Nagyjából egy órán át figyeltem a leendő szülőket, akik alig fejezték be a gimnáziumot.
Nemrégiben jártam nőgyógyásznál. Ahogyan lenni szokott, hosszú sor állt a rendelő előtt, az orvos is késett. Mögöttem egy várandós lány állt, körülbelül tizennyolc éves lehetett, s nem egyedül jött: vele volt a gyermek apja is, szintén ugyanennyi idős. A szülők egyáltalán nem ügyeltek a sorra, pontosan úgy viselkedtek, ahogy nekik tetszett. A fiú kajánul vihogott az egész folyosón, csak attól, hogy fia fog születni:
Hát nem menő, hogy fiam lesz? Hööööööööö
Vagy tízszer ismételte el ezt a mondatot, aztán hirtelen felkapta a fejét:
Ja, még el se döntöttük, hogy hívják majd! Legyen valami orvos neve!
Elindult fel-alá a folyosón. Olvasta a kiírt orvosok nevét, aztán mindegyikhez hozzáfűzött valami megjegyzést. Mikor végzett a körrel, visszaült a lány mellé, és ott folytatta a vihorászást. Egy idősebb hölgy, aki elhaladt mellettük, szóvá is tette:
Fiatalember, legyen már egy kis rend!
A fiú meglepetten nézett az asszonyra, majd rávágta:
A nagyi is terhes! Hee-hee-hee
A barátnője halkan kuncogott mellette, ugyanazzal az ostoba arckifejezéssel. Alig bírtam magamat türtőztetni, de nem akartam összeszólalkozni egy várandós lánnyal. A következő téma, amit az apa felhozott, az evés volt.
Éhen halok! Ja-ja-ja-ja-ja
Olyan éhes vagyok, na de még fél óra a sor
Menjünk le egy kis gulyáslevesre, aztán visszajövünk!
Nem kívánom a gulyást.
Milyen válogatós lettél! Hu-ha-ha-ha
A sok fecsegéstől mindenkinek megfájdult a feje, de hála istennek, a páros végül elment valahová hogy gulyáslevest ettek-e vagy túrós csuszát, ez már igazán mindegy volt. A lényeg az volt, hogy legalább kimentek a rendelőből.
Szinte végigborzongtam arra gondolva, milyen nevelést fog majd kapni az a gyerek. Valószínű, ugyanilyen neveletlenül nő majd fel. Reméltem, hogy a nagyszülők bele fognak szólni a nevelésbe, de ha ilyen gyerekeket sikerült nekik is felnevelni, nem sok reményt fűzök hozzá, hogy változna a helyzet.
Az ember nap mint nap szembesül azzal, mennyire a nevelésen múlik minden. Ma megtanultam: a türelem néha nagyobb erény, mint a bátorság.
