Nem vagyok a feleséged, hiszen sosem voltunk a polgármesteri hivatalban, ugye?
Milyen feleség vagyok neked? Voltunk esketésen? Pecsétet tettek az útlevelünkbe? Gyűrűt húztál az ujjamra?
Ilona lehorgasztotta a fejét. Mindezről álmodott, de az évek múltak, és az élet formáliságok nélkül folyt tovább.
Nem! Nem! És nem! hörgött Győző. Senki vagy nekem! Miért gondolod, hogy feleségnek nevezheted magad?
Győzőm, ne hallgass már, beszélj velem! könyörgött, megérintve a kezét.
Van még bármi mondanivalód? hátrahőkölt. Már így is túl sok volt!
De hát én semmit sem mondtam motyogta Ilona.
Vésd az agyadra: a hallgatás arany! Főleg neked! szándékosan az ablak felé fordult.
Hagyd már ezt a duzzogást, édesem! közelebb húzódott.
Jobb lenne, ha befolyásolnád a szád! Győző a kezét csapkodta. Honnan van nektek, nőknek, ez a tehetség, hogy egyetlen mondattal tönkretegyetek mindent? Iskolában tanítják, hogyan kell férfiakat infarktushoz vezetni?
Ilona arra gondolt, hogy a reggeli veszekedés miatt haragszik: Győző összetört két bögrét a sajátját és az övét.
Hogy lehet valaki ilyen ügyetlen? forrt benne a méreg. Másoknak keze van, neked meg ásó! A magadét összetörted hát legyen, de az enyémet meg miért kellett elvenned? Szándékosan, hogy ne maradjon kedvenc csészém?
Egy hétköznapi házisztori. Ilyeneket átsiklanak az ember feje fölött. De Győző, felfújva magát, elment dolgozni, és mikor hazaért, egész este jéghideg hallgatásba volt. Kerülte, nem ült le vacsorázni, bár háromszor is szólított. Itt volt az ideje a békülésnek.
Hagyd már ezt, szombaton veszünk új bögréket a Váci utcában! A kezed meg majd gyakorolsz!
Milyen bögrékről beszélsz?! Győző szeme villogott. Egyáltalán felfogod, mit műveltél a fecsegéseddel?
Elnézést kérek hebegte Ilona. Ne haragudj!
Elnézést? hisztérikus kacajban tört ki. Ha a szavaidat egy bocs lenyomhatná, most a hetediken lennék! De így csak tönkretettél!
Istenem, de hát mit mondtam én olyan nagyot? végre rájött: nem a bögrékről van szó.
Ki közölte ma a főnökömmel, hogy Döbröghöz, a feleségéhez beszél?! remegett a dühtől.
A zuhanyzóban voltál, csörgött a telefon hadarta. Felvettem, mondtam, várjon. Megkérdezte, ki vagyok. Hát, a feleségeként mutatkoztam be. Aztán átadtam a kagylót de ő már letette. Mi ebben a bűn?
Még te kérdezed?! Győző elvörösödött, az erek a halántékán pörögtek. Milyen feleség vagy nekem? Voltunk a polgármesternél? Pecsétet tettek az iratainkba? Gyűrűt húztál az ujjamra?
Ilona nyelt egyet. Erről álmodott, de
Nem! Nem! És nem! ordította. Senki vagy! Milyen joggal képzeled magad a feleségemnek?
***
Meddig tart még ez a cirkusz? kuncogta Szabó Júlia.
Anyu Ilona összeborzongott. Most más világ van. Neked szabad ítélkezned? Apu után te is kavarhattál, akivel csak akartál!
Ne hazudj az anyádra! mosolya meg sem rezzent. Az én koromban már nem ragadnak rá a pletykák. De te fiatal vagy gondolj a jövődre!
Anyu, ötvenöt évesen még nem vagy öreg! Még téged is férjhez vihetnek!
Ha találok egy rendes férfit miért ne? megigazította ősz hajfürtjeit. Addig is megelégszem a helyettesekkel.
Na ne már! nevetett Ilona.
Ekkor az anyja komoly lett:
Ilonám, értem én: ma sokan úgy élnek együtt, gyereket nevelnek. De jogilag ez csak élettársi kapcsolat. Semmi garancia!
Ha szeretet van, nincs szükség garanciára.
A szeretet elmúlik marad a semmi. Egy törvényes férj ha mást nem, gyerektartást vagy ingóságot biztosít. Így meg bíróság előtt sem kapsz semmit!
Győzővel minden tökéletes! Hat éve vagyunk együtt. Minek a pecsét? A fizetésünk is hasonló.
Nem meggyőző! az anyja az ujjával fenyegetett. Próbáld meg finoman rávezetni! Hívd kis férjemnek, tréfálkozz a kis feleségről. Hogy megszokja. Aztán oltár elé!
De ha elijesztem? Ilona rázta a fejét. A boldogság törékeny ne kísértsd a sorsot!
Az életed sóhajtott Szabó Júlia. De ne feledd: a felelősségvállalás a felnőttség jele. Nálatok meg csak a fejetlenség uralkodik.
***
Az anyja tanácsa beleivódott a gondolataiba. A házasság biztosíték a nő számára. A barátnője, Katalin is biztatta:
Képzeld: felvesztek hitelt. Győzőre írják. És ha szétmentek?
Milyen pesszimista vagy!
Tegyük fel, az unokaöccsének akarja ajándékozni a lakást. Szólni sem tudsz! Bíróság pecsét nélkül csak idegőrlés.
Számlákat gyűjtök, tanúkat keresek!
Vagy Katalin ravaszul mosolygott, egyszerűen házasodjatok meg.
Anyám is azt javasolta, hogy kis férjemnek hívjam. Lassan megszokja.
Akkor cselekedj!
***
Ilona minden alkalommal férjemnek szólította Győzőt. Eleinte csak nevetett rajta, de lassan hozzászokott. Még ő maga is elhitte a játékot míg aznap nem mondta a főnökének azt a végzetes mondatot: A feleségével beszél.
***
Hat éve vagyunk együtt
