Anyám szerint az Annamari túl gyenge nyögi ki végül Dániel. Szerinte neki többet kell segíteni, mert nincs férje.
Nálunk viszont állítólag minden rendben van
Rendben? fordul hátra Vera. Dani, én a szülés óta felszedtem tizenöt kilót.
A hátam már szinte mozogni sem tud, a térdem ropog.
Az orvos azt mondta: vagy foglalkozok az egészségemmel most, vagy egy év múlva Zolikát sem tudom ölbe venni.
Muszáj járnom edzeni. Hetente kétszer, másfél órát.
Te mindig dolgozol, sosem lehet veled számolni. Kihez forduljak, ha valaki kellene, aki vigyáz a fiunkra?
Az anyádnak a fiúunoka úgysem kell, hiszen ott van neki a kislánya!
Dániel nem szól semmit.
És tényleg, kihez fordulhatnak?
Vera homlokát az ablak hűvös üvegéhez nyomja, és figyeli, ahogy az öreg Suzukija anyósának lassan elfordul az udvarból.
A hátsó piros féklámpák búcsút intenek, és eltűnnek a sarok mögött.
A konyhai órán éppen hét óra van.
Petráné, az anyós pontosan negyvenöt percig volt náluk.
A nappaliban Dániel próbálja lefoglalni az egyéves kisfiukat.
Az apró Zolika lelkesen forgatja a műanyag dömper kerekét, időnként az ajtóra pillant, ahol épp most tűnt el a nagymama.
Elment már? néz be Dániel a konyhába, közben megropogtatja a nyakát.
Elrepült javítja Vera, hátra sem nézve. Azt mondta, Zolika már nyűgös lett a fáradtságtól és nem akarja felforgatni a napirendjét.
Azért tényleg kétszer is nyöszörgött, mikor felvette próbálkozik Dániel egy mosollyal, de az megbicsaklik.
Azért, mert már nem ismeri! Három hete nem láttuk. Három!
Vera elfordul az ablaktól és a piszkos csészéket elkezdi bepakolni a mosogatóba.
Hagyd már, Vera lép oda mögé Dániel, átölelné a derekát, de ügyesen kitér és a szivacsért nyúl. Anyám csak megszokta Annácskát.
Ő már nagy, négyéves, könnyebb vele.
Vele nem könnyebb, Dániel. Csak érdekesebb az anyádnak.
Annácska az Annamari lánya. Mármint a kedvenc lánya.
Mi pedig Minekünk még a kutyát se kötik hozzánk.
Múlt pénteken hasonló volt. Petráné csak egy pillanatra ugrott be, hozott Zolikának egy olcsó műanyag csörgőt, és máris az ajtót leste.
Dániel akkor épp csak felvetette, hogy szombaton dolgoznia kell vidéken, és jó lenne, ha anyja pár órát vigyázna az unokára, amíg Vera elugrik a patikába vagy a boltba.
Jaj, Dani, azt most nem tudom! csapta össze a kezét Petráné. Mi Annácskával megyünk bábszínházba, és utána Annamari kérte, hogy nála töltsük az egész hétvégét.
A szegény lány annyit dolgozik, és még az életét is el kell intézni.
Dániel húga egyedül nevelte a lányát, már amennyire egyedül itt jelent valamit.
Amíg Annamari kereste önmagát, az Annácska hetekig a nagymamánál élt.
A nagyi vitte oviba, táncra, vette neki a drága kabátokat és ismerte az összes babát név szerint a játszószobában.
Láttad, mit rakott ki megint? int Vera a telefonra. Nézd csak, mit posztolt az anyád.
Dániel kelletlenül veszi a készüléket, feloldja.
Képek váltakoznak a kijelzőn: Annácska fagyit eszik, nagymama hintáztatja, együtt gyurmáznak szombat este.
A képaláírás: A legnagyobb boldogságom, az én örömöm.
Náluk egész hétvégét töltött Vera elharapja a száját, hogy ne sírjon. Nálunk csak tíz percre volt! Ott meg idill.
Dániel, Zolika még csak egyéves. Ő is az unokája. A te fiad. Miért bánik vele így?
