Inkább nálam kellett volna felújítani, mintsem nyaralni mennetek!
Az anyósomnak azért van baj a viszonyunkkal, mert elutaztunk nyaralni, és nem fizettük ki a lakásfelújítását. Pedig a lakása szép, jó állapotban van a felújítás csupán az ő hóbortja. Minket tekint szponzorainak, holott ezt ő is simán megengedhetné magának.
A feleségemmel mindig is nagyon takarékosak voltunk. Magunk törlesztjük a lakáshitelt, és két gimnazista gyermeket nevelünk. A házasságunk egész ideje alatt, idén nyáron először jutottunk el együtt valahova.
Eddig legfeljebb a Bakonyba vagy egy tóparti faházba tudtunk elutazni. A gyerekeink alig láttak valamit a világból, ezért eldöntöttük, hogy befizetünk egy buszos kirándulásra Olaszországba. Meg kellett húzni a nadrágszíjat, de megérte.
Az anyósom már az esküvő után közölte, hogy unokákat nem fog felvigyázni. Ezt elfogadtam, segítséget sem kértem tőle. Így hát a gyerekek minden hétvégét és szünetet a szüleimnél töltöttek, mert mi dolgoztunk. Nem hibáztattam érte, hiszen két gyereke felnevelése bőven elég nagy teljesítmény. Az anyósom már nyugdíjas, joga van a pihenéshez.
El is kezdett úszni járni az uszodába, különböző kirándulásokra, kiállításokra. Még ma is nagyon aktív életet él. Csak egy baj volt: az anyagi biztonság. Az összes hobbija és programja a gyerekek pénzéből volt finanszírozva, a saját családunk rovására. Nem érdekelte se hitel, se gyerek, se más a mamának segíteni kell.
Minden hétvégén kiosztott a férjemnek valami feladatot: segíteni, szerelni, javítani kellett. De idén teljesen elvesztette a mértéket kitalálta, hogy a lakását is újítsuk fel. Mindenki szeretne valamit, de nem mindig fér bele, igaz? Ráadásul öt éve már csináltunk felújítást, most is minden tiszta és szép.
Az anyósom nem tudta, hogy Olaszországba utazunk. Nem is akartuk megosztani vele, zártuk a lakást és mentünk is. Így is tettünk.
Amíg távol voltunk, eljött hozzánk a lakásba. Amikor látta, hogy zárva van az ajtó, felhívta a feleségemet, ő pedig közölte, hogy épp Olaszországban vagyunk. Letette, de mikor hazaértünk, valóságos cirkusz fogadott minket.
Szólhattatok volna előre! Egyáltalán, honnan volt erre pénzetek? Inkább nálam kellett volna felújítani, mintsem a szabadságra költeni!
A feleségem általában hallgat, s nem ellenkezik az anyjával, most viszont nem hagyta szó nélkül. Megmondta neki, hogy a mi pénzünkhöz semmi köze.
Azóta az anyósom teljesen megszakította velünk a kapcsolatot. Az unokáit sem hívja. Ellenben a többi rokon telefonon próbál minket kioktatni, hogy mennyire rosszak vagyunk. Mi a párommal nem érezzük magunkat hibásnak. A szüleim mindig mellettünk állnak. Most kell utaznunk, amíg fiatalok vagyunk, főleg, hogy az anyós csak a hóbortjára kért pénzt, nem valami fontosra.
