Kötelező neked fizetned, mert az apám is így tett velem. Teljesen jogaim vannak! mondta Bence, miközben a kocsiabroncsok helyett csupán egy pár zoknit akart venni.
Minden költségedet a apád pénzéből fogod fedezni, ami nekem is szánt? kérdezte Bence az anyjától, Gábor helyett.
Ágnes, a fiatal Bence anyja, nem akarta igazán megválaszolni a kérdést. Apja nemrég átutalt tartásdíjat az exfeleségének a számlájára. Ágnes azt mondta a férjének, vegye meg a fiú számára a szükséges ruhát, mert már évek óta régi cuccokat visel.
Mit is jelent ez? idézte Ágnes magát, mintha félrehallotta volna a szót. Miért csak a tartásdíjból vásárolod meg, ami az apámtól jön, a szükséges cuccokat?
Ágnes szinte sírva hallotta ezt, és úgy döntött, visszateszi a zoknit a polcra. Ez egy jó pulóver, elmegyek a próbafülkébe és felpróbálom.
Gábor úgy döntött, visz magával néhány pulóvert, hogy megtalálja a neki megfelelőt.
Anyja megnézte, mennyibe kerül a pulóver, és kiderült, hogy ötven ezer forintba kerül. Átadta a többi árát is, és rájött, hogy a tartásdíj egyáltalán nem elég, ezért többet kell hozzáadni.
Ez nekem a nagy dobás! kiáltotta Bence a próbafülkéből, a pulóvert egy kosárba dobva a többi cucc közé.
A bevásárlóközpont pénztárosa letette a csomagokat a zacskókba.
Kérem, fizessen kétszázhuszonöt forintot mondta a pénztáros.
Csak négyszáz forintom van a zsebemben. Hagyj otthon néhány dolgot, amire most nincs szükség, mondta Ágnes a fiúnak. Nem akarok semmit elhagyni, ezért fizess a pénzedből, mert nem csak az apámnak kell támogatnia. A törvény szerint ez jogom.
Rendben, húzta elő Réka a pénztárcáját, előkapta a pénzt, és lerakta a kasszára. Ez egy hónapra elegendő. Csak úgy, ahogy akarod. Fizess a ruhádért, de ne feledd a kaját is. Több pénzt már nem adok neked. Viszlát! mondta komoly arccal, és elhagyta a boltot.
Estére Bence hazatért, rengeteg új cuccal, már a márkaboltokból. Megvettem a cipőt, nagyon menő. Van még valami étel a hűtőben? Most már bőrcipőt viselünk, szóval főzd meg magad! kiáltotta. Anyu, tényleg komolyan beszélek.
Azt hiszed, viccelek? kérdezte Ágnes. Jobb, ha felhívom az apámat, mert te csak szólásokat suttogsz.
Jó szerencsét! mosolygott Ágnes.
Szia papa, kölcsönkérhetnék egy hónapra nálad lakni? kérdezte Bence. Miért vagy nyaraláson? Tudnál legalább egy kis pénzt küldeni? Nincs pénzem Rendben, majd később beszélünk.
A beszélgetés után Bence szomorúan visszament a szobájába, majd apja felhívta az exfeleségét. Mi történt köztetek? kérdezte. A fiúnk ma úgy gondolja, mindent megkap, és mi kell, hogy gondoskodjunk róla magyarázta részletesen.
Persze, hogy van némi szívessége, de jobb, ha etetjük, különben megéhezik, aztán levonjuk a tartásdíjból a pénzt, amit neki adunk, és ha marad, azt adom neki.
Három órával később otthon kihagyta az internet, és Bence újra a anyjával vitatkozott.
Miért gondolod, most én fizetem az internetet? Úgy tűnik, már tényleg elég bátor vagy, ahogy a papa mondta. mondta. A jövő hónaptól a papámnál lakok.
Azt hiszed, egy háromgyerekes családban lesz helyed? kérdezte Ágnes. Megígérem, ott fogok lakni. válaszolta Bence. De tudd, a jövő hónapban már nem kapsz tartásdíjat, mert a papa azt mondta, nekem kell téged etetnem, és a pénzt, amit adok, levonom a tartásból.
Ágnes elmesélte, mennyit költ havonta a család fenntartására, és ez jóval több volt, mint a tartásdíj. Ekkor Bence rájött, hogy alaptalanul volt durva anyja felé, és bocsánatot kért tőle és a papától. Nyáron részmunkaidős állást is vállalt, hogy anyjának egy kicsit segíthessen anyagilag.
