Minden rosszban van valami jó
Papp Erzsébet Lilla édesanyja mindig igyekezett lányát saját mintájára nevelni, Lilla pedig szinte mindig engedelmeskedett neki. Erzsébet erős, sikeres asszonynak tartotta magát, ezért elvárta, hogy a lánya is szóról szóra kövesse az ő útmutatását.
Lilla, mondta szigorúan Papp Erzsébet ha azt akarod, hogy olyan eredményes legyél az életben, mint én, pontosan azon az úton kell haladnod, amelyet én mutatok neked, egy lépést se tégy félre! Remélem, megértetted, és ezt örökre észben tartod?
Igen, anya, felelte Lilla.
Lilla nagyon szerette az édesanyját, ezért mindent megtett, hogy megfeleljen neki, és sosem akarta őt cserben hagyni. Erzsébet azt szerette volna, ha lánya a tökéletességet testesíti meg. Azonban ahogy Lilla egyre nőtt, egyre nehezebben tudott megfelelni az elvárásoknak.
Hisz a gyerek az gyerek Lilla is, ahogy mindenki, néha összekoszolta magát, eltépett ezt-azt, elesett, vagy eltörött valami a kezében. Ám iskolában kiválóan tanult, hiszen tudta, hogy ha hármast kapna, édesanyja tragédiaként élné meg.
Lilla, ez szégyen, hogy lehet hármast kapni, hát nem tiszteled apádat, anyádat? Gyorsan javítsd ki, ne hozz ránk szégyent!
Jó, anya, mondta engedelmesen, próbált volna magyarázkodni, de csak egy hármas lett, véletlen…
Nem számít, lányom A legjobb, a legokosabb kell, hogy legyél!
Lilla rosszul érezte magát, de gyorsan kijavította jegyét. Aranyéremmel érettségizett, másképp nem is lehetett. Papp Erzsébet nagyon elégedett volt, amikor lánya könnyedén bejutott a budapesti egyetemre.
Ügyes vagy, lányom, büszke vagyok rád, mondta egyszer az anyja, így kell folytatni!
Erzsébetnek építési vállalkozása volt, amit vasmarokkal irányított. Sokan csodálták is ezért, főleg a férfi üzletemberek. Fel sem merült benne, hogy Lilla ne ott dolgozzon mellette az egyetem után.
Lilla ugyan annak örült volna, ha kiszabadul anyja szárnyai alól, szívesen tanult volna akár vidéken is, de hiába reménykedett.
Lányom, itt a helyed szem előtt, nincs másik város! vágott vissza Erzsébet. Van Budapesten is egyetem, ott tanulj!
Lilla nem ellenkezhetett. Harmadévesen beleesett valakibe. Korábban is randizgatott fiúkkal, néha titokban is az anyja elől, de komoly sosem volt.
Ádám, egy kedves mosolyú, hajbarna, kék szemű fiú rabolta el a szívét. Ádám is harmadéves volt, csak másik szakon. Lilla példásan teljesített, neki viszont jóval nehezebben ment a tanulás, főleg a beadandók. Egy nap megállította Lillát a folyosón:
Lilla, tudnál segíteni a beadandómmal? Nagyon el vagyok úszva…
Persze, segítek! válaszolta izgatottan, mert Ádám tetszett neki.
Innentől kezdve Lilla rendszeresen írta Ádámnak a beadandókat, ő pedig a szeretetével “fizetett”. Sok időt töltöttek együtt, moziba, kávézóba jártak, sétáltak.
Papp Erzsébet megsejtette, hogy valami készül és egyenesen rákérdezett.
Lilla, csak nem szerelmes lettél?
Honnan tudod? lepődött meg Lilla.
Az arcodra van írva… Hozd el hozzánk, szeretném tudni, miféle “madár” ez!
Lilla bemutatta Ádámot. A szülők jól fogadták, Erzsébet sem keresett hibát benne. Mikor a fiú elment, anyja csak ennyit mondott:
Ugyan, milyen szerelem ez, Lilla? Csak kihasznál téged a fiú. Nem is okos, unalmasnak tűnik, mit látsz benne?
Ez nem igaz, anya! védte meg most először Lilla. Ádám célorientált, sokat olvas, érdekli a történelem. Csak te folyamatosan lenyomod a tehetségeddel, neki más erősségei vannak, még fiatal is.
Nem hozzád való, lányom! állította szilárdan az anya.
Lilla most először vállalt igazán önálló véleményt.
Bocsáss meg, anya, de akármit mondasz Ádámról, én szeretem őt, és találkozni fogok vele továbbra is.
Erzsébet meglepetten nézett rá, majd bosszúsan legyintett.
Egyszer még rájössz, hogy Ádám csak egy szürke kisegér.
Lilla kitartott a döntése mellett, diplomázás után hozzáment Ádámhoz, és örült, amikor kiderült, hogy anyja tévedett.
Az élet azonban bebizonyította, hogy a közepes tanulókból is lehet sikeres ember, sőt, néha előrébb is jutnak, mint a kitűnők. Ádám végül jó állást kapott, míg Lilla továbbra is édesanyja vállalkozásában dolgozott.
