Nagyon köszi a biztatásodért, a kedves szavakért, a lájkokért, a figyelmedért, az értékelésekért, meg a feliratkozásokért is! És főleg óriási köszönet mindenkinek a támogatásért tőlem és az én öt macskámtól. Ha tetszik egy-egy sztorim, osszátok meg nyugodtan a Facebookon, Instán vagy bárhol hidd el, sokat jelent az írónak!
Na, figyelj, mesélek valamit. A lányom, Piroska, csak késő este ért haza a klinikáról, ahol traumatológiai nővérként dolgozik. Sokat zuhanyzott, aztán fürdőköpenyben jött ki a konyhába.
A serpenyőben ott a fasírt meg a tészta, próbáltam nézni, mi baja, Fáradt vagy, Piroska? Vagy rossz a kedved?
Köszi, nem eszem, már így is ronda vagyok, ha most még ráeszek, végképp senki se néz majd meg, mondta komoran, miközben teát töltött magának.
Hogy mondhatsz ilyet? háborodtam fel. Mindened rendben van, okos szemeid vannak, az orrod szép, a szád is, ne mondj már ilyet magadról, Piroska!
Mert már minden barátnőm férjnél van, csak én maradtam így Csak ilyen félresikerült srácoknak tetszem, akik nekem bejönnének, azok észre se vesznek. Mi bajom van, anya? nézett rám feszülten.
Csak még nem jött el a te időd, majd eljön a nagy Ő, próbáltam nyugtatni, de Piroska csak felkapta a vizet.
Persze, mert “cukik” a szemeim mármint hogy picik. A szám vékony, és nézd meg ezt az orrot! Ha lenne pénzünk, csináltatnék egy plasztikát, de hát szegények vagyunk! Úgyhogy eldöntöttem, férjhez megyek valami sérült fiúhoz a klinikán van pár, akit baleset vagy sérülés után a barátnőjük is ott hagyott. Mit csináljak mást? Harminchárom vagyok, nem várhatok örökké!
Ugyan, Piroska! Apád is alig bír menni, én meg azt hittem, legalább a vejem besegít majd a telekre a kertben, nagy segítség volna, hogy lesz így? kifakadtam, aztán gyorsan magyarázkodni kezdtem, De hát, Piroska, ne gondolj semmi rosszra! Nem mindenki él fényűzően minek neked sérült férj? Itt van a szomszéd Marci, jó fiú, régóta nézeget téged. Erős gyerek, egészséges gyerekek lennének, meg hát
Anya, légy szíves, hagyd abba. A te Marcid egyetlen munkahelyen sem bírja ki, iszogat is, meg miről is beszélgessek vele? háborodott fel Piroska.
Miért kéne? Mondanám neki: Menj át a telekre, kapáld fel a földet, aztán jöhetsz ebédelni. Vagy elküldöm a boltba, rendes fiú, lehet, hogy összejönne nektek próbálkoztam győzködni, de Piroska csak eltolta a teáját és felállt.
Én megyek aludni, anya, hát neked is csak ennyit érek? Most már értem, másnak is csak egy félember vagyok
Piroska, ne már, aranyom! igyekeztem utána menni, de intett, Ennyi, anya!
Aztán becsukta előttem a szobaajtót.
Ott feküdt sokáig álmatlanul, és eszébe jutott a fiú, akit pár napja hoztak be, akinek a lábát levágták bokáig.
Egy fél-összedőlt házban lapult, magára rántott egy betontömböt, későn találtak rá, a lába menthetetlen volt.
Soha nem jött be hozzá senki, pedig harminc sem volt még.
Eleinte olyan szomorúan nézte Piroskát, a kezét fogta, a műtét után is. Később, amikor magához tért, már csak a mennyezetet bámulta némán. Fura, de neki jobban fájt, ha őt látta így, mint a többieket; talán mert hozzá senki nem ment be.
Szerinted járni fogok még? kérdezte a múltkor, szinte maga elé bámulva.
Persze, hogy fogsz, mindenbe belejössz, fiatal vagy! mondta magabiztosan Piroska.
Mindenki ezt mondja! Próbálnád ki láb nélkül! Ez már nem élet! háborgott a srác, s hátat is fordított neki.
Minek mentél oda egyáltalán? bosszankodott vissza Piroska. Magadnak köszönheted.
