Béreltem egy férfit, hogy a barátnőmet “békányomozza”, végül őrülten belé szerettem
Enikő, megkaptad Ritának a meghívóját?
Megkaptam. De nem megyek el az esküvőre mondtam a telefonba.
Hogyhogy nem mész? Hiszen ő a barátnőnk, ráadásul a lagzi biztosan fényűző lesz, külföldihez megy férjhez! A legjobb étteremben lesz a buli! mondta Júlia.
Nem, nincs kivel jöjjek. Tudod, hogy Ivándal vége. Egyedül nem megyek, Rita kinevetne, ismered őt!
Rendben, este átmegyek hozzád. Valamit kitalálunk jelentette ki Júlia, és letette a kagylót.
Ritával és Júliával régen barátkoztunk, együtt tanultunk a főiskolán. Júliával a mai napig tartjuk a kapcsolatot, Ritával viszont alig beszélgetek. A lány néhány éve külföldre költözött, és most értesített minket a közelgő esküvőjéről.
Rita mindig is öntelt és beképzelt volt, még most is úgy hívott meg minket, hogy vigyük magunkkal a párunkat. Nekem éppen ez hiányzott, egyedül voltam, ezért úgy döntöttem, nem megyek, nehány a barátnőm gúnyolódásának céltáblájává váljak.
Júlia este átjött, ahogy ígérte.
Enikő, megoldottam! Találunk neked egy pasit vagy egy férjet. Te döntöd el, melyiket!
Hogy érted? Milyen férjet? Most megint mivel jöttél?
Júlia mindig is nagy álmodozó volt, néha a fejem is forog tőle. Olyan típus, aki szerint nincsenek reménytelen helyzetek!
Mindent kiderítettem! Vannak olyan ügynökségek, ahol lehet férjet bérelni! Pont ez kell nekünk!
Nem, én nem megyek bele! Ez az utolsó dolog, hogy rendelek magamnak egy pasit! haragudtam.
Enikő, nem pasit, hanem férfit, ha nem is igazit! Neked mi a fontos? Hogy Rita majd megpukkad a féltékenységtől! Igaz? Na látod! Ráadásul már fel is hívtam őket, és mindent elintéztem!
Júli, te tényleg mindig a magad útját járod! Honnan tudod, kit fognak küldeni?
Rendeltem egy jóképű, udvarias fiút egy tiszta autóval. Elég lesz? Holnap 19:00-kor a mozi előtt vár. Megbeszélitek a részleteket, játszhatja a szerelmes férjet vagy a vőlegényt, ahogy te szeretnéd.
Várj, hogyan ismerem fel? kérdeztem zavartan. És mennyibe kerül ez a szolgáltatás?
Nyugi, nem drága. Ő felismer téged, elküldtem a fotódat az ügynökségnek. Elég a kérdésekből, menjünk ruhát nézni a lagzira!
Másnap elmentem találkozni a “bérelt férfival”. A mozi előtt egy ideig körbejárva, leültem egy padra.
Jó estét, te vagy Enikő? kérdezett egy idegen férfi. Vlad a nevem.
Mérlegelő pillantást vetettem rá, és elégedett voltam. Júliának igaza volt, tényleg nagyon jóképű volt.
Enikő, a barátnőd mindent elmagyarázott. Ne aggódj, minden rendben lesz. Megoldom a jövendőbeli férj szerepét. Ez a tiéd! Vlad mosolygott, és egy gyönyörű csokrot nyújtott át.
Jaj, ne kellett volna! pirultam el.
Enikő, sétáljunk egyet? Mesélj magadról, hogy tisztában legyek a dolgokkal. Munka miatt fontos.
Persze!
Néhány órán át sétáltunk a városban, majd Vlad feljegyezte a címet, és szombaton az ajtóm előtt vár.
Lenyűgözött. Nagyon tetszett a férfi, nem értettem, miért választotta ezt a munkát.
Szombaton Vlad felhívott.
Enikő, kész vagy? 10 perc múlva ott vagyok.
Igen, igen, már megyek ki.
Amikor megláttam az ajtó előtt, alig bírtam lélegezni. Vlad egy drága, elegáns öltönyben állt egy hasonlóan szép autó mellett. Annyira jóképű volt, hogy elállt a lélegzetem.
Jó reggelt, drágám! Szállj be, sietnünk kell mondta Vlad mosolyogva. Na, hogy megy nekem?
Csodásan! nevettem.
Rita esküvője valóban fényűző volt. A barátnőm elégedetten köszöntött, de amikor meglátta a “férjemet”, az arca azonnal elsötétült. Érthető, hiszen a vőlegénye bár külföldi volt, de kétszer olyan idős, kopasz és kövér.
Elégedett voltam magammal, hiszen Rita mindig kigúnyolt, azt mondta, nekem nehéz lesz férjhez menni, mert túl szőke és egyszerű vagyok, nincs bennem rejtély.
Talán igaza volt, de ma bizonyítani akartam neki az ellenkezőjét, és sikerült. Vlad egész nap nem mozdult el mellőlem. Még más lányokra sem nézett, csak rám figyelt.
Enikő, na, elégedett vagy? suttogta Júlia.
Igen, Júli, köszönöm!
És tetszik Vlad? kérdezte a barátnőm.
Nagyon, de mi értelme? Holnap már nem is fog emlékezni rám sóhajtottam. Bárcsak soha nem érne véget ez a nap.
Júlia rejtélyesen mosolygott, és elfutott.
Enikő, láttad már a várost éjszaka? kérdezte Vlad.
Nem, éjjel általában alszok mosolyogtam.
Pedig kár! Gyönyörű látvány. Szeretnél elszökni, és megmutatom?
Persze!
Odamentünk a menyasszonyhoz búcsúzni.
Köszönöm, Rita! Minden csodálatos volt, mindig a magaslat
