Ma, 42 éves barátom, mostanában megházasodott. Azt mondja, a felesége remek háziasszony, kiválóan főz, ragyogóan takarít, a többi pedig abszolút nem érdekli.
Ádámot gyerekkorom óta ismerem. Egy udvarban nőttünk fel Budapesten, természetesen barátok lettünk. Amikor kamaszok lettünk, mindig összejöttünk néhányan, és felmentünk a belvárosba. Ott sétáltunk, vagy csak üldögéltünk valamelyik padon. A lányokkal való kapcsolatok nem jelentettek számunkra akkor még semmi komolyat. Leginkább az foglalkoztatott minket, hogy mit szólnak hozzá a srácok senki sem akart a haverjai előtt égni.
Később engem behívtak katonának, Ádámnak meg valahogy sikerült kikerülnie. Leszerelés után találtam egy munkát, megházasodtam. Tíz évig éltünk együtt a feleségemmel, két gyerekünk született. Aztán egy napon arra ébredtünk, hogy teljesen idegenekké váltunk. Egyre többet veszekedtünk, végül rájöttünk, hogy így már nem érdemes együtt maradnunk. Elváltunk.
Két évvel később, már egyedülállóként, teljesen váratlanul összefutottam Ádámmal a Lehel piacon. Rengeteget változott az elmúlt tizenkét évben: meghízott, kicsit megőszült.
Beültünk egy kávézóba, beszélgetni kezdtünk. Kiderült, hogy ő is elvált, most pedig új társat keres. Egy év telt el. Megismertem egy nőt, összeházasodtunk.
Egy héttel később ismét utamba került Ádám, és örömmel újságolta, hogy neki is lett párja. Meg kell mondanom, szimpatikusnak éppen nem találtam a feleségét; jóval erősebb testalkatú volt.
Miért éppen ő tetszett meg? kérdeztem tőle.
Ádám azt felelte, hogy fantasztikusan tisztán tartja a lakást és istenien főz.
És ráadásul hagy engem élni! Nyugodtan megnézhetem a Fradi-meccset a tévében, elmehetek sörözni a fiúkkal a sarki kocsmába. Nem tilt meg semmit. Ő az ideális asszony magyarázta csillogó szemekkel.
Őszintén meglepett ez a hozzáállás. Nekem egy kapcsolat, egy nő sokkal többet jelent annál, mint hogy jól főz és mindig patyolattiszta otthon vár rám. Persze ezek is fontosak, de számomra a szeretet és az összhang a legfontosabb.
Másnak talán tényleg a rend és a jó házikoszt a legfőbb dolog, de nekem az számít, hogy a párommal valóban összetartozzunk, hogy megértsük és tiszteljük egymást. Nagyon jó érzés, amikor két ember hasonló dolgok iránt lelkesedik, együtt tudnak tenni-venni: a feleségemmel gyakran főzünk vagy takarítunk együtt, jól tudunk együtt dolgozni.
Ha két ember ugyanabba az irányba hajtja a biciklit, sokkal nagyobb az esélyük a jó útra ezt mindig így gondoltam.
Ezért kérdezem magamtól: te is így látod ezt?
