A nagymamám nevelt fel, és bár hálás vagyok neki, az ő szeretete sosem volt teljesen önzetlen.
Ötéves voltam, amikor az én imádott apám úgy döntött, hogy nem akar többé családot, és elhagyott minket egy nőért, aki fiatalabb volt, mint anyám. Mivel eredetileg az ő lakásában éltünk Budapesten, közvetlenül a válás után megkövetelte, hogy költözzünk ki onnan anyámmal együtt.
Végül anyám édesanyjához, a nagymamámhoz, Piroskához költöztünk. Apám olyan bátor férfi volt, hogy mindent megtett, nehogy fizetnie kelljen utánam gyerektartást. Maradtunk hát anyámmal két fillér és remény nélkül egy egyszerű, sötét zuglói lakásban. Nagymamámnak alacsony nyugdíja volt, anyám folyton dolgozni járt valahova, én meg iskola után mindent rámásztam a házbanvásárlás, főzés, takarítás mind az én dolgom volt.
Ahogy nőttem, néha lógtam az iskolából, hogy alkalmi munkákat vállaljak építkezéseken; így tanulásról szó sem lehetett. Sajnáltam anyámat és nagymamát, akik nehezen tartották el magukat abból a kis pénzből. Eltökéltem, hogy nyolcadik után abbahagyom az iskolát, és rendes munkába állok. Ám ekkor lépett közbe anyám testvére, nagynéném, Nina. Felajánlotta, hogy odavesz magához a XIII. kerületi lakásába, támogat, segít tanulni, és mindent megad nekem, amit csak tud. Nina néninek nem született saját gyereke, így nagyon szeretett volna engem magához venni. Anyám és nagymamám beleegyeztek.
Beköltöztem Nina nénémhez. Anyámék néha meglátogattak minket. Valóban, sokkal jobb lett minden: Nina néninek egész tisztes nyugdíja volt, én iskolába járhattam, nem kellett dolgoznom. Megtanított főzni, sőt varrni is tudok már. Végül kitűnő bizonyítvánnyal végeztem a gimnáziumot, és jogra jelentkeztem a pécsi egyetemre.
Nina néni folyton ismételgette: ha lediplomázom, mindenét rám hagyja, a lakást is a nevemre íratja. Azt mondta, úgy szeret, mintha a saját unokája lennék, a jövőm miatt aggódik. Ám minden egészen másképp alakult, mint bárki hitte volna. Harmadéves jogászhallgatóként ismertem meg Lencsit.
Istenem, olyan szép volt, okos és kedves! Szerelmünk viszonzott volt, és hamarosan tudtam, feleségül akarom venni. Amikor Nina néni meghallotta ezt, hatalmas jelenetet rendezett. Azt kiabálta, Lencsi csak a vagyonomat akarja, nem is szeret engem igazán.
Megfenyegetett: ha nem szakítok Lencsivel, akkor nem hagy rám semmit az örökségéből. Természetesen mindent elmondtam Lencsinek. Ő felajánlotta, szakítunk, ha annyira fontos nekem a lakás, de azt is mondta, akár egy belvárosi albérletben vagy egy vasúti barakkban is él velem, annyira szeret. Végül a szívemre hallgattam, és vállaltam a kockázatot a szerelmet választottam. Nina néni többet sosem keresett. Ott álltam lakás nélkül, de Lencsivel, aki a világot jelentette nekem.
Most ünnepeljük a tizedik házassági évfordulónkat. Két csodálatos gyerekünk van, és a szerelmünk erősebb, mint valaha. Minden évvel egyre inkább érzem, hogy jól döntöttem akkor, amikor végül önmagamat választottam és őt.