Dániel hallgat, nincs mit mondania.
Eszébe jut, amikor előző hónapban éjjel csörög a telefon anyja, hogy elromlott a csap, minden úszik, ő meg fél Budapestet átutazott javítani.
Emlékszik a gyorskölcsönre, amit anyja vett fel Annamari szülinapi telefonjára, ő meg egyenlítette ki.
Felidézi, ahogyan minden hétvégén májusban a telken robotol, miközben a húga és a gyerek a nyugágyban napoznak.
Próbáljuk meg még egyszer megkérni javasolja halkan Dániel. Beszélek vele, elmagyarázom, hogy ez egészségi kérdés, nem szeszély.
Vera nem válaszol. Tudja, hogy ebből nem lesz jó.
***
A beszélgetés kedd este történik.
Dániel kihangosítja a telefont, hogy Vera is hallja.
Szia, anya. Hallod, lenne egy kérésünk
Verának orvos javasolta az edzést. Már nagyon rossz a háta.
Jaj, Danikám, edzőterem? csendül vidáman Petráné hangja, háttérben Annácska kacag. Otthon is tornázhat, semmi akadálya.
Kevesebb süteményt kellene ennie, akkor nem fájna annyira a háta.
Anya, ezt nem lehet vitatni. Az orvos írta elő az edzést meg a masszázst is.
Tudnál Zolikával lenni kedd és csütörtök esténként hat és nyolc között? Én hazahoználak.
A vonal másik végén csend.
Danikám, hiszen ismered a programom. Annácskát ötkor viszem az oviból. Utána különóra, aztán séta a parkban.
Annamari sokáig dolgozik, számít rám.
Nem hagyhatom cserben, csak mert a te Verád súlyzózni akar!
Anya, Zolika is az unokád. Ő is törődést igényel. Egy hónapban egyszer látod csak!
Ne kezdj el velem veszekedni. Annácska lány, kötődik hozzám, szeret.
Zolika még kicsi, úgysem ért semmit. Majd ha nagyobb lesz, foglalkozom vele is.
Most nincs időm, épp rajzolunk. Szia.
Dániel leteszi a telefont.
Hallottad? A fiamnak ki kell érdemelnie a nagymama figyelmét?
Meg kell nőnie egy szintre, hogy szóba álljon vele?
Dani, tudtam, hogy így lesz
Én meg sejtettem! Vera már kiabál. Tán nem emlékszel arra a napra, amikor kijöttünk a kórházból, de ő két órát késett, mert Annácskának sürgősen harisnyát kellett venni!
Dániel, nem magamért bánt, hogy mit gondol rólam. Nem érdekel, hogy kövérnek vagy lusta dögnek tart.
Nekem Zolika miatt rossz ez. Meg fogja majd kérdezni: Anya, miért van az, hogy a nagymama mindig az Annácskával van, velem meg soha?
Mit mondjak neki? Hogy a nagynénje a kedvenc, az apja meg csak pénztárca és szabadidős szerelő az anyósának?
Dániel feláll, idegesen járkál a konyhában. Tíz percig csak toporog, majd hirtelen megáll és kijelenti:
Akkor eldőlt! Emlékszel, megbeszéltük, hogy felújítjuk a konyháját?
Vera bólint.
Fél éve spórolnak, hogy a Petránénak meglepetés legyen ötvenedik szülinapjára.
Dániel már kinézte a konyhabútort, brigádot szervezett, alkudott is a bútoráruházban.
Az összeg, amit szántak rá, bőven elég lenne Vera egyéves fitneszbérletére, sőt személyi edzőt és uszodabérletet is tartalmaz.
Nem lesz felújítás mondja határozottan Dániel. Holnap felhívom a szakembereket, és visszamondok mindent.
Komolyan gondolod? Vera nagy szemekkel néz rá.
Teljesen. Ha anyámnak csak egy unokára van ideje, legyen elég ereje megoldani a problémáit is magának.
Vigye hozzá Annamarit. Javítsa ő a csöveket, szedje fel a krumplit, fizesse ki a tartozásait.
