Átejlesztett a saját húgom
Jucika, én ezt már nem bírom tovább sóhajtott fel Edina, miközben lehuppant a konyhaszékre és a fejére húzta a kezét. El se tudod képzelni, milyen az, amikor minden rajtam van. Már a hátam is kettétörik.
Jucika letette a teáscsészét az asztalra, és felmérően nézett végig a húgán. Edina úgy festett, mint akit a vonat ütött el: karikák a szeme alatt, kócos copf, mindene fáradt.
Egyáltalán mi történt, Edina?
Két éve, hogy ott hagyott Gábor. Két éve! És azóta egyedül viszem az egészet. Iskola, tanulás, szakkörök, főzés, takarítás, mosás… Mint a mókuskerék, minden rám ömlik! Kinga meg most már kezd kamasz lenni. Visszaszól, vitatkozik minden apróságon…
Jucika felhúzta a szemöldökét. A tízéves unokahúg eddig mindig okos, higgadt gyereknek tűnt. Nem az a hisztis fajta.
Kinga? Visszaszól? Fura, velem mindig olyan…
Mert csak havonta két órát látod! Edina hadonászott. Próbáld ki, hogy minden nap elmagyarázod ugyanazt, hogy a tányérokat rögtön el kell mosni, nem hagyni a mosogatóban. Hogy a házi időre készül. Hogy ne nyomkodja a telefont éjfél után is.
Hát, ezek gyerekdolgok, nem?
Gyerekdolgok? Edina savanyúan felnevetett. Nekem már nincs erőm a “gyerekdolgokhoz”. Meló után hazaesek, főzök, takarítok, mosok. Ő meg csak ül, és semmit nem csinál. Elegem van!
Jucika inkább hallgatott. Legszívesebben elmondta volna, hogy a magyar anyák többsége kb. ugyanebben él, sőt, van, aki három gyereket nevel egyedül. De veszekedni nem akart, inkább csak együttérzően bólogatott.
Várj, Edina hirtelen felélénkült, hétvégén ráérsz, ugye?
Hát, ráérni éppen…
Elvinnéd Kingát hozzád? Szombaton-vasárnap. Muszáj kipihennem magam. Elmennék egy barátnőmhöz vidékre, kicsit kiszellőztetném a fejem!
Hát persze! Jucika örömmel bólintott. Rég ki akartam már próbálni, milyen velem van. Filmet nézünk, fagyizunk, sétálni megyünk… Unokahúg hétvége!
Edina hálásan mosolygott és már kutatott is a táskájában, hogy felhívja Kingát.
A hétvége úgy elszállt, mint a villám. Kinga remek társaság volt. Együtt pizzát gyúrtak, Kinga önállóan nyújtotta a tésztát és tornyozta a feltéteket. Fekve néztek mesét, parkban kacsákat etettek. Jucika nem tapasztalt semmi feleselést vagy hisztit. Teljesen normális, vidám gyerek.
Vasárnap este Jucika rátelefonált Edinára. A hívás percekig csörgött, mire felvette a telefont.
Na, mikor jössz Kingáért? Már várunk!
Szokatlanul hosszú csend.
Jucika, Edina törte meg a csendet , van egy kis probléma…
Milyen probléma?
Nem vagyok Budapesten.
Mi az, hogy nem vagy itt? Vidékre mentél a barátnődhöz, max két óra kocsival.
Nem vidéken vagyok. Törökországban vagyok.
Jucika azt hitte, félreértette.
Hol???
Törökországban. Tegnap reggel repültem el. Van itt egy ismerős, és most egy hónapot pihenek nála. Szükségem van a feltöltődésre, ugye érted?
Edina, ezt most komolyan mondod? Rám hagytad Kingát, és egy szót se szóltál, csak így leléptél? Egy országon kívülre?
Hát mondjam el? Akkor tuti nemet mondtál volna!
Hát persze hogy nemet mondtam volna! Nekem is van munkám, életem, nem tudok hónapokra gyereket felvigyázni! Egyáltalán tudod, mit műveltél?
Ne dramatizáld már. Magad mondtad, Kinga jó gyerek, nincs vele semmi baj. Egy hónap gyorsan elmegy.