Ádámnak saját lakása volt, amelyet a szülei ajándékoztak még az egyetem alatt, így a házasság után Lilla örült, hogy kiszabadult anyja felügyelete alól, de ez csak átmeneti boldogság volt. Papp Erzsébet magához vette dolgozni.
Egy este Ádám így szólt hazaérve:
Lillácska, kineveztek osztályvezetőnek, egyelőre próbaidőre, de mindent megteszek, hogy beváljak.
Így is lett, három hónap múlva véglegesítették is. Ádámot zavarta, hogy felesége, oklevéllel a kezében, még mindig az anyja szárnyai alatt dolgozik.
Lilla, anyád vállalkozásában sose lesz önálló életed, szabadulni kellene végre tőle, dohogott a férj. Örökké a kedvében jársz? Ő csak nyomaszt téged, ráadásul elég rideg, te meg nem tudsz vele szembeszállni.
Lillának rosszul estek ezek a szavak, de tudta, hogy igaza van. Az idő telt, Ádám már nem szemrehányta neki jellemgyengeségét, inkább egyre zárkózottabb és közönyösebb lett, ami a lánynak is tulajdonképpen megfelelt, hiszen legalább csend volt otthon. Az a lényeg, hogy mellette maradt.
Eltelt egy év, és egy nap Ádám hazaért, és csendesen közölte:
Megismerkedtem valaki mással, beleszerettem. Elhagyjalak. Ő valódi…
Először tört ki mint soha eddig. Kiabált, veszekedett, összetört egy tányért, Ádám telefonját a falhoz vágta, még két inget is széttépett, aztán elcsendesedett.
Ádám csendben figyelte, majd megjegyezte:
Látod, mégsem hiányzik belőled a temperamentum. Kár, hogy csak most jött ki belőled, és elindult a másik nőhöz.
Utállak, utállak… mondta, majd összepakolta a dolgait, albérletbe költözött, és elment.
Erzsébetnek nem mondott semmit, tudta, mit reagálna. Egy hónapig sikerült eltitkolnia anyja elől a helyzetét, de Erzsébet megsejtett valamit.
Lilla, mi van veled, le vagy törve, úgy jársz-kelsz, mint egy árnyék. Valami baj van a házasságoddal?
Miért gondolod? Nincs semmi, igazából férjem sincs már.
Tudtam! Elhagyott téged? Mikor történt?
Már áprilisban.
És te eddig hallgattál?
Lilla sóhajtott, vitatkozni nem tudott anyjával, csak hallgatta a panaszkodást, amit az exférjéről és róla mondott.
Megmondtam én neked, legalább már nem a szolgája vagy. Micsoda szerencse, hogy nem lett gyereketek! Hallgass rám, figyelj az intelmeimre ezután!
Anya, minden rosszban van valami jó, felelte Lilla, majd felállt. És én nem dolgozom tovább nálad, elég volt! kilépett az irodából, Erzsébet meg csak bámult.
Lilla eldöntötte, tovább megy, minél távolabb anyjától tudta, hogy onnantól minden nap csak újabb kioktatás következne.
Elindult céltalanul, felszállt egy villamosra, leszállt a saját megállójánál, és azonnal megbotlott, befordult a bokája egy kátyúban. Fájdalmában leült a járdára.
Ez még hiányzott! gondolta kínjában.
Egy arra járó fiatal férfi odalépett hozzá, mert látta, hogy a villamos már elment.
Mi történt? kérdezte segítőkészen.
Meghúztam a bokám, sziszegte.
Tud menni?
Nem igazán.
Sebaj, kapaszkodjon a nyakamba! mondta, és könnyedén a kocsijáig vitte. Elviszem a kórházba, nehogy törés legyen.
Kovács János vagyok. Ön?
Lilla.
A kórházban kiderült, hogy nincs törés, csak ficam, szorosan bekötötték, tanácsokat adtak, hogyan kezelje otthon, és hazaengedték. János végig vele maradt, majd hazafuvarozta.
Adna egy telefonszámot? Ki tudja, lehet, szüksége lesz rám.
Lilla megadta a számát. Másnap János felhívta:
Mondja csak, hozzak valamit? Gondolom, még nem túl jó a boka.
Jól jönne egy kis gyümölcs, meg kenyér sincs itthon, mondta Lilla.
Hamarosan csengettek. Lilla bicegve kinyitotta az ajtót; János két nagy szatyorral érkezett.
Jaj, hát ennyi mindent minek?
Ünnepeljük meg az ismeretségünket! Ne izguljon, mindenben segítek, vagy meg is csinálom magam. Lehet, hogy tegeződjünk inkább?
Lilla nevetett, és nem bánta a dolgot, Jánossal rögtön könnyedén megértették egymást.
János mindent előkészített, megmelegítette a grillcsirkét, töltött nekik gyümölcslevet. Alkohol nem volt, János előre szólt, hogy nem iszik. Jó hangulatban telt az este.
Négy hónap múlva Lilla és János összeházasodtak, egy év múlva megszületett a kislányuk, Borcsa. Amikor valaki kérdezte, hol találta ezt a remek férjet, Lilla nevetve felelt:
Az utcán szedett össze Ha nem hiszitek, kérdezzétek meg tőle!
Köszönöm, hogy elolvastad, kívánok neked is sok boldogságot az életben!
