Hová mész? És ki főz majd nekünk? kérdezte meglepődve a férj, amikor látta, mit csinál Zsófi a veszekedés után az anyjával
Zsófi kinézett az ablakon. Szürke, nyomasztó hangulat uralkodott, noha már kora tavasz volt. Kisvárosukban, Észak-Magyarországon, alig volt napos pillanat. Talán ezért voltak a helyiek olyan mogorvák és ridegek.
Maga is észrevette, hogy egyre ritkábban mosolyog, és a homlokán megjelent ráncok öregebbé tették.
Anya! Elmegyek sétálni! kiáltotta be a lányuk, Piri.
Jó bólintott Zsófi.
Mi jó? Adj pénzt!
Miért, ma már fizetős a séta? sóhajtott fel a nő.
Anya! Ne viccelj! tört ki türelmetlenül a lány. Várnak, gyerünk már! Kevés!
Fagyira elég lesz.
Micsoda fukar vagy vetette oda Piri, de anyja válaszát már nem hallotta, mert kirohant az utcára.
Hát persze csóválta a fejét Zsófi, emlékezve, milyen kedves kislány volt Piri, mielőtt beköszöntött a kamaszkor.
Zsófi, éhes vagyok! Mikor lesz vacsora? kiáltott be türelmetlenül a férje, Zoltán.
Menj és egyél válaszolta közömbösen, miközben letette a tányért az asztalra.
Meg is teszed? kérdezte.
Zsófi majdnem elhagyta a kezéből a fazekat. Mi a csudát képzel
A konyhában eszünk, Zoli. Ha akarsz, egyél, ha nem akkor ne mondta, és leült maga az asztalhoz.
Tizenöt perc múlva megjelent Zoltán a konyhában.
Hideg fúj.
Több ideig vártál.
Kértem! Semmi szeretet, semmi törődés! Tudod jól, hogy meccset nézek! mondta, miközben bedobott egy darab csirkét a szájába. Íztelen.
Zsófi csak a szemét forgatta. A meccsekkel kapcsolatban a férje felismerhetetlen volt. Fogadások, drága cuccok, jegyek Már függő lett, pedig fiatalon nem is érdekelte a sport.
Anélkül, hogy leült volna, Zoltán megragadott egy sört a jókedvéért, chipset az éhségre, és visszament a tévé elé. Zsófi meg ott maradt a konyhában, hogy elmosogasson.
Senki sem értékelte a munkáját.
Kimerült volt a műszak után, idősebb ápolóként dolgozott a kórházban. Naponta stressz ért a munkahelyén, otthon pedig a nyugalom helyett egy második állás várt: szolgáld ki, hozd ide, takarítsd meg.
Van még valami innivaló? nyúlt a férj a hűtőhöz, egy újabb sörért. Miért nincs?
Mindet megittad! Vegyem még neked? Legyen már benned egy kis szégyen, Zoli! tört ki Zsófi.
Milyen érzékeny fújt a férj, majd becsapta az ajtót, hogy pótolja a készletet a következő meccsre.
Zsófi lefeküdt aludni, mert másnap rengeteg munka várt rá. De nem tudott elaludni. Aggódott a lánya miatt: hol jár, kivel van? Már sötét volt odakint, de Piri még mindig nem ért haza. Nem akarta felhívni, mert abból mindig veszekedés lett.
Szégyenitesz a barátaim előtt?! Hagyd abba a hívogatást! ordította Piri a telefonba. Ezek után Zsófi felhagyott a telefonálással, megnyugtatva magát, hogy a lánya már betöltötte a tizennyolcat. Nem akart dolgozni, sem tanulni. Be