Láttam valami mozgást, morgott. Azóta, ha belépett a szobába, hátat is fordított.
De Piroska megfigyelte, hogy a fiú világos szemű, jéghideg, de nagyon szép tekintetű. Kár, hogy ez történt vele…
Sajnálod, igaz? kapta rajta egyszer, ahogy nézte. Csak sajnálni lehet ilyet, mint én vagyok most. Ilyeneket nem szeret senki
Engem se szeret senki, pedig kezem-lábam megvan. Mert valami baj van velem. Még csak nem is sajnál senki, néha az az érzésem, inkább hiányozna egy lábam, akkor legalább sajnálnának! vágott vissza Piroska, és annyira elöntötte az önsajnálat, hogy majdnem elsírta magát.
Mire hirtelen a fiú elmosolyodott:
Na, ne butáskodj! Te csúnya? Elhiszed, hogy én minden nap irigylem azt, aki téged választ majd?
Piroska nagy, őszinte szemmel nézett rá, és most először tényleg el is hitte neki. Valami motoszkált benne, és kibökte:
És ha én téged választalak? Akkor elveszel feleségül? Hallgatsz, akkor hazudsz, ez egyértelmű!
Már indult volna, de a fiú, felkönyökölve, leült az ágy szélére mintha utána akarna menni, de végül csak kiáltott utána:
Hozzám jössz, Piroska? Esküszöm, hamarosan senki meg nem mondja majd, hogy mi történt a lábammal, én gyorsan meggyógyulok, csak ne menj el, Piroska!
Ott állt a folyosón félúton, majdnem sírva, de hirtelen olyan érzése lett: ő AZ.
Nem számít az orra, vagy a szeme, s az sem, hogy a fiú lába milyen csak az, hogy találkoztak.
Az idő eljött, ahogy az anyja mondta.
A fiú, Bence, nekiveselkedett a gyógytornának, mint az ördög. Tudta, hogy célja van: el akarja venni feleségül ezt a tündéri lányt, s ehhez talpra kell álljon, a közös jövőjük miatt.
Csak azt akarta, hogy Piroska sose szomorkodjon, és sose gondolja, hogy ő senkinek se kell neki nagyon is kell, csak vele akar élni, és mindent megosztani.
Na, beleszerettél, kislányom? kérdezte pár hét múlva anyám, félig-meddig cinkosan. Nézd csak, mennyire kivirultál! És mondtad, hogy nem vagy szép
Piroska már nem is tagadta. Szinte szárnyalt a boldogságtól, csak abban reménykedett, hogy Bence minél hamarabb járni tudjon, megbarátkozzon a műlábbal.
Egyre többet sétáltak, kezdetben csak a kórház udvarán, aztán már a karácsonyi, színpompás fényekkel teli, hólepte utcákon Pesten.
Na, lebontották már azt a házat, ahol rám szakadt az a beton, mutatta egy nap Bence.
De minek mentél be, miért nem mondtad el soha? jutott eszébe Piroskának.
Ki fogsz nevetni, de egy kis fekete-fehér, árva kutyust láttam ott bent dideregni, gondoltam, ne maradjon egyedül, elhozom hozzánk, morogta Bence.
Nézd csak, ott is van egy sovány kutya, úgy néz ránk, kiszámíthatatlanul.
Na, lehet, hogy pont az, felderült Bence, a kutya pedig követte őket egészen hazáig.
De hogy szerencsés ez a Piroska, nézd, milyen snájdig férjet fogott magának, ráadásul fiatalabb nála, lakással, anyós nélkül! viccelődtek a barátnők az esküvőn.
Anyám meg bizony elpityeredett, mikor Bence először anyának szólította.
Bence amúgy nevelőotthonban nőtt fel, teljesen egyedül van, semmije, senkije. De igazi aranyszívű srác, s ami fő, szeretik egymást, és ez a boldogság titka.
A kert nélkül is boldogulnak, pedig Bence minden munkát rákap, és mindent megold!
Most Piroska és Bence együtt élnek na jó, hárman. A kutyus, Bundás, velük maradt, és már igazi családtag. De nemsokára négyen lesznek, mert Piroskának és Bencének kislányuk születik
Soha ne add fel! A boldogság néha ott van, ahol nem is keresed, csak nehogy elmenj mellette.
Az élet gyönyörű főleg, mert sosem tudni, mit hoz a holnap!
