Nem szereted őt, nekünk jól volt együtt, próbáljuk meg újra kezdeni, jó?
Három éve különváltunk, a válás szép csendben ment, dráma nélkül, ahogy a nyilatkozatban is szerepelt a természetünk különbözött. A kislányom eleinte azt hitte, csak összevesztünk, apa épp valahova utazott.
Hétvégéken pompásan szórakoztak, találkoztak, amikor este visszajöttek, közös vacsora volt, aztán Róbert elköszönt, Alinka pedig mindig hosszan búcsúzott és az ablakban állt vigyázva, amíg látta apát…
Egy hete lett hat éves a lányom. Az elmúlt évben ritkán találkozott Róberttel. Ennek két oka volt. Róbert megismerkedett egy nővel, így a hétvégéit már nem mind Alinkával töltötte, én pedig Ádámmal kezdtem találkozgatni. Ádámmal egy kiránduláson, a Tihanyi levendulásban botlottunk egymásba. Alinka és én az utolsók közt csoszogtunk, Ádám is bóklászott, nem vette észre, hogy lemaradt. Végül utolértük a csoportot, beszélgetni kezdtünk, számot cseréltünk, és mentünk tovább, mintha mi sem történt volna.
Ádám szöges ellentéte volt Róbertnek kevésbeszédű, de valahogy mégis hiteles. Soha nem ígért fűt-fát, amit mondott, beváltotta. Mióta ismerem, egyszer sem felejtette el, amit megbeszéltünk, sosem késett. Ezzel szemben Róberttel mindig volt egy kis fennakadás, csúszás, valószínűleg ezért is váltunk külön…
Alinka szülinapi bulijára mindkét férfi hivatalos volt. Kicsit aggódtam, hogyan viselik majd egymás társaságát. A lányom persze az apját várta a legjobban, noha Ádámmal is barátságos viszonyban voltak.
Mindenki pontosan érkezett, csak a volt férjem késlekedett. Alinka kérte, hogy várjunk még apára; addig nekem kellett improvizálnom, sztorikkal, pletykákkal tartottam életben a hangulatot.
Végül befutott apa! Egy óriási szépen csomagolt ajándék volt nála, nekem meg egy csokor virág, hogy csak pislogtam. Ádám bemutatkozott, Róbert pedig, mintha elfelejtette volna az utolsó három év fejleményeit, magára öltötte a házigazda szerepet. Leültette a vendégeket, dirigálta, ki mit egyen, szóval, pont mint régen.
Alinka szinte árnyékként követte apát, Ádám pedig láthatóan feszengve figyelte a jelenetet, hiába próbáltam rá odafigyelni.
Nem bírta sokáig, bejelentette, hogy sürgős munka várja otthon, elköszönt.
Utána Róbert hamar átvetette az uralmat. Mikor a konyhába mentünk süteményért, kértem, fogja vissza magát, mire ő hirtelen előállt:
Nem szereted azt a fickót, nekünk viszont jó volt együtt, mi lenne, ha újrakezdenénk?
Az agyam megpördült, de aztán
Nem, Róbert, nem gondolom, hogy mi működnénk. Csak Alinka köt össze minket, tartsuk meg ezt. Örülök, hogy vigyázol rá, hogy vár rád, de én már nem várlak, főleg amióta összejöttél mással.
Á, az más, az csak a testnek, a lelkem nem vele van, vele nem tervezek jövőt
Akkor pláne inkább olyat kéne keresni, akivel tényleg tartósat szeretnél, nem… érted.
Lassan leoszlott a vendégsereg. Róbert maradt utoljára, segített elpakolni, elmosta a tányérokat, Alinkát lefektette, még mindig reménykedett, hátha szólok, hogy maradjon éjszakára. Amikor látta, hogy ez elmarad, nem csinált jelenetet, megköszönte a napot, arcon csókolt, elköszönt…
Felhívtam Ádámot, megkérdeztem, lenne-e kedve holnap velünk piknikezni? Úgy örült, mint egy kisgyerek, mondta, mindent elhalaszt, jön értünk reggel kilenckor.
Pontban kilenckor csengetés, Alinka felkiált: Tök jó, még tart a szülinap! Mindhárman remekül mulattunk a szabadban. Mikor hazajöttünk, megkérdeztem:
Alinka, lennél szomorú, ha Ádám ideköltözne hozzánk?
A lányom komolyan rám nézett, majd azt mondta:
Te mindig várod őt, így legalább minden nap láthatod…
