Régi idők emléke
Persze, nem kötelező segítened! De hát a vér még víznél is sűrűbb! Hagynád, hogy a kisfiú télen meghüljön? Sanyi, téged nem így neveltelek! mondta sürgető hangon az anyós.
A telefon az asztalon hevert. A családi veszekedések után Sándor megtanulta: ha az anyja hívja, jobb, ha hangosan veszi fel, hogy Krisztina is hallja a beszélgetést. Különben külön-külön törné szét őket.
Lídia néni, nem mondtuk, hogy nem segítünk jegyezte meg Krisztina. De ha neked már annyira nehéz Vityával, akkor adjátok át hozzánk. Anikó sem ellenzi, beszéltünk erről.
Az anyós néhány másodpercig hallgatott. Látszott rajta, hogy mérlegel: könnyebb lenne-e megszabadulni a terhestől, vagy megtartani az irányítást a lánya felett. A második mellett döntött.
Ti még azt sem tudjátok, mibe keveredtek! válaszolta megvetően Lídia. Sohasem volt gyereketek, még macskátok sem. Egész nap dolgoztok, ki ül majd vele? Vagy azt hiszitek, maguktól nőnek, mint a gaz? Egy gyereknek törődésre, figyelemre, szeretetre van szüksége!
Értem én ezt mondta nyugodtan Krisztina. De ha így alakult, valahogy megoldanánk. Felmondanék. Mintha szülnék én is.
Ja, és miből éltek akkor, te gazdag?
Magad mondtad, hogy filléreket viszek haza. Valahogy megoldanánk nélküle is.
Az anyós elhallgatott. Sándor fáradtan sóhajtott: Krisztina még új volt a családban, de ő már rosszul volt ettől a nyomástól.
Na persze. Ultimátumot adsz mondta végül haragosan Lídia. Jól van, csináljátok. Fiatalok vagytok, nem értitek, mibe fogtok. Én csak segíteni akarok, ti meg ellenkeztek. De ne feledjétek: amíg ti itten magatokról ábrándoztok, a gyerek megfázik miattatok.
Ezzel letette a kagylót. Krisztina pedig leült Sándor mellé, átölelte, és arra gondolt, hogyan kezdődött ez az egész.
… Pedig eleinte Lídia néni kedvesnek és barátságosnak tűnt, bár kissé akaratos volt. Mosollyal fogadta Krisztinát, még mielőtt menyasszonya lett volna. Olyan lakomákat csapott, hogy a asztal behajlott a sok ételtől, és mindig megrakta őket élelemmel, amikor távoztak.
Gyorsan beépült Krisztina életébe. Naponta hívta, érdeklődött, minden rendben van-e, bántja-e Sándor, hívta magához. Egyszer még az anyját is segített kórházba juttatni ismerős orvosok révén. Krisztina nagyon hálás volt neki.
De észrevett mást is. Ha nem vette fel a telefont, vagy sietve búcsúzott, az anyós elfordult tőle. Utána hetekig nem kereste, lenézően beszélt, és várta a bocsánatkérést.
Hát persze, olyan fontos vagy, hogy már én sem kellek mondta ilyenkor sértődötten.
Krisztina nevetve próbálta könnyedén venni, de érezte, hogy ez a gondoskodás valahol kötöttséggel jár.
Lídia névnek nem csak fia volt, hanem lánya is, Anikó. A sógornő is kettős érzelmeket keltett benne. Anikó ritkán mosolygott, mindig összerezzent a hangos zajokra, és minél hamarabb a szobájába vonult. Krisztina a korára fogta Anikónak akkor még csak tizenhat éves volt. Talán unatkozott a felnőttek között.
Anikó mivel foglalkozik, ha nem titok? kérdezte egyszer Krisztina az ünnepek előtt. Nem tudom, mit vegyek neki ajándékba.
Semmivel válaszolta Lídia ingerülten. Egész nap a telefonját bámulja. Minden neki nem jó, minden nehéz. Semmit sem akar az élettől. Semmirekellő…
Akkor döbbent rá Krisztina, hogy valami nem stimmel anya és lánya között. Az ő édesanyja sohasem így beszélt volna róla. Mindig csak jót mondott, és pontosan tudta, mi tetszik a lányának.
Később még jobban megértette, hogy Lídia nem szereti Anikót. Az anyós egy perc alatt ráförmedhetett a lányára a mosatlan edények miatt, miközben a menyével kedveskedett. Rossz barátai vannak, rosszul jár, rossz zenét hallgat… És ez csak az, amit Krisztina látott.
Nem csoda, hogy Anikó tizennyolc évesen férjhez ment. Nem annyira szeretetből, mint inkább azért, hogy otthonról megszökjön.
Milyen ostoba! kiáltotta fel Lídia. Elköttette magát valami félkegyelművel! Azt hiszi, boldogság vár rá. Egy hónap múlva ott hagyja!
Mivel Anikó kiszabadult az anyai fészekből, Lídia figyelme Sándorra és Krisztinára irányult. Ahol korábban csak furcsaságait látta, most már nem tudott hová menekülni tőle. Nyomuló tanácsok, váratlan látogatások, állandó kérdések arról, hogy mikor jön már az unoka… Minden megvolt.
Kriszti, nem lenne itt az ideje felmondanod a boltban? javasolta egyszer Lídia. Ismerős segíthetne neked jobb állást találni. Jó fizetéssel.
Krisztina már tudta: ha egyszer belemegy, örökre adósa lesz. Persze hálátlannak tartanák, mert Lídia teljes engedelmességet várna. És ha úgy adódna, könnyen intézkedhetne, hogy kirúgják.
Köszönöm, de jó nekem itt. A lányok is rendben vannak válaszolta.
Lídia sértődötten összecsapta a száját, és az ablak felé fordult.
Hát, ahogy gondolod mormogta. Jót akartam, hogy ne hónapról hónapra éljetek. De ha nem akarsz előre lépni, én nem erőltetem.
Anikóval kapcsolatban Lídia majdnem igaza volt. A házasság nem egy hónapig, de másfél évig tartott. És ez alatt Anikó megszülte Vityát.
Bár nem voltak közeli viszonyban, egyszer Anikó kitört. Először csak tanácsot kért a házasságról, majd sírva fakadt, és kiöntötte a szív
