Anyámnak elképzelhetetlen, hogy a unokáját felügyelje.
Az ismerőseim anyukái nyugodtan gondoskodnak a gyerekeikről, de anyám mindig azt mondja: ez a te gyermeked, én a sajátomat neveltük fel. Luca, az én ötéves lányom már óvodába jár. Két évvel ezelőtt a szülési szabadságom véget ért, vissza kellett mennem tanítónőnek a kisiskolába, és sajnos nem tudok gyakran szabadságot kérni. Illetve jó lenne, ha anyám is segítene.
A téli időszakban van a legtöbb szabadidőm, hiszen nincs nálunk nyaraló. Anyám egész nap otthon ücsörög, csak a televíziót nézi vagy a barátait hívja telefonon. Nem talál más elfoglaltságot. Múlt héten a szemészhez mentünk, és kiderült, hogy Eszternek látási problémái vannak. Felhívtam anyámat, és közöltem vele, hogy tíz napra kórházba kell vinni Esztert. A kórház, az óvoda és anyám háza is egymás közelében vannak, szóval reggel 13 körül kellene felvenni a kicsit az óvodából, és elvinni őt.
Luca jól nevelkedett, anyám is ezt tudja. Nem panaszkodik, nem csap ki hangot, nem csinál semmi hülyét, csak azt eszi, amit adunk neki. Ennek ellenére mégis nagy ellenérzése van a lányom iránt. Egyszer csak a férjemmel egy időben kellett dolgozni, és szükségem lett volna anyám segítségére.
Szép lenne, ha anyám pár napra bejönne, de egyszerűen nem tudja. Szerencsénk, hogy van a közelben család, akik tudnak segíteni. Az én nagymamám, Erzsi, a szomszédban él, mostanában nincs sok dolga, szóval ő is fel tudná venni a baba gondjait, amíg mi dolgozunk. Nem kell érte plusz költség, hiszen közel lakik, és ez tényleg leveszne a vállunkról egy adag stresszt.
Mióta anyám nyugdíjas, anyagilag támogatom. Minden hónapban kétszer fizetem a lakbért, és gyakran veszek nekik élelmiszert, amit ő maga is fizet vissza a vásárlásnál. Ünnepek alkalmával mindig drága ajándékot adok neki, de úgy tűnik, ez nála már magától értetődő. Azt hiszi, hogy az én feladatom, hogy ételt hozzak, és a bérletét fizessem, mert én vagyok a lánya. De ezt egyáltalán nem értem! A gyermekem az én gondom, nem valami dolog, amit csak úgy el kell intézni.
Úgy tűnik, a nagymamák nem kötelesek a gyerekeiknek segíteni, de mégis megteszik. Szerinted ez rendben van? Nagyon fáj, hogy ennyire igyekszem anyámmal lenni, pedig ő nem is értékeli.
