Tudod, egyedül utazni a lányommal azért mégiscsak félelmetes, két nő, se nyelvet nem beszélünk igazán, ha történne valami legyintett az anyósjelölt. De ha ti is jöttök, már nem is annyira ijesztő az egész.
Meg legalább együtt leszünk, ha baj lenne.
Ó, Zsófia még akkor nem is sejtette, mennyire együtt fognak lenni.
Milyen bosszantó… sóhajtott Zsófia.
A nyaralást Zsófia és Gábor már fél éve tervezték Gábor testvérével, Balázzsal és feleségével, Dórával.
Gábor öccse és annak a felesége voltak a tökéletes társaság: velük nyugodtan el lehetett menni sörözni, kirándulni vagy akár egy világkörüli útra is, annyira egy hullámhosszon voltak mindnyájan.
Tavaly kétszer is elutaztak együtt, és mindkétszer nagyszerűen érezték magukat.
Most viszont
Nem, Zsófiának eszébe sem jutott volna Dórát hibáztatni, amiért lebetegedett.
De csalódott lehetett emiatt vajon nem?
Hát most nincs mit tenni, nektek kell majd kettesben csavarogni a régmúlt idők romjai között sóhajtott Balázs.
Ő is sajnálta, hogy kútba esett a közös nyaralás, de természetesen nem hagyhatta magára beteg feleségét.
Ezt senki nem várta volna el tőle.
A befizetett utazás árát viszont már nem lehetett teljes egészében visszakapni. És persze a közös terveiket is sokallták.
Aznap este Gábor anyukája, Margit néni, keresztülmasírozott hozzájuk:
Gábor, Zsófikám, nekem támadt egy kiváló ötletem!
Margit néni gyakran járt át hozzájuk, mert szoros, szeretetteljes kapcsolat volt közte és Gábor között.
Alapvetően kedves asszony volt, habár néha előjött belőle a hagyományos magyar anyós, aki szerette Zsófikát kioktatni a háztartásvezetés rejtelmeiről de Zsófia hallott már félelmetesebb anyósokról is a barátnőitől.
Tény, hogy Margit néni sokszor felbukkant náluk (hetente három-négyszer biztosan).
De csak párhetente jött rá a tanítgatási láz. Némelyik tanácsot még fel is tudta használni, úgyhogy Zsófia nem tartotta gonosz asszonynak.
Ezért amikor közös utazást javasolt, Zsófia igent mondott.
Margit néni elhatározta, hogy magával viszi a kisebbik lányát, Annát, átveszi a befizetett utat Balázséktól, s így ők négyen vágnak neki a messzi, izgató Thaiföldnek hogy mindannyian élményeket gyűjtsenek és ő is felmelegíthesse fáradt végtagjait.
Ketten nőként bizonytalan lenne, mondta Margit néni megint , de veletek már bátrabb vagyok.
És majd egymás közelében leszünk, ha valami történne.
Ó, ha Zsófia tudta volna, mennyire együtt lesznek, biztosan nemet mondott volna.
Ugyanakkor, ha úgy vesszük, legalább még az esküvő előtt kiderült mindenkiről az igazi természete, így nem a házasság után kellene kínos papírmunkával is vesződnie.
Mondhatjuk: Zsófia olcsón megúszta.
A barátnői nem is akarták elhinni, hogy képes együtt nyaralni az anyóssal. Még csak a leendő anyósod, és máris együtt mentek nyaralni? Rettegni fogsz, ő majd osztogatja a parancsokat, körülugráljátok őt meg a lányát!
Arra, hogy Anna is jön, csak azt vetették ellen, hogy majd mindenkire rátestálja az anyja Anna szórakoztatását is.
Csakhogy Anna már 19 éves, abszolút nem igényelt pesztrálást. Hétköznapokon is csak köszöntek egymásnak, meg néha sót kértek egymástól az ebédlőasztalnál.
Hihetetlennek tűnt, hogy ilyen kezdés után majd hirtelen a nyaraláson barátkoznának össze.
