Amikor Zsófinak megindultak a fájásai, éppen háromnegyed három volt az éjjel. A lakásban párás félhomály uralkodott: az ablakon finom eső csöpögött, az utcai lámpák elmosódott fényeket rajzoltak az aszfaltra. Gergő előbb kelt fel a kanapéról, mint Zsófi egész éjjel alig aludt, ide-odabillegett a konyhai széken, hol a táskát nézte meg az ajtó mellett, hol kinézett az ablakon. Zsófi oldalasan feküdt, a tenyereit a hasához szorítva, számolta a másodperceket a fájások között: hét perc, aztán hat és fél. Próbálta visszaidézni a légzést a videóról orron át be, szájjon át ki , de egyenetlenül sikerült.
Már? kérdezte Gergő félhangosan a folyosóról, mert a hálószoba ajtaja be volt csukva.
Azt hiszem Óvatosan felült az ágy szélére, és érezte a hideg padlót a talpa alatt. Gyakrabban jönnek a fájások.
Egész hónapban erre a pillanatra készültek: vettek egy nagy kék táskát a kórházba, mindent összepakoltak a letöltött listáról. Útlevél, TB-kártya, várandóskönyv, pizsama, telefon töltő, még egy csoki is mégiscsak. De most mindez ingatagnak tűnt. Gergő idegesen matatott a szekrény előtt, átkutatta a dokumentumokat.
Az útlevelem nálam van A TB-kártya Itt is De hol a várandóskönyv? Te nem vetted el tegnap? Gyorsan és halkan beszélt, mintha attól félt volna, hogy felébreszti a szomszédokat.
Zsófi nehezen felállt és elment a fürdőszobába legalább megmosakodott volna. A fürdőszobában szappan és kissé nedves törölközők illata volt. A tükörbe egy sötét karikás szemű, borzasan hajú nő bámult vissza.
Talán hívjunk már taxit? szólt oda Gergő a folyosóról.
Jó De nézd még át a táskát
Mindketten fiatalok voltak: Zsófi huszonhét éves, Gergő valamivel harminc felett. Gergő tervezőmérnökként dolgozott a helyi gyárban, Zsófi pedig angolt tanított a suliban, amíg szülés szabadságra nem ment. A lakás kicsi volt: egy nappali-konyha és egy hálószoba, kilátással a sugárútra. Minden változásról árulkodott: a sarokban már összeszerelt kiságy, benne pelenkák, mellette barátoktól kapott játékokkal teli doboz.
Gergő az appon keresztül hívott taxit a megszokott sárga ikon majdnem azonnal megjelent a telefonon.
Tíz perc múlva itt lesz
Próbált nyugodt hangon beszélni, de az ujjai remegtek a kijelző felett.
Zsófi felhúzta a kapucnis pulcsit a pizsamájára, és keresett egy töltőt a telefonjához: tizennyolc százalékot mutatott az akkumulátor. A kábelt a kabát zsebébe tette egy arc törölközővel együtt hátha útközben kell.
Az előszobában a cipők és Gergő kissé nedves kabátja szaga terjengett tegnapi séta után száradt.
Ahogy készülődtek, a fájások erősebbek és gyakoribbak lettek. Zsófi próbálta nem a
