Régen, egy távoli emlékben, mikor még minden másképp volt, a férjem azt mondta: A feleségem főz és takarít, miközben én itt vagyok veled, drágám.
Amikor a férjem, Bence, közölte, hogy munkatársaival bulizni megy, nem gyanakodtam. Aztán váratlanul csörgött a telefonom és egyetlen hívás megváltoztatta mindent. Amit hallottam, annyira megdöbbentett, hogy azonnal kaptam a kocsikulcsot, hogy szembenézzek vele. Másnap már a holmiját is összepakoltam.
Tíz év házasság után azt hittem, ismerem Bencét, mint a tenyeremet. De múlt héten rádöbbentem: tíz év együtt sem véd meg a csalódástól vagy attól a kárörömtől, amikor a karma pont időben lecsap.
Minden ártatlanul kezdődött.
Csütörtök este Bence feldúltan lépett be, az ajtót csapkodva, mosolyogva.
Pompás hír! jelentette ki. Holnap este céges buli lesz. Csak a dolgozóknak.
Megcsókolt a homlokomon, és letette az aktatáskáját.
Unalmas lesz, ne is fáradj eljönni. Csak munka és unalmas táblázatok.
Felvonó szemöldökkel néztem rá.
Bence sose volt a bulizós típus. Neki a golfmeccsek voltak a csúcsa. De csak vállat vontam.
Rendben, ahogy gondolod. mondtam, közben már a másnapi teendőkre gondoltam.
Másnap reggel különösen kedves volt. Túl kedves.
Miközben reggelit készítettem, hátulról átölelt, és súgta:
Tudod, milyen csodálatos vagy?
Felnevettem. Miért, mit műveltél?
Talán csak. mosolygott, és odaadta a kedvenc fehér ingét, amit mindig ki kellett vasalnom.
Kivasalod nekem? Ja, és mikor nem vagyok itt, megcsinálnád a kedvenc lasagnám? Sok sajttal. Tudod, hogy szeretem.
Másképp nem is lehet, felség? kacagtam.
Valójában még egy dolog. mondta mosolyogva. Kitakarítanád a fürdőszobát? Tudod, szeretem, ha minden tisztaság. Sose lehet tudni, mikor jön valaki
Szemét forgattam, de nem vettem komolyan.
Bencének megvoltak a maga furcsaságai, és bár néha úgy viselkedett, mint egy hercegnő, nem törődtem vele. Bárcsak tudtam volna
Aznap belemerültem a házimunkába.
A porszívó zúgott, a mosógép zörgött, és a lasagna illata betöltötte a házat. A háttérben a takarítózeném szólt, és egy pillanatra minden normálisnak tűnt.
Aztán csörgött a telefon.
Ismeretlen szám.
Majdnem nem vettem fel, de valami arra késztetett.
Halló?
Először csak hangos zenét és nevetést hallottam. Összeráncoltam a homlokomat, azt hittem, valaki viccel.
De aztán hallottam Bence hangját.
A feleségem? nevetett. Valószínűleg főz vagy épp a budit pucolja. Annyira kiszámítható. Én meg itt vagyok veled, édesem.
Egy nő hangosan felnevetett a háttérben.
A gyomrom összeszorult.
Mereven álltam, a telefont markolva, miközben a világom összeomlott.
A hívás megszakadt.
Másodpercekkel később egy üzenet érkezett csak egy cím, semmi magyarázat.
Néztem a képernyőt, szívem kalapált.
Talán tévedés. Talán vicc. De mélyen tudtam, hogy nem az.
Nem sírtam. Még nem.
Inkább megragadtam a kabátomat, kaptam a k







