Gyere velem! Nincs most kutyám az udvaron. Jó őrző leszel nem bántalak! mondta, és biciklire pattant, majd a faluba tartott. Útközben öreg Fábián többször is hátranézett De senki nem futott utána.
Ő egy nem-emberi kutya volt Ahogyan emberekről mondják, hogy nem-emberiek Ő is ilyen volt
Réges-régen, sok-sok évvel ezelőtt, öreg Fábián erdei diót szedni ment, és talált egy kóbor kiskutyát már nem egészen kölyök, de még nem felnőtt. Csak Isten tudja, hogy került ez a teremtés a vadonba.
Csak ácsorgott az erdő mélyén, szótlanul. Még kötve sem volt Egy apró, esőtől ázott valami Fábián összeráncolta homlokát, és közelebb lépett.
Ügyetlen, nem éppen szép De mégis Bársonybarna szemeivel a férfira nézett Nem kölyökszemek Egy bölcs állat szemei Fábián elgondolkodott.
Gyere velem! Nincs most kutyám az udvaron. Jó őrző leszel nem bántalak!
Biciklire ült, és a faluba hajtott. Útközben többször is hátranézett De senki nem futott utána. Már majdnem elfelejtette ezt az erdei találkozást.
Aztán belebújt a házimunkába. Nem kis gazdaság volt: három malac, egy anyakoca tíz kismalaccal, Tejni tehén, egy tucat tyúk, hat kacsa kiskacsákkal, meg Plútó macska
Fábián összecsavart egy cigarettát Utálta ezeket a bolti szarokat. Kinyitotta a kaput, és leült a pitvarban pihenni. Hirtelen megfagyott a helyén
Bársonybarna szemek néztek rá Olyan figyelmesen Olyan furcsán, hogy öreg Fábián nem tudta, mit tegyen.
Na, bejössz az udvarra? Hosszú csend után a kölyök hátrált, majd eltűnt a sötétben.
Így telt nap, így telt hét Minden este azok a barna szemek figyelték, mintha megítélnék, mintha keresnék benne valami rokonszenvet
Aztán egy nap, amikor Fábián a pitvarban ült és cigarettát sodort, ő odalépett hozzá. Megszagolta, majd a lábához hevert
Fábián nem volt éppen kedves ember, a háziállatokhoz is inkább haszonállatként állt. Nem is lehetett számolni, hány disznót, tehenet, tyúkot ölt meg már az életében
A kutya őrzésre való, a macska egerekre Már el is felejtette, hány kutyája pusztult el az évek alatt. Mérgezés, betegség Most is üresen állt a kutyaház.
Tavaly nyáron Villám is meghalt. Az állatorvos kullancsot mondott De senki sem sírt utána. Fábián rideg férfi volt, könnyet nem engedett
Felesége, Zsóka még keményebb volt Hát annak volt karaktere! A mai napig emlegették a faluban, hogy egyszer egy borjút ököllel ütött agyon, mert megszokta, hogy bökdös, mikor itatni vitte
Fábián elszívta a cigarettát, és a lábánál heverő kutyára nézett. A barna szemek figyeltek
Na, állat, úgy tűnik, itt maradsz nálam? Akkor figyelj Napi kétszer etetlek, amit Isten ad De nem bántalak. A házad megvan. Meleg. Néha éjszaka elengedlek pár órára Neked az udvart kell őrizned! Hogy senki ne jöjjön be félelem nélkül! Ha elfogadod, gyere velem!
És így kezdődött az új élete Fábián Virágnak nevezte el. Honnan vette ezt a szép nevet, örökre rejtély marad Most már volt egy meleg ház, egy nagy gazdaság, és egy lánc
Az idő múlt, és a ügyetlen kölyökből hatalmas, gyönyörű, erős kutya lett, akitől a falu rettegett. Már pletykálták is, hogy farkas vér csörgedezik az ereiben
Olyan félelmetesen szép és különleges volt És a szokásai sem voltak kutyásak. Nem csóválta örvendezve a farkát, nem nyalogatta senki kezét
Ha Fábián, Zsóka vagy a család közeledett, Virág csak ny