Margit nénivel kapcsolatban is azt gondolta Zsófia, hogy ugyan a programot hozzá is igazítani kell, de nem dől össze a világ emiatt.
És ha valami kellemetlenség adódna is, hát ez csak két hét utána bármikor lehet indokot találni, hogy legközelebb miért nem utaznak együtt.
Mert Zsófiát úgy nevelték: az ember ne utasítson el semmit, amit ki sem próbált.
A barátnők sem ismerték Margit nénit igazán, csak a saját félelmetes anyósaik alapján ítéltek.
Néhány hónapig még ők mondták, hogy Zsófiának szerencséje van a leendő anyósával mégis, most hirtelen mind azt tanácsolták, hogy meneküljön a közös utazástól.
De hogy mondjon nemet, amikor mindenki fel volt dobva, Gábor boldog volt, hogy az édesanyját is elviheti Thaiföldre?
Az első intő jel már a repülőgépen jött.
Anna természetesen az ablaknál foglalt helyet, senkit nem zavart.
Zsófia sokat repült munkaügyben, neki az ablak nem volt újdonság.
Gábort sem érdekelte a kilátás, inkább a fedélzeti filmeket nézte.
Zsófia direkt a folyosó mellé ült, hogy könnyen mozoghasson, ha szükséges.
A folyosó túloldalán Margit néni feszültnek tűnt, és amikor a gép rázni kezdett, alig tudta elfojtani a könnyeit.
Zsófia természetesen nem mondott nemet, amikor az anyósjelölt cserét kért, hogy a fia mellett nyugodtabban érezhesse magát.
Ám hiába múlt el a repülési félelem, a helyet senki nem akarta visszacserélni.
Sőt, Margit néni elkezdte Gábor filmjét nézni, végül el is aludt a fia vállán.
Nem kéne bosszankodni nyugtatta magát Zsófia. Ha én is ilyen ijedtségen lennék túl, biztos nem gondolkodnék a helycserén. Különben is, illetlenség felébreszteni valakit.
Belül viszont érezte, hogy Margit néni pont abban a pillanatban ébredt fel, amikor az ételkocsit tolták végig a soron.
Sőt, akár Annával is cserélhetett volna helyet, mert a lány már rég lehúzta a rolót az ablakon, és éppen úgy filmet nézett, mint Gábor.
Ez a családi idill egyre jobban zavarta Zsófiát, és ez csak fokozódott a reptéren.
Gábor a repülőtéren azonnal édesanyjának kezdett segíteni, őt részesítette előnyben a poggyásznál is.
Mintha Zsófia csak egy plusz csomag lenne a csoportban láthatatlan.
Kicsim, miért vagy ilyen kényes? Nem akar téged senki háttérbe szorítani, ne vedd rossz néven. Anyám most először van ilyen távol otthonról, láttad, mennyire félt a repülésen is próbálta nyugtatni Gábor.
Akkor miért is akart annyira utazni velünk? kérdezte volna Zsófia, de végül hallgatott.
Eszébe jutott anyja tanítása: Mindig engedj az idősebbnek, sajnáld a gyengébbet, ne csak magadra gondolj.
Végül is Gábor csak segített a csomagokkal, és folyamatosan kérdezte anyjától, hogy jól van-e.
De Zsófia még nem tudta, hogy a gépen és a reptéren történtek csak a kezdetet jelentik.
Mert másnap este Margit néni ünnepélyesen, szinte fanfárok közepette átköltözött az ő szobájukba.
**
Vannak helyzetek, amikor túl közeli együttlétben, túlzások, apró sértődések és családi drámák közepette megtanuljuk: fontos időben felismerni, hogy mik a saját határaink, s ér valamit csak azért tenni, hogy másoknak megfeleljünk. A legértékesebb útravaló talán az, hogy bátran mondjunk nemet, ha a jóérzésünk vagy boldogságunk forog kockán, hiszen hosszú távon ez visz igazán előre: tiszta kapcsolatokhoz, és önmagunk tiszteletéhez.
