**Ahogy Béla megtalálta a költségek nélküli nőt. De nem jött be neki.**
Érti már, próbáltam már milliószor ismerkedni a társkereső appokon, de csak az időmet és energiámat pocsékolom A nőkkel írogatni kell, próbálni érdeklődni, ütni a billentyűzetet, végighallgatni a női fröcsögést Ha lenne valami egyszerűbb mód, hálás lennék örökké! mondta Béla. Nem lehetne úgy, hogy a nő válasszon ki engem, és ne kelljen beszélgetni, sem vicceket magolni a Maxim-ből, sem műveltnek tettetni magam?
Dehogynem! vállat vont a szürke, fanyar füstből álló lény. Ma bármit megtehet, hát mégis miért hívott engem?
Jó. Akkor jegyezze még fel, hogy pénzt költeni rá nem fogok. Egy fillért sem. Semmi kávézgatás, semmi mézeskalács az én pénzemből, ami aztán lehet, hogy semmit sem ér. Ne kelljen inget húzni, hasat beszívni, megjátszani magam Hogy egyből hazavigyen. Megvan?
A szürke lény kezében megjelent egy füzet és egy toll. Gondosan, mint egy kiszolgáló pincér, lejegyezte a kéréseket, majd bólintott.
Azt mondtam, bármi lehetséges. Mi még?
Hát hogy ne legyen anyagi elvárása, persze. Mert tudja, a magyar nők mindig jópofiznak az új telefonért, a gyémántért, a prémért Én persze sosem adtam ilyet, de a többiek mesélik. Csak tiszta szeretet, semmi pénzhajhászás, mint a nyugati vagy a filippínó nőknél. Ott a nők dolgoznak, a férfiak meg otthon ülnek, és senki sem piszkálja őket. Itthon meg rögtön jön a nő tartja el címke. Na ezt sem kérem.
Rendben lesz! vállat vont a lény. De Béla, úgy viselkedsz, mintha nem démont hívtál volna, hanem egy ismerkedési irodába érkeztél. Ilyen nőket varázslat nélkül is találhatsz, de neked különleges lehetőséged van. Miért nem kérsz többet?
Na jó. Legyen házias is! számolta ujjain Béla. Takarítson, főzzön finomat, ne várjon el tőlem semmit, ne legyen nyavalygás, mindig kedves legyen, és örüljön, ha meglát ez az egy. Ne akarjon gyereket ez a kettő. Mindenki tudja, hogy a nők akarják, én meg nem. Ennyi.
Milyen szerény vagy rázta a fejét a füstös lény, majd hozzátette: Nem szólnék bele, de miért nem választasz külsőt is? Az ilyen nőket, amiket leírtál, most is találhatsz, sokan így tesznek. Csak hát ők nem lesznek szépek, meg idősebbek, te meg valószínűleg egy egyetemistát szeretnél.
Igen, egyetemistát! Béla majdnem felugrott örömében, hogy nem felejtette el a lényegeset. Magas, gyönyörű, karcsú, bársonyos bőrű legyen. De közben kedves, gyengéd, nagylelkű. Manapság már csak sekélyes picsák vannak, tudja
Persze, tudom! mondta a lény. És Bélának egy pillanatra úgy tűnt, hogy a füst gonoszul elmosolyodott. Bár hogy mosolyoghat füst? Mindegy, nem számított. Hamarosan találkozik az álomnőjével. Vagyis ő talál rá, hazaviszi, és
Béla gyönyörrel behunyta a szemét. Aztán hirtelen a hóban ébredt egy ismeretlen kukoricás szélén. Mellette egy virslibőr és egy halcsont hevert. Rettenetesen fájt az oldala. Minden óriásinak és furcsának tűnt körülötte. Csak az ifjú női nevetés, mint egy gyöngyharang, csendült a levegőben, és még mindig elbűvölő volt.
Eszter, nézd, milyen aranyos macska! Szegénykém, biztos a kutyák bántották! Hazaviszem! Gondozom, simogatom, etetem!
Jószívű vagy, Anikó! választott egy másik, keményebb hang. Minden állatot hazavinnél. De neked kell ez? Ha tavasszal üvöltni kezd? Ha kiscicát akar?
Nem fog, elviszem az állatorvoshoz. Gyere csak, kis drága
Az erős női karok szorosan átölelték a macskát. Béla ordítani akart, de csak egy nyávogás hangzott el a torkából
**Ma is megtanultam valamit: ha mindent ingyen akarsz, talán te leszel a legnagyobb áldozat.**
