Szerencsések mindig mosolyognak
Piroska a bejárati ablakon bámult, miközben nyári eső szitált, még a nap is kikandikált a felhők közül, de a cseppkő tovább folyt. Épp a munkahelyéről várta a lányát, és közben gondolt a vacsorára, miközben a cseppek táncát nézte.
Amikor Réka már elég nagy lesz, még barátnője is lesz, de nekem nem tetszik ez a Dániel, aki már jóval idősebb, és úgy tűnik, mintha a szemébe sem tudna nézni forgatta a fejét Piroska. De hogy mondjam el ezt Janinak? Ha elrontom a szerelmét, azonnal az első ellensége leszek. Próbáltam már sejtetni, hogy Dániel talán nem az igazi, de a lány úgysem hallgatta a szavakat. Ja, ha csak tudnám, hogyan kellene.
Piroska egyedül nevelte Rékát, sosem volt házas. Így történt, hogy a harmadik évfolyamos egyetemi tanulmányai során Vádik nevű diákkal jött össze, de a fiút végül kidöntötték a harmadik év vége felé. Piroska megkönnyebbülve vette ezt, hiszen ekkor tudta meg, hogy várandós, és el akarta mondani neki.
Nem találtam semmi más magyarázatot, tette hozzá Vádik, miközben felkiáltott: Honnan tudom, hogy ez a gyerek az enyém? Nem akarok gyereket, semmi közöm ehhez! és szinte eltűnt.
Piroska szédült. Nem is volt módja elmagyarázni, hogy más nem volt az életében, csak a Vádik, és ő egyszerűen elpárolgott. Az egyetemen sem nézett már rá, csak más lányokkal forgott, míg végül tényleg kiszállt az akadémiából.
Réka, mi történt? kérdezte anyukája, Anna, amikor meglátta, hogy a lány sír a szobában.
Elhagyt a Vádik meg te vagy, anyu, tudod, terhes vagyok szakította ki a lánya.
Mi? Bárhányszor mondtam, gondolj a fejével! A harmadik évfolyamon vagy, be kell fejezned az egyetemet, nem gyerekeket nevelni! A gyerek csak elrontja az életed, én pedig nem fogok neked segíteni. Menj a kórházba, beszélj orvossal, már felnőtt vagy, és a döntéseidért magad felelsz! szólt Anna, aki mindig is szigorú és kemény volt, és így sürgette, hogy a lány szabaduljon meg a terhétől.
Az anyja hideg, közömbös tekintete Piroskát mélyebben megsebezte, mint a szavak. Rájött, hogy sehol sem várhat segítséget, ha a saját anyja ilyen módon hagyja, hogy saját maga megoldja a dolgot.
A holnap reggel a kórházba ment, ahol alig volt sor, s mellette egy hatéves kislány és egy fiatal nő ültek. Amikor a bejárat kinyílt, a nő felállt, és a pocakját óvatosan támogatva azt mondta:
Réka, várj itt egy kicsit, hamar visszajövök.
A nő a rendelőbe lépett, a kislány Piroska mellé húzódott. A kórházban a gyerekek gyakran unatkoznak, ezért a kislány először a falakon lógó plakátokat nézegette, majd a mellette ülő nőre fordította a figyelmét. A kislányt pöttyös orr, világos bőrszín és nyugtalankodó lábcsapások jellemezték. Amikor egymásba néztek, a kislány elmosolyodott.
Néni, miért vagy olyan szomorú? Beteg vagy?
Nem, csak nem akarta elmondani neki a nehézséget.
Van már gyereked?
Nincs
Szegény vagyok, az anyám azt mondja, a gyerekek boldogságot hoznak. Én vagyok az ő boldogsága mondta a kislány nevetve. Néha rosszalkodom, anyám meg dorgál, de mégis azt mondja, hogy én vagyok az ő öröme. És minden nap azt tanácsolja, hogy mosolyogjak, ne sírjak. Tegnap Misi megkötött a tincsémen, elárultam, és sírtam, anyám azt mondta, mosolyogjak. Mosolyogtam, és Misi adta a kedvenc csokiját. Így újra barátok lettünk.
Piroska elmosolyodott. A kislány őszintesége és kiszolgáltatottsága feloldotta a szíve gátját. Hirtelen rájött, miért is van itt.