Mi inkább bérelünk neked bébiszittert arra az időre, míg edzel.
***
Másnap reggel Petráné hívja magától.
Danikám, csak gondoltam, hogy most hétvégén úgyis jövődtél volna megnézni a konyhai szagelszívóm Most már mindig füst van, alig lehet bent lenni. Annácska is már kérdezi: Hol van a Dániel bácsi?
Dániel az irodában ülve becsukja a szemét.
Régen már ugrásra készen számolta, hogy mikor tud leugrani a barkácsboltba.
Most viszont
Anya, nem megyek át feleli nyugodtan.
Hogyhogy nem jössz? anyja hangja egyből sértett. És az elszívó? Megfulladok itt!
Kérd meg Annamarit. Vagy az új élettársát.
Mostantól nekem rengeteg dolgom akadt: Vera egészsége a legfontosabb, minden szabadidőmet Zolikával töltöm.
Komolyan emiatt a butaság miatt? anyja felháborodva fújtat. A feleséged hisztije miatt hazavágsz mindent?!
Senkit nem hagyok cserben. Csak új sorrend van. Te Annácskát és Annamarit tartod fontosnak, én Zolikát és Verát.
Szerintem ez így teljesen rendben van.
Nekem beszélsz így, szemtelen?! anyja majd elájul dühében. Én mindent érted tettem! Én neveltelek emberré!
És te így viszonozod?!
Mit, anya? kérdezi Dániel higgadtan. Annamarinak segítettél az én pénzemből?
Te vetted le rólam a súlyt, mikor a telekre küldtél, s a gyerekeid nyaraltattad?
Tudod, az a konyhabútor, amit akartunk adni neked szülinapra Már el is felejtettem. A pénzt a mi családunk kapja. Nekiállunk keresni egy bébiszittert Zolikának, ha a nagymamája túl elfoglalt hozzá.
Három másodperc múlva kitör a vihar:
Hogy képzeled ezt?! Én vagyok az anyád! Az életemet adtam értetek! Teljesen a feje tetejére állított az a kígyó Vera!
Annácska árván nő föl, ki szeretné, ha nem én?! A ti Zolikátok bezzeg mindent megkap!
Mégis miért gondolod, hogy kötelességem szeretni őt is?
A szívem az Annácskáé, ő a legfontosabb!
Hálátlan vagy! Soha többé ne keress! A házamba se tedd be a lábad többet!
Dániel szó nélkül bontja a vonalat.
A keze kicsit remeg, furcsa lelki könnyedség árad benne. Tudja, ez csak a vihar kezdete.
Most a húga fogja hívogatni, üzenetek jönnek, vádak, zsarolás, szemrehányás.
Sírás, átkok, lelkiismeretre ható manipulációk mind megjönnek.
És így is lesz.
Amikor Dániel hazér, Vera már mindent tud anyósa ötperces, elképesztően dühödt hangüzenetet hagyott, ahol a mérges kígyó volt a legkedvesebb szó.
Biztos, hogy jól csináljuk? kérdezi halkan a vacsora felett, miután letették Zolikát. Végül is az anyád
Az anya az, aki a gyerekeit és unokáit egyformán szereti, Vera. Nem az, aki kedvenceket választ, a többiekből csak hasznot húz.
Sokáig becsuktam a szemem, azt hittem, csak ilyen a természete.
De amikor kimondta, hogy nem érdekli sem az egészséged, sem Zolika, mert neki csak Annácska a fontos
Több pofont már nem kell.
**
A botrány sokáig tart.
Annamari és az anyjuk, miután megszűntek a rendszeres forintok, Dánieléket telefonon bombázzák: szidják, kérlelik, fenyegetik, testvérre, fiúra próbálnak hatni.
Vera és Dániel tartják magukat, nem válaszolnak semmire.
Két héttel a botrány után Annamari is kopogtat.
Már az ajtóból ordít, hogy a bátyja papucs és hálátlan, követeli: fizesse anyjuk számláit, adjon pénzt ételre, gyógyszerre.
Dániel egyszerűen becsukja az orra előtt az ajtót. Ebből elég volt. Hálás fiút játszani többet nem akar.