Te normális vagy?! Jucika már kiabált. Hogy lehet csak úgy otthagyni a gyereked és lelépni? Anyaként?!
Két éve nem volt egy pihenőnapom se. Ezt megérdemlem.
Na de egy hónapig? Külföldön?!
Jucika, ne ordíts! Mit csinálsz, kidobod Kingát az utcára? Hívod a gyámügyet?
Edina ekkor letette a telefont.
Jucika csak állt a konyhában, szorongatta a mobilt, az agya alig tudta feldolgozni a helyzetet. A húga simán ráhagymázta a gyereket egy hónapra, aztán elment strandolni és még neki állt feljebb.
Kinga lépett ki a szobából.
Juci néni, anya jön ma estére?
Jucika mély lélegzetet vett. Majd még egyet. Erőltetett mosollyal bólintott.
Gyere, Kinga, beszélgessünk egy picit.
Kinga leült mellé, lóbálta a lábát.
Anyukád elment pihenni. Elég sokáig lesz távol. Nálam fogsz lakni egy ideig, rendben?
Kinga vállat vont.
Simán.
Semmi sírás vagy hiszti, csak egy nyugodt bólintás. Jucika nem tudta, örüljön-e, vagy inkább aggódjon.
A hátizsákodban van a lakásotok kulcsa?
Kinga bólintott, előhúzott egy cicás kulcstartós csomót.
Akkor induljunk a cuccaidért!
Edináék lakása patyolat tisztasággal fogadta őket. Jucika összecsomagolta Kinga ruháit, könyveit, kedvenc játékait. Kinga csendben segített, szépen összerakta mindent a bőröndbe.
Az első hét a megszokásról szólt. Jucika átírta a munkaidőt, home office-zal ügyeskedett. Kinga iskolába járt, tanult, este együtt vacsoráztak.
Következő héten Jucika furcsát vett észre. Kinga magától ajánlkozott takarítani. Port törölt, porszívózott, még az ablakokat is megtisztította.
Kinga, nem kell ezt csinálnod.
Segíteni szeretnék mondta komolyan Kinga. Te etetsz, nálad lakhatok, ez így korrekt.
Főzésnél Kinga salátát szeretett volna készíteni. Az uborka girbe-gurba lett, a paradicsom vastag-vékony, de az igyekezet megvolt. Jucika meg is dicsérte.
Anyu nem engedte, hogy főzzek mondta Kinga, lehajtott fejjel. Szerinte mindent rosszul csinálok. Hogy egyszerűbb egyedül.
Szerettél volna?
Nagyon. Még takarítani is. De mindig kiakadt, hogy utána úgyis újra kell csinálni.
Jucika ekkor értette meg Edina örök panaszait. Semmit nem csinál a gyerek! Ül és néz ki a fejéből! Közben Kinga csak tanulni szeretett volna, de nem hagyták.
Apa engedte Kinga halkan mondta. Ő mindig mondta, hogy az első palacsinta lesz csak girbe-gurba. Próbálkozni kell.
Hiányzol apának?
Hosszú csend, majd bólintás.
Anyu nem engedi, hogy lássam. Szerinte apa rossz ember. De nem az. Ő jó. Csak anyával… nehéz volt.
Jucika megölelte Kingát. Az unokahúg hozzábújt, kicsi és törékeny.
Edina persze azóta se csörgött. Se érdeklődés, se egy köszönöm, se üzenet. Jucika küldött pár fényképet, rövid beszámolókat. A válasz egy szó: Rendben. Vagy: Oké. Vagy: Jó.
Az ötlet egy álmatlan éjszakán jött. Jucika már számolta hány nap van még, míg Edina visszajön. Aztán minden kezdődik elölről Kinga vissza anyához, aki levegőt se hagy neki, és az egész csak hatalmi harc a gyerek felett.
Reggel Jucika elővette régi telefonkönyvét. Gábor, Edina volt férje.
Helló?
Gábor, itt Jucika beszél, Edina húga.
Kis szünet.
Jucika…? Mi történt?
