Tudod, a fiam sokáig kereste a megfelelő lányt, akit feleségül vehetne, de sosem szóltam bele a döntéseibe. Végül, amikor betöltötte a harmincat, megismerte Zselykét, aki tényleg tökéletes volt számára.
Szinte minden nap arról mesélt nekem, mennyire kedves és gyönyörű a lány. Látszott rajta, hogy komolyan beleszeretett. Nekem is nagyon szimpatikus volt Zselyke. A fiam olyan nagy lelkesedéssel áradozott nekem és a barátainak is a lányról igazából azt hitte, ő az igazi. Nagyon gyorsan meg is kérte Zselyke kezét, én meg, mint jó anya, természetesen támogattam őket.
Hát, a lagzi megszervezése azért nem volt egyszerű, de szerencsére a barátaim sokat segítettek, tényleg mindenki kivette a részét. Zselyke szülei is fantasztikus emberek, már az elejétől egymásra hangolódtunk, úgyhogy minden szépen indult legalábbis eleinte. De az idő múlásával kezdtek előjönni a problémák. Egyre több volt a nézeteltérés közöttük. Próbáltam magamban megnyugtatni magam, hiszen első házassági évük, biztosan majd rendeződik minden, de attól még aggódtam, mert azt szerettem volna, ha ők ketten boldog házasságban élnek.
Egy este viszont nagyon kiborultam. Késő volt már, amikor a fiam becsöngetett hozzám, minden cuccával és mondta, hogy Zselyke kidobta otthonról és nincs hova mennie. Néhány napig nálam maradt, addig Zselyke egyszer sem keresett minket, nem próbált békülni. És ez sajnos nem egyszer fordult elő, többször is megismétlődött.
Aztán amikor Zselyke elárulta, hogy babát vár, gondoltam, beszélek velük, hátha tudok segíteni nekik, hogy a jövőben kevesebb legyen köztük a félreértés. Megpróbáltam néhány tanácsot adni, de sajnos úgy érzem, csak ártottam vele. Mióta ezt megtudták, egyre gyakrabban balhéztak, a fiam is egyre többször kötött ki nálam éjszaka. Tudtam, mennyire megviseli őt ez a helyzet. Már messze nem az a boldog fiú volt, akit korábban ismertem láttam a szemében, mennyire csalódott.
Annyira fájt nézni, ahogy tönkremegy a fiam ebben a rossz házasságban, ezért egyszer azt mondtam neki, gondolja át, megéri-e ebben a kapcsolatban maradni. Szerintem külön is lehetne jó apa, ha így rendeznék. A fiam pedig végül úgy döntött, beadja a válókeresetet a bíróságra, persze az egész egy vagyonba került, vagy kétszázezer forint
Nem sokkal később Zselyke keresett fel, hogy segítsek beszélni a fiam fejével, hogy vonja vissza a válópert, mert nem akarja, hogy szétmenjen a család. Ezen kívül már többször is javasoltam neki, hogy jobban figyeljen oda a családjára, szóval elég kellemetlenül éreztem magam. Zselyke végül engem kezdett hibáztatni mindenért, és elmondta mindenkinek, hogy én rontottam el mindent, mert beleavatkoztam.
Nem tudom, jól tettem-e, hogy a válás mellett bátorítottam a fiamat. Már a menyem sem kedvel engem, ráadásul a fiam is egyre inkább eltávolodik tőlem. Lehet, hogy még mindig szeretik egymást, csak épp nem tudnak együtt élni? Mert külön szörnyű, de lehet, hogy együtt sem boldogok teljesen Egyszerűen nem tudom, mi lenne a legjobb nekik.
