Hagyjuk itt, hadd haljon meg magától! mondták, miközben az öregasszonyt a hóba dobták. A gazemberek nem sejtették, hogy a bumeráng hamarosan visszatér.
Valéria Tóth a lépcsőház felé sétált. Az öreg hölgyek a padon épp a közelben parkoló drága autót elemezték.
Kié lehet? kérdezte Valéria.
Mit tudnánk mi! válaszolt az egyik öregasszony. Biztos Máriáé. Az öregek körében ilyen drága kocsik nem járnak.
Nálunk csak a mentők szoktak megállni! tette hozzá a másik.
A szomszédasszonyok még egy kicsit pletykáltak a hatalomról és a környékbeli pletykákról. Aztán kijött Mária, akinek a drága autó tartozott. Elment a dolgára, egyáltalán nem figyelve a szomszédokra vagy a gyepre parkolt autóra. Valéria Tóth sietve hazament.
Valéria Tóth? szólalt meg egy férfi, amikor a lépcsőházban meglátta. Emlékszik még rám? Pár napja beszélgettünk. Rokona vagyok.
Ó, Attila! ismerte fel Valéria. Miért nem szóltál, hogy eljössz hozzám? A te autód parkol a gyepen?
Igen, az enyém.
Akkor menj és rakd máshová, mielőtt az emberek megb*sszák! Hogy gondolhatod, hogy a virágaimra parkolsz?!
A rokon sietve kiment, Valéria pedig forralni kezdte a teát. El kellett adnia a lakását, nem akarta, hogy a szomszédok meglássák a tönkretett gyepet.
Nemrég még a nagybátyja járt hozzá a fiával. Később a rokonok elveszítették egymással a kapcsolatot. És most hirtelen megjelent a fiatalember! Valami mégis gyanús volt Valériában. Sokat dohányzott. Fiatal létére már sárgák voltak a fogai. De legalább eljött. Az asszony nem akart ingatlanügynököt felkérni a lakás eladására. Inkább a fiatal rokonának akart kedvezni. De ő visszautasította a pénzt.
Valéria öregkorára egyedül maradt, férje és gyereke nem volt. Közelebb akart költözni a természethez. A friss levegőn mindig jobb, mint a negyedik emeletről lejárkálni. A faluban volt óvoda. Amíg még van ereje, saját zöldséget akart termeszteni. Ősszel már jelentkezett is egy vevő a lakásra.
Holnap már tél lesz. Inkább tavasszal kezdjük az eladást döntötte el Valéria Tóth, és elhalasztotta a házvásárlást.
De tavasszal drágább lesz! ellenkezett Attila. Télen könnyebb a fűtést ellenőrizni. Ráadásul már van vevő. És ha később visszalép?
De még nincs házam! Hol fogok lakni? Találjunk egy házat, aztán eladhatjuk a lakást sóhajtott Valéria.
Attila beleegyezett.
Hamarosan találtak is pár megfelelő házat a fiatalembernek. Miután kiválasztották a legszimpatikusabbat, elmentek megnézni. Valéria kissé csalódott. Mindenhol javításra volt szükség. De a lakás eladásából befolyó pénzből mindenre futotta volna.
Attila értett az építkezéshez, és meg tudta mondani a nénjének, mennyibe kerülnek az anyagok és a munkadíjak. Megígérte, hogy segít.
Az öregasszonyt viszont gyötörte:
Itt a tél a nyakunkon. Nem akarok ezzel a felújítással bajlódni. Be akarok költözni, és élni, mint egy normális ember.
De hát segítek én! mondta a fiatalember.
Valériát aggasztotta, hogy Attila annyira sietteti a lakás eladását, és bármilyen házat akar neki venni. De arra jutott, hogy a fiúnak nincs haszna belőle, és csak kellemetlenséget okoz neki. Mégis hálás volt, hogy egyáltalán segített.
Kiválasztotta a házat, és kitűzte az adásvételi napot.
A vevő és a közjegyző időben megérkezett. Attila mindenkinek teát főzött. Valériának mégis szomorú volt eladni a lakást. Hiszen a saját otthona. Egész életében itt élt. De hát nincs visszaút. A cuccokat már összepakolták, az ügylet pedig megtörtént.
Na, így már költözhetünk az új házba! jelentette ki Attila, miután aláírták a papírokat.
Várj csak, most azonnal? Még ki sem pakoltam a konyhabútorokból próbált tiltakozni az öregasszony, de Attila ragaszkodott hozzá, hogy még aznap költöztesse át. Azt mondta, a vevőnek nincs hol aludnia!
Jó, ha ma, akkor ma. Csak gyorsan összeszedem a holmikat egyezett bele Valéria.
Gyorsan elindultak a teherautóval. Az öregasszony elálmosodott, és elaludt. Néha felébredt, és látta az utat az ablakon át, hallotta, ahogy a férfiak beszélgetnek.
Asszonyom, hall engem? mintha távolból szólalt volna meg Attila hangja. Erre válaszolni nem volt ereje.
Hagyjuk itt hallotta újra, amikor legközelebb magához tért. Minden ködbe borult. A hóban hagyták.
Magától megdöglik tette hozzá Attila.
Valéria rájött, hogy a fiatal rokon becsapta. Valamit kevert a teába, hogy elaludjon, és aláírja a papírokat. Lehunyta a szemét, és megadta magát a halálnak.
Eközben egy fiatal lány figyelte az eseményeket. Az úton haladva meglátta az autót, és azt hitte, segítségre van szükség. Aztán látta, hogy a férfiak valamit kihoznak a teherautóból. Erős havazás volt. A lányt érdekelte, mit csinálnak az emberek ilyen körülmények között. Talán bűncselekményt akarnak elkövetni?
Egy kicsit odébb parkolt, és lekapcsolta a lámpákat. Feljegyezte a rendszámot. Amikor az idegenek elhajtottak, a lány odarohant, ahol a zsákot hagyták. Megtapintotta a pulzusát. Él! Csak eszméletlen. Azonnal hívta a férjét.
Mikor megérkezett, együtt vitték be az autóba. Útközben Valéria magához tért.
Hol vagyok? kérdezte.