Kinga nálam lakik. Lassan egy hónapja. Edina Törökországba ment, nem szólt nekem, csak úgy itt hagyta a kislányt.
Sokáig csend, aztán…
Kinga jól van?
Jól. De hiányzol neki. Nagyon.
Meglátogathatom?
Gyere.
Egy óra múlva csengetés. Magas férfi áll az ajtóban, szemében fáradt melegség, virágcsokorral.
Apa! Kinga kiszaladt, átölelte apját. Gábor magához szorította. A válla rázkódott.
Kicsim, nagyon hiányoztál. Anya nem engedte, hogy…
Tudom, apa. Tudom.
Jucika meghatódva nézte őket. Apa és lánya akit elválasztottak, nem a gyerek érdekei miatt, hanem a büszkeség és a hatalmi harc miatt.
Mikor végre abbahagyták az ölelést, Jucika odalépett.
Kinga, volna hozzád egy komoly kérdésem. Őszintén válaszolj. Szeretnél apával élni?
Kinga egy szempillantás alatt rávágta:
Igen!
Jucika Gáborhoz fordult.
Te is?
Mióta elváltunk, erről álmodom nézett a lányára. Mindig szerettem. Edinával nem ment, de Kingát soha nem akartam eldobni. Edina tiltotta meg.
Másnap Jucika hívta a gyámügyet. Elmondta a történetet. Az anyuka egy hónapra másik országba ment, felügyelet nélkül hagyta Kingát. Apuka venné magához a lányt.
Az ügyintézés pár napig húzódott, papírok, beszélgetés, pszichológus, de Kinga kitartóan mondta, hogy ő apánál akar lakni. Gábor igazolta anyagiakat, lakást, mindent.
Egy hét múlva Kinga költözött az apához.
Jucika gyakran meglátogatta őket. Figyelte, ahogy Kinga kivirult: segít apának főzni, Gábor még a girbe-gurba uborkáért is megdicséri. Együtt nevetnek a legbénább vicceken. Gábor mesét olvas neki, pedig Kinga már nagy.
Gáborral Jucika közben baráti kapcsolatot alakított ki. Nyugodt, türelmes, teljesen más, mint Edina. Teáznak, kitárgyalják Kinga sulis eredményeit, közös hétvégi programokat szerveznek.
…Edina végül hazajött kipihenten, lebarnulva, szuper hangulatban. Csak pár percig tartott a jókedve.
Elvetted a lányomat?! üvöltötte, míg be sem lépett rendesen. Hogy csinálhattad ezt?!
Én? Jucika nyugodtan kortyolt a kávéból. Én nem vettem el senkit. Te hagytad itt.
Nem hagytam! Időlegesen rábíztam!
Egy hónapra. Külföldön, egy szó nélkül. Egyetlen hívás nélkül.
Az én lányom!
Volt. Most a bíróság dönt, kié.
Edina elfehéredett.
Milyen bíróság?!
Helyváltoztatási ügy. Gábor beadta a papírokat. Jó esélyei vannak. Hiszen te egy hónapra kivágtad magad a képből.
Te… te áruló! Saját hugod tett keresztbe!
Saját hugodnak dobtad át a gyereket, majd mentél napozni. Jucika megvonta a vállát. Most nincsenek gondok, ugye? Emlékszel, mennyire nehéz volt? Mosás, főzés, takarítás már vége.
Ezt még megkeserülöd!
Nem, Edina. Te fogod megkeserülni. Ott a bíróságon. Készülj, vedd elő az iratokat és keress egy ügyvédet. Bár, sok esélyed nincs. Kinga apával akar élni. Ja, és készülj fel rá, hogy fizetsz majd gyerektartást is.
Edina szó nélkül kiviharzott a lakásból.
Jucika hátra dőlt a fotelben. A testvérkapcsolatnak vélhetően lőttek. Talán örökre. De nem bánta. Máig sem érti, hogy lehet egy gyereket így rábízni valakire egy hónapra.
Ez Edina leckéje lesz. Hogy a tetteknek következménye van. Hogy nem lehet másokat kihasználni, aztán úgy tenni, mintha minden rendben volna.
Kinga? Kinga most már boldog. És végül is, ez számít csak igazán.
