

Tímea zavartan állt, megszólalni sem tudott egy pillanatig.

Gábort keresem… itthon van? kérdezte végül bizonytalanul.

Gábor, egy hölgy van itt, téged keres. Mi a neve, asszonyom? kiáltott be a nő, majd visszafordult a vendéghez.

Gábor döbbenten lépett ki a folyosóra, amikor meglátta Tímeát.

Tímea! mondta meghökkenve, majd a nőhöz fordult. Drágám, kérlek, menjetek be, szeretnék beszélni vele.

Ki ez a nő? kérdezte Tímea döbbenten, miközben nézte a kis kislányt anyja karjában, ahogy eltűnnek az ajtó mögött.

Ő a feleségem, Zsófia. A kislány pedig a lányom, Lili mondta Gábor.

Mikor lettél újra házas? És gyereked is van? Hiszen örök szerelmet esküdtél nekem, megígérted, hogy rajtam kívül soha nem fogsz mást így szeretni!

Azóta már évek teltek el. Eleinte nagyon szenvedtem, de rájöttem, hogy az élet megy tovább. Megismertem Zsófiát, beleszerettem, ő adott vissza mindent, amit elvesztettem boldog vagyok, és kislányom is született.

És velem mi lesz?

Tímea, öt éve nem érdeklődsz felőlem, nem törődtél azzal, élek vagy halok-e. Elmentél egy idegen férfi pénzéért. Csak a pénz, a könnyebb élet lebegett a szemed előtt. Lehet, hogy mi sosem voltunk gazdagok, de amit tettél, arra nincs mentség. Most meg visszajössz? Mit vártál, hogy örökké várok rád, mint valami árnyék?

Buta voltam! Még mindig szeretlek!

Tímea, ne játszd itt tovább a drámát. Menj inkább, nem kell értened. Már nincs rád szükségem. Most, hogy az új férfid kidobott, visszajöttél hozzám? Ez felháborító! Menj el!

Tímea elborult arccal, keserű könnyek között távozott. Fájt neki, hogy már őt senki sem várja. Gábor pedig, miközben az ajtót becsukta, elégedett volt, hogy sikerült túltennie magát rajta, és végleg lezárnia múltját.

Rate article
News 24 Justall
Natalia, már öt éve nem vagy mellettem – nem érdekel, hogyan élek vagy mi történik velem Natalia és Zoltán már több mint öt éve éltek együtt. A fiú nem keresett sokat, fizetése alacsonynak számított, hisz egyszerű kétkezi munkás volt. Natalia mindig is vágyott a gondtalan, sőt, még inkább a fényűző életre, ezért boldog volt, ha férjénél vagyonosabb férfiakkal ismerkedett meg. Egy nap pedig szerencse kacsintott rá: felfigyelt rá egy gazdag üzletember, aki aranyhegyeket ígért neki. Natalia bedőlt a szavainak, elhagyta szegény férjét, és új életet kezdett. Zoltánt sokkolta a felesége döntése. Lábai előtt könyörgött, esedezett, hogy ne hagyja el. Az ígérte szerelmének, hogy mindent megváltoztat, többet fog keresni, feladja régi munkáját, éjjel-nappal dolgozni fog, csak hogy Natalia elégedett legyen. De Natalia hajthatatlan maradt, már fehér jachton vitorlázott gondolatban, és Európa legdrágább butikjaiban shoppingolt. Szegény férje sosem engedhette volna meg magának ezt. Egyik szerelmi eskü vagy ígéret sem tartotta vissza, hogy elmenjen. Öt évvel később, amikor Natália már harminckét éves elmúlt, a gazdag férfi elveszítette iránta minden érdeklődését – körülötte már csupa fiatal, elbűvölő nő forgott. Megmondta Natáliának, hogy veszekedős és túl sokat vár el, ezért teljesen kihűlt iránta. Mivel Natalia a fővárosban már nem tudott megélni, sosem dolgozott, így nem volt miből élnie, úgy döntött, visszatér régi férjéhez. Úgy hitte, hogy ha Zoltán örök szerelmet és hűséget fogadott neki, az azt jelenti, hogy visszavárja. Amikor Natalia megközelítette a régi lakását, furcsa zajt hallott az ajtónál, majd egy számára ismeretlen nő nyitott ajtót, karján egy kislánnyal. – Drágám, hányszor megbeszéltük már veled, hogy egyedül nem nyitod ki az ajtót! – szólt ismeretlenül a nő a kislánynak. – Kit keres? – kérdezte a nő. Natalia döbbenten állt a küszöbön. – Zoltánt keresem, itthon van? – hebegte Natalia tanácstalanul. – Zoltánom, valaki téged keres! Megmondanád, hogy hogy hívnak? – szólt oda a nő, majd a vendégre nézett. – Natalía! – mondta meglepetten Zoltán, majd az ismeretlen nőhöz fordult. – Drágám, menj be a lakásba, beszélnem kell. – Ki volt ez a nő? – kérdezte a döbbent Natalia, miközben a nő kislányával eltávolodott. – Ő a feleségem, Orsi, és a karján a gyermekem, a kislányom, Mari. – felelte Zoltán. – Mikor nősültél meg? Van kislányod? Odaadó szerelmet ígértél nekem, azt mondtad, soha senkit nem fogsz úgy szeretni, mint engem! – Azóta évek teltek el! Eleinte nagyon szenvedtem, de rájöttem, hogy az élet nem áll meg a távozásoddal. Találkoztam Orsival, beleszerettem, boldoggá tett, gyermeket adott nekem. – És velem mi lesz? – Natalia, öt éve nem voltál, nem érdekel, hogy mi lett velem, hogy élek. Idegen pénzek után futottál. Csak a pénz és a kényelem érdekelt. Talán soha nem voltunk gazdagok, de ez nem felmentés arra, amit tettél. Most pedig visszajössz? Mit vársz, hogy életem végéig rád várjak? – Ostoba voltam! Szeretlek! – Natalia, hagyd ezt! Menj inkább, nincs rád szükségem, és nem is akarlak látni. Azért jöttél vissza, mert a másik férfi is kidobott? Ez undorító! Menj csak! Natalia keserű könnyekben tört ki, fájt neki, hogy egyik férfi sem tart már igényt rá, Zoltán pedig örült, hogy sikerült felejtenie – és így bosszút is állt rajta.