Miért turkáltál a laptopomban? rekedt hangon tört ki Alex, magasabbra nőve Emőke előtt. A lány még soha nem látta így
Emőke épp hazatért az iskolából, amikor a hallban már megcsapta a pálinka bűze. A szobából hörgés hallatszott. Az apja ismét ittas volt. A lány egyenesen a konyhába ment.
Az anyja a mosogató előtt állt, krumplit tisztított. Hallván a lépteket, megfordult. Emőke éles tekintete azonnal felfedte a piros, duzzadt arcot.
Anyu, menjünk el innen. Meddig bírjuk még? Egyszer meg fog ölni! mondta Emőke haraggal.
Hova mennénk? Kinek van ránk szüksége? Nincs pénzünk albérletre. Ne félj, nem fog megölni. Gyáva. Csak rajtam tölti le a haragját.
Reggel Emőkét furcsa zajok riasztották fel. Felkelt, és a konyhába pillantott. Az apja a tűzhely előtt állt, fejét hátravetve, egyenesen a teáskannából ivott. Emőke hipnotizáltan nézte, ahogy az ádámcsutkája fel-le mozgott. Hallotta, ahogy a víz bugyborogva folyik le a torkán. Fojuljon meg! Kérlek, Istenem, fojuljon meg! gondolta gyűlölettel.
De az apa nem fulladt meg. Letette a kannát, elégedetten sóhajtott, vörös, duzzadt szemmel mérte végig, majd elhaladt mellette a fürdőszoba felé.
Emőke eltorzult arcot vágott, amikor eszébe jutott, hogy anyja újra vizet tölt a kannába anélkül, hogy lemossa az apja nyálát és szagát. Fogta a kannát, és sokáig dörzsölte a kefével, megfogadva, hogy soha nem iszik belőle tisztítás nélkül.
A téliszünetben Emőke három napra osztálykirándulásra ment Miskolcra. Mikor hazaért, az anyja kórházban volt.
Ő ütött meg? kérdezte ridegen, amikor a bekötött fejet látta.
Nem, kislányom. Megcsúsztam a jégen.
De Emőke tudta, hogy hazudik.
A gyakori fejsérülések miatt az anyja magas vérnyomásban szenvedett. Hat hónap múlva agyvérzést kapott, és meghalt. Az apa ittas könnyeket hullatott a gyászszertartáson, néha sajnálkozva drága Marikája elvesztése miatt, máskor ugyaneért átkozva őt.
Azt mondta, Emőke is olyan, mint az anyja, és megfenyegette, ha ő is megpróbálna menekülni, megöli. Emőke alig várta, hogy befejezze a gimnáziumot. Nem ment el az érettségi bálba. Másnap titokban átvette a bizonyítványt az igazgatóságtól. Amíg az apja dolgozott, összepakolta a holmiját, és elszökött otthonról.
Az apja adott neki ételre pénzt, Emőke pedig félretett belőle. Néha még az alvó apja zsebéből is elvett egy keveset. Nem volt sok, de egy ideig elég volt. Rég eldöntötte, hogy elmegy, dolgozik, az iskolát pedig levelezőn folytathatja.
Nem félt, hogy az apja keresni fogja. Az egész környék ismerte szokásait, senki sem segít neki megtalálni. Elment egy nagyvárosba, kivett egy olcsó albérletet a külvárosban, és elhelyezkedett egy gyorsétteremben. Segítettek neki: orvosi könyvet intézett, ingyen ehetett
Bevette a papírjait a szakiskolába, könyvelő szakra. Amikor megtudták, hogy könyvelőnek tanul, a pénztárhoz állították.
A fiúk udvaroltak neki. Eleinte mind kedves és gyengéd, aztán inni, vagy megcsalni kezdenek. Nem tudom, melyik a rosszabb. Ne hagyd magad becsapni az édes szavakkal, kislányom. Legyél óvatos. Én is szép voltam valaha. Apád nem ivott, amikor megismerkedtünk. Szerettük egymást. Hova tűnt minden? Mi történt vele? szokta mondani az anyja.
Emőke emlékezett a szavaira, és nem válaszolt a fiúk közeledésére. Látta, milyen volt a szükséje élete.
Az anyja a fizetés napján elment a boltba, és bevásárolt: tésztát, cukrot, gabonát, konzervet, hogy sokáig elég legyen. Az apa a pénzből italt vett, de otthon mindig volt ennivaló, bár egyszerű és unalmas. Most Emőke is így tett.
Nehéz zacskóval igyekezett haza, ami lehúzta a karját. Szemből jött egy fiú, a telefonjába bámulva. Emőke remélte, észreveszi, és kikerüli, de a fiú beléütközött.
Bocsánat mondta, felemelve a tekintetét a képernyőről.
Emőke haragosan akart válaszolni, de a fiú érdeklődő, kedves tekintetét látva zavarba jött.
Semmi baj, én sem figyeltem válaszolta, és mosolygott.
A fiú felajánlotta, hogy segít. Emőke habozott, de odaadta a zacskót. Nem lehet rossz az, akinek ilyen nyílt mosolya van. Megismerkedtek. Alex segít hazavinni a cuccot, de Emőke
