Nem az én gyermekem mondta hidegen a milliomos, hangja visszhangzott a márványcsarnokban. Vidd a cuccaidat és tűnj el. Mindketten. Az ajtóra mutatott. Felesége szorongatta a kisbabát, könnyek telték el a szemét. Bár tudná ő is
Kint a vihar rivalizált a bent tombolóval. Enikő mozdulatlanul állt, ujjai fehéren szorították a kis Domonkos mellkasát. Férje, Tóth Balázs, a multimilliomos üzletember és a Tóth család feje, olyan haraggal nézett rá, amilyet tíz év házasság alatt még nem látott.
Balázs, kérlek suttogta Enikő, remegő hangon. Nem tudod, mit mondasz.
De igen, pontosan tudom vágott közbe. Ez a fiú nem az enyém. Múlt héten csináltattam DNS-vizsgálatot. Az eredmény egyértelmű.
A vád jobban fájt, mint egy pofon. Enikő térde majdnem megrogyott.
Teszteltél anélkül, hogy szóltál volna?
Kellett. Nem hasonlít rám. Nem úgy viselkedik, mint én. És nem hagythattam figyelmen kívül a pletykákat.
Pletykákat?! Balázs, ez egy csecsemő! A tiéd! Mindenre megesküszöm!
De Balázs már döntött.
A holmijaidat apád házába küldjük. Ne gyere vissza. Soha.
Enikő még egy pillanatig állt, hátha csak egy heves pillanata volt, ami elmúlik másnapra. De a hangjában nem volt kétség. Megfordult és kiment, a sarkantyúja kopogása visszhangzott a márványon, miközben mennydörgések zúgtak a kastély felett.
Enikő szerény körülmények között nőtt fel, de a kiváltságosok világába került, amikor Balázshoz ment feleségül. Elegáns, nyugodt és okos volt mindaz, amit a magazinok dicsértek, és amit a társaság irigyelt. De most már semmi sem számított.
Miközben a Trabant vitte Enikőt és Domonkost vissza apja kunyhójába, Tiszaberenyre, az agya forgott. Hűséges volt. Szerette Balázst, mellette állt, amikor összeomlottak a tőzsdefelületek, amikor a sajtó tönkretette, még anyja is elutasította. És most kizavarták, mint egy idegent.
Apja, Kovács János, kinyitotta az ajtót, szemében a meglepetés.
Enikő? Mi történt?
A karjaiba zuhant. Azt mondta, Domonkos nem az övé Kidobott minket.
János állkapcsa megfeszült. Gyere be, kislányom.
A következő napokban Enikő megpróbált hozzászokni az új valósághoz. A ház kicsi volt, régi szobája alig változott. Domonkos, aki semmiről sem tudott, babusg
