A sógornő a Balatonon süttette a hasát egy wellness szállodában, miközben mi festékes nadrágban és poros hajjal húztuk az új csempecsíkokat, mert neki éppen nem esett jól részt venni a felújításon. Most viszont szemet vetett a kényelmes lakrészünkre, és be akar költözni, mert az ő fele lepusztult, mint a régi buszpályaudvar hát, magának köszönheti!
A ház a férjem nagyanyjától maradt ránk, egy igazi magyar, vidéki mama-ház, még a gang is nyikorgott. Mikor mama elhunyt, a férjemmel és a húgával megörökölték. Igazából romokban volt, de mi rettentően megörültünk a lehetőségnek, mert saját otthonról álmodoztunk már a garzonban, ahol ha főztem, a párától még a papagáj is fulladozott.
Két külön bejárat, ugyanannyi szoba mindkét oldalon, közös udvar meg tyúkudvar egészen idilli, ha szereted a szomszéd csirkéit. Az öröklés idején már házasok voltunk, anyósom mondta is, hogy ő inkább a város fényeit szereti: Csináljatok, amit akartok, gyerekek!
Férjem a sógorral összedobott annyi forintot, hogy felrakták az új tetőt, megerősítették az alapokat. Számítottunk rá, hogy együtt folytatjuk, de a sógornővel lepattant a lemez: neki erre a madárfészekre pénzt adni?! Sógor szó nélkül eloldalgott, nem szeret magyar vitákba belebonyolódni, inkább issza a pálinkát a szilvafa alatt.
Mi azonban nem adtuk fel, terveztük, hogy odaköltözünk közel volt a falu a városhoz, a kisautónk pöfögött rendesen, lehetett ingázni, a pici lakás meg már kikezdte az idegeinket. Új ház építése? Annyiból Bécsbe is költözhettünk volna.
Sógornőnknek ez csak nyaraló volt: grill, fröccs, dagonya csak a hajában nem hordott virágkoszorút. Közölte is, hogy ne számítsunk rá a felújításban.
Négy év alatt viszont vérrel-verítékkel, néha saját magunkat is befestve, kihoztuk lakhatóvá a mi felünket: új fürdőszoba, központi fűtés, villany, ablakok, loggia beüvegezve. Mindez persze OTP-hitelből, mert hát magyar embernek nem jár ingyen az álom.
Közben sógornőnk továbbra is járta a wellness hétvégéket: neki ez volt a prioritás, egy percet sem törődött a házával. De aztán jött a baba és vele együtt a gyes meg a pénzszűke. Itt jutott eszébe az ő oldala.
A panellakásban megbolondult a négy fal között, a gyerek egyfolytában futkározni akart, szanaszét. Lementek hát vidékre csakhogy az ő fele már úgy nézett ki, mint egy horrorfilm penészes falak, hideg padló, pottyantós a kert végében. Kénytelen volt hozzánk átkönyörögni magát egy hétre. Mit volt mit tenni, beengedtem.
A kisfia hangosabb volt, mint az őszi fociultrák és anyja sem zavartatta magát, mintha mindig is ott lakott volna. Dolgozom otthonról, így nekem ez egyenlő volt egy migrénbérlettel, ezért átmenetileg elvándoroltam Annához, aki pont külföldre utazott.
Távol maradtam egy hónapig: először barátnőmnél maradtam, aztán a mamám megbetegedett, hozzá is mennem kellett. Sógornőmről teljesen megfeledkeztem, biztos voltam benne, hogy rég visszahúzott a városba.
Hát amikor visszamentem, kis híján eldobtam a kulcsot, mert még mindig vígan terpeszkedett nálunk. Megkérdeztem, szerinte meddig tart még a vendégség.
Hová mennék? Itt nekem jó, a gyerekkel válaszolta lazán.
Holnap kiviszünk a városba mondtam.
Nem akarok én városba menni.
Hát, ha eddig sem volt kedved rendet rakni a saját házadban, ne várd, hogy itt kiszolgálunk! Ez nem valami wellness!
Hogy képzeled, hogy kiraksz?! Ez is az én házam!
Mögötted a fal, menj át a sajátodba!
Próbálta a férjemet rávenni, hogy legyen mellé, de ő sem tolta a biciklit: szólt neki, hogy most már elég volt. Na, megsértődött, de elviharzott. Nem telt bele két óra, már csörgött az anyósom:
Nem dobhatod ki, az övé is a ház!
A maga fele ott van, legalább ott ő a háziasszony kontrázott a férjem.
Hogy éljen ott gyerekkel? Nincs fűtés, pottyantós a kertben! Azért lehetnél vele emberségesebb.
A férjem itt robbant igazán: elmondott mindent, hogy hajlandóak lettünk volna közösen csinálni a felújítást, sokkal olcsóbb lett volna, de nem kellett neki. Most meg panaszkodnak.
Úgy döntöttünk, hogy felajánljuk: vegyük meg az ő házfelét de olyan árat mondott, amiből már egy új üdülőt is vehettünk volna Tihanyban. Nem tetszett nekünk.
Azóta viták anyós duzzog, Ilka (mert ki más?) meg hozza a kisfiát, néha ritkán leugranak, de olyankor hangos bulit csapnak, és még a virágokat is tönkreteszik az udvarban.
Most kerítést építünk, hogy végleg leválasszuk a területet. Kompromisszum? Oda se neki ezt akarta a sógornő.
