„Nyaralni megyek, nem fogok senkit pesztrálni!” – Anyósom cserben hagyott, de én visszafizettem neki. Minden családban akadnak titkok és gondok. Van, ahol örökségi viták, máshol alkohol vagy hűtlenség okoz feszültséget, esetleg épp nincs közös értékrend vagy érdeklődés. Nálunk – ha az anyósomat leszámítom – minden tökéletes lenne. Sokáig próbáltam jó kapcsolatot kialakítani vele, de kudarcot vallottam. Tudom, hogy a szülő-gyermek kapcsolat nagyon szoros lehet, de egy 37 éves „anyuci kisfia” már sok! A férjem és az anyósa titokban mindent megbeszélnek a hátam mögött. Ráadásul érzem, hogy az anyósom a fiammal, vagyis az unokájával sem igazán törődik. Nemrégiben történt nálunk a következő eset. A fiam minden nyáron a szüleimnél, vidéki nyaralóban tölti a vakációt. Idén viszont a járvány miatt anyukám, aki orvos, nem kapott szabadságot, apukám egészsége pedig nem engedi, hogy egyedül vigyázzon rá. Én sem tudtam szabadságot kivenni, ezért számítottunk anyósomra – ezt jó előre egyeztettem vele. Egy héttel az indulás előtt azonban felhívott: – Ajándékba kaptam egy utazást, oldjátok meg a gyereket máshogy! Leforrázva tettem le a telefont, minden lehetőség elszállt. Anyósom gondtalanul elutazik, a gyerekkel meg ketten maradunk. Később megtudtam, nem is kapta az utat, hanem magának szervezte – holott tudta, hogy az unokája akkor lenne nála. Közben megkérte a férjemet, hogy míg ő nyaral, locsolja a fóliasátrát és a kertet. Persze a férjem túl elfoglalt, így a feladat rám hárult volna. Én azonban megmakacsoltam magam: – Tőled se várjon most senki szívességet! Ha te cserben hagytál és átvágtál, én se fogok segíteni – pihenj csak nyugodtan, a kerted meg száradjon ki, nem az én dolgom! Anyósom persze nagyon mérges lett, de nem mondta le az utazást. Most én keresek valami tábort, ahová a fiamat be tudom íratni, mert valamivel meg kell oldanom a helyzetet. Vajon jól tettem, amit tettem?

Nyaralni megyek, nem vagyok senki dajkája! Anyósom magamra hagyott, de én sem maradtam adós.

Úgy érzem, minden családban lapul valamilyen titok vagy gond. Valahol örökségi viták vannak, máshol italproblémák vagy hűtlenség, vagy éppen nincsenek közös értékek és érdeklődési körök. Nálunk szerencsére ezek hiányoznak, de… Ha nem lenne az anyósom, minden tökéletes lehetne. Hosszú ideig próbáltam jóban lenni vele, de nem sikerült.

Tisztában vagyok vele, hogy szoros a kapcsolat a szülők és gyerekeik között. De 37 évesen még mindig anyuci kicsi fia? Ez azért már sok nekem! A férjem és az anyósa állandóan bisz-baszolnak valamit a hátam mögött, suttognak, titkolóznak, mintha én ott sem lennék. Azt sem tudom elhallgatni, hogy anyósom nem rajong az unokájáért, a kisfiunkért.

Nemrég történt egy helyzet, amitől még most is dühös vagyok. A fiunk minden évben nyaranta hosszú heteket tölt a szüleim balatoni nyaralójában, de az anyósom rettentő nehéz rávenni, hogy akár egy hétig vigyázzon rá.

Most viszont a vírus miatt anyukám, aki orvos, nem kapott szabadságot. Apukám egészsége sem engedi, hogy egyedül figyeljen az unokára. Nekem is elutasították a szabadságomat Egyszóval, az anyósomban reménykedtem. Egy hónappal előtte már mindent leegyeztettünk.

Erre, egy héttel azelőtt, amikor elvileg jönnie kellett volna, felhívott és közölte velem:
Képzeld, kaptam egy utat ajándékba, úgyhogy oldd meg máshogy a gyerekkel.

Teljesen ledöbbentem, hirtelen szóhoz sem jutottam. Egyszerűen elakadt a lélegzetem, mert máshoz nem tudtunk fordulni. Anyósom csak a saját örömét nézte, nem érdekelte, mi lesz az unokájával. Utóbb kiderült, hogy nem is ajándékba kapta az utat magának vette meg, jól tudva, hogy akkor kellene a gyerekkel lennie.

Aztán rám bízta férjemnek, hogy a távolléte alatt a fóliáskertjében gondozzuk a paradicsomot, és locsoljuk a kertet. A férjem persze túlhajszolt, ezért nyilvánvaló volt, hogy rám maradna minden. De én nemet mondtam. Volt rá okom:

Te hagytál cserben és becsaptál. Nem vagyok hajlandó szívességet tenni neked. Nyaralni akarsz? Pihenj! Ha a terményeid kiszáradnak, az már nem az én problémám.

Persze anyósom ezen nagyon kiakadt, de a nyaralását nem mondta le. Most én rohangálok, hogy találjak valami nyári tábort a fiamnak, mert muszáj elhelyeznem valahova.

Kíváncsi vagyok, vajon jól döntöttem-e.

Rate article
News 24 Justall
„Nyaralni megyek, nem fogok senkit pesztrálni!” – Anyósom cserben hagyott, de én visszafizettem neki. Minden családban akadnak titkok és gondok. Van, ahol örökségi viták, máshol alkohol vagy hűtlenség okoz feszültséget, esetleg épp nincs közös értékrend vagy érdeklődés. Nálunk – ha az anyósomat leszámítom – minden tökéletes lenne. Sokáig próbáltam jó kapcsolatot kialakítani vele, de kudarcot vallottam. Tudom, hogy a szülő-gyermek kapcsolat nagyon szoros lehet, de egy 37 éves „anyuci kisfia” már sok! A férjem és az anyósa titokban mindent megbeszélnek a hátam mögött. Ráadásul érzem, hogy az anyósom a fiammal, vagyis az unokájával sem igazán törődik. Nemrégiben történt nálunk a következő eset. A fiam minden nyáron a szüleimnél, vidéki nyaralóban tölti a vakációt. Idén viszont a járvány miatt anyukám, aki orvos, nem kapott szabadságot, apukám egészsége pedig nem engedi, hogy egyedül vigyázzon rá. Én sem tudtam szabadságot kivenni, ezért számítottunk anyósomra – ezt jó előre egyeztettem vele. Egy héttel az indulás előtt azonban felhívott: – Ajándékba kaptam egy utazást, oldjátok meg a gyereket máshogy! Leforrázva tettem le a telefont, minden lehetőség elszállt. Anyósom gondtalanul elutazik, a gyerekkel meg ketten maradunk. Később megtudtam, nem is kapta az utat, hanem magának szervezte – holott tudta, hogy az unokája akkor lenne nála. Közben megkérte a férjemet, hogy míg ő nyaral, locsolja a fóliasátrát és a kertet. Persze a férjem túl elfoglalt, így a feladat rám hárult volna. Én azonban megmakacsoltam magam: – Tőled se várjon most senki szívességet! Ha te cserben hagytál és átvágtál, én se fogok segíteni – pihenj csak nyugodtan, a kerted meg száradjon ki, nem az én dolgom! Anyósom persze nagyon mérges lett, de nem mondta le az utazást. Most én keresek valami tábort, ahová a fiamat be tudom íratni, mert valamivel meg kell oldanom a helyzetet. Vajon jól tettem, amit tettem?