Mit csinálok itt? Hagyom, hogy Vádik elhagyjon, anyám ellenem, de semmiért sem hagyom fel
Ebben a pillanatban a kislány anyja kilépett, egymásra nézve mosolyogtak, kezük összefonódott. Olyan melegséggel és erővel töltötte el a szobát, hogy Piroska felpattant, és kifutott a kórházból. Lábai maguktól hozták el a Bács-Kiskun megyei Jánosné Varga anyaként ismert nagymamához, aki már korábban elvált a férjétől, de még mindig szívesen látta a nagypapát és a házasodott lányaét. A nagymama szeretettel ölelte Piroskát:
Gyere, kedvesem, ha anyád ellened van, én segítek, akár nálam is lakhatnál. Képes leszel, és mindenben segítek. Ne búsulj, majd hálát adsz majd nekem mondta, miközben a fejére simogatta.
Piroska felidézte a nosztalgiát, és hangosan felszólalt:
A nagymama igaza volt. Réka az én boldogságom, az életem, mindenem. Nem tudom elképzelni nélküle a jövőt.
Épp ekkor hallotta a kulcs nyikorgását; a lány bejött, a bejáróban megderedtkedett. Réka könnyezve törölte a könnyeket.
Mi történt, kedvesem? kérdezte Piroska, miközben leültette a konyha székébe.
Dániel
Igen? válaszolta Réka, és újra megszólított a könnyei.
Piroska kétségbeesetten kereste a szavakat, egy pohár vizet nyújtott, a lány lenyelte, majd Piroska vállát simogatta, és szorosan ölelte. Ő is könnybe tört, de a szomorúság lassan feloldódott. Réka végül elmesélte, hogy Dániel már házas, felesége egy másik városban él.
Piroska a találkozáskor már látta, hogy Dániel titokzatos és elkerülő. A kérdésekre nem szívesen válaszolt, így az intuíciója nem tévedett.
Anyu, házas suttogta Réka a könnyei közepette.
Nem sejtetted? kérdezte Piroska.
Nem, anyu kiderült, hogy más városban van a felesége és két gyereke. Itt csak munka miatt van, de a lakásában soha nem láttam nőt. mesélte Réka.
Hogy jöttél rá? érdeklődött Piroska.
A felesége hirtelen megjelent, és miközben Dániel a fürdőben volt, a telefonját átnézte, megtalálta a mi beszélgetésünket, feljegyezte a számom. mondta.
Piroskát ez nem nyűgözte le, sőt egy kis könnyedséget is érzett, hogy a csapda lelepleződött. Biztos volt benne, hogy Rékának még lesz igazi szerelem.
És mi történt? kérdezte a nagymama.
A feleség felhívott, találkoztunk egy kávézóban. Dánielnek semmi sem maradt elárulni, csak nyugodtan kérték, hogy hagyja békén, hiszen van két gyereke. Volt olyan, mint egy villám az égen! szólt izgatottan Réka, miközben a könnyek már csak cseppek voltak.
Ne hibáztasd magad, kedvesem, ő tényleg csak egy ármány. Ha tudtad volna, hogy házas, biztosan nem is találkoztál volna vele. nyugtatta Piroska.
Igen, anyu. Megmondtam a feleségnek, hogy nem írok Dánielnek, és nem találkozom vele. határozottan válaszolt Réka.
Nagyon ügyes vagy, lányom. dicsérte Piroska.
A gondolat az élősködőkről nem tűnt el Piroska fejéből, de a fájdalom helyett a támogató karra talált.
És Dániel? kérdezte a nagymama.
Nem hívott már, csak a fekete listára írtam. felelte Réka.
Megértem, hogy fájdalmas, de helyes döntés volt. mondta Piroska.
Ekkor Réka újra könnybe lábadt, de most már egy másik titokból:
Anyu, szeretném elmondani, hogy terhes vagyok. suttogta szinte hallhatóan.
Milyen hosszú? kérdezte Piroska nyugodtan, miközben a szívét egy régi emlék melegségével töltötte.
Kb. két hónap suttogta a lány, lehajtva a fejét.
Ezek a szavak szívekbe szúrtak, és a körforgás újraindult. Piroska a felnőtt lányát nézte, akit már nem engedett megbénulni.
Semmi baj, kedvesem, minden rendben lesz. Szülj, segítek. Ez a te gyermeked, a mi unokánk, együtt szeretni fogjuk, és én mindenben melletted állok. mondta Piroska.
Anyukám, te vagy a legjobb! kiáltotta Réka.
Nem aggódj, együtt megoldjuk. nyugtotta Piroska.
Idő telt, és Piroska Rékát egy kisfiúval a kórházból hazavitte, egy bézs szalaggal és kék masnival becsomagolva. Otthon a szoba tele volt lufiakkal, virágokkal, a nagymama mindent előkészített a kicsi unoka számára: kis bölcső, babakocsi, csörgő játékok. Piroska és Réka egymásra mosolyogtak, hiszen a boldogság végre betöltötte a házat. És a boldogok mindig mosolyognak.
