A rokonok azonnal kirakták az utcára a macskákhoz teli dobozt. Bodri csendben követte őket, és határozottan visszautasította, hogy belépjen a lakásba. Számára abban a pillanatban mindennek vége volt
A kutya, akit a nagypapa szeretettel Bodrinak hívott, egyáltalán nem hasonlított a híres walesi corgikra. Messziről talán egy kicsit, de közelebbről tisztán látszott: igazi keverék volt. Vöröses bundája, tömpe lábfiai és mindig lendületesen csóváló farka volt, ami minden találkozásnál örömmel megmozdult.
Bodri rendkívül barátságos, kíváncsi és jószívű volt. A helyi parkban, ahová a vén gazdi sétáltatta, csak úgy hívták: a mennyei csapás. Ha lekerült róla a póráz, azonnal eltűnt a bokrok között mindenkivel barátkozott, kutyával, emberrel egyaránt. Rohangált, játszott, ismerkedett ez volt az élete értelme.
A többi kutyatulajdonos, amint meglátta, gyakran hirtelen elfordult és távozott tudták, hogy különben sokáig ott ragadnak. A kutyáik sem tudtak ellenállni Bodri nyüzsgő energiájának, és nem is akartak visszamenni. Így a gazdáknak muszáj volt kiabálni, integetni, néha botot is ragadni, hogy elriasztják.
De Bodri soha nem sértődött meg egyszerűen nem ismerte ezt az érzést.
Az idős gazdája viszont gyakran elszomorodott, amikor látta, hogyan próbálják elkergetni szeretett kutyáját. Néha közbe is akart lépni, de Bodri mintha megértette volna: meghúzta a nadrágját, magához húzta, majd az ölébe bújt, megnyalta a kezét, az arcát és minden újra jó lett.
Egy nap, mikor a nyugdíjas bácsi a parkban elszundított egy padon, Bodri mint mindig kóborolt a közelben. Mikor felébredt, nemcsak a kutyáját látta mellette, hanem egy vörös macskát is, aki mereven bámult rá.
Új barátod lett? csodálkozott.
Bodri örömmel csóválta a farkát, megnyalta a gazdáját, aztán a macskát is, majd letelepedett melléjük. A macska sem volt buta: elfoglalta a helyét, és megette a kicsit csirkét meg pár kutyasütit, amit kínáltak. Látszott rajta, hogy nem szokott hozzá az ilyen falatokhoz.
Amikor a bácsi hazaindult, Bodri határozottan megállt új társa mellett.
Ez most mi? lepődött meg a gazdi.
De Bodri egyértelműen jelezte: a macska nélkül nem megy. Az öreg próbált tiltakozni:
Úgy is elég bajunk van
De nem volt választása. Felsóhajtott:
Hát jó, te bajszos ha már téged választott, gyere velünk. Hátha még vidámabb lesz így.
Később kiderült, hogy a macska valójában nőstény cica. Pár hónap múlva három apró kölyök jelent meg a lakásban. Bodri volt a legboldogabb. Gondoskodott róluk, játszott velük, együtt aludtak, míg Pötyi így nevezte el a bácsi a cicát az ablakpárkányon üldögélt, és figyelte az utcát.
Az élet rendre tért. A bácsi beszerezte mind
