Amikor a munkahelyemen voltam, a férjem Gábor elindult, hogy felvegye a gyerekeket a bölcsődébe, és amikor odamentem hozzá, egyszerűen nem nyitotta ki a bejárati ajtót.
Jelenleg a szüleimmel élek Budapesten, míg a gyerekek (a kicsi Fülöp és a lányunk, Réka) Gáborral tartózkodnak. Nem azért, mert különösen szereti őket, hanem mert úgy döntött, hogy így büntet meg.
Mi ismeretségünk csodásan indult. Egy közös barát, Tamás, mutatott be minket egymásnak. Rögtön megtetszettünk egymásra, ezért nem halasztottuk el az esküvőt. Egy évvel később házasodtunk, és már a babát is vártuk. Szüleink az én anyukám, Ági, és Gáboréja, János segítettek a lakáskeresésben, és találtak egy szerény, egy szobás lakást a VIII. kerületben. Kicsi volt, de legalább a miénk.
A fiúnk, Misi, megszületése után elkezdődtek a problémák. Gábor nem volt felkészülve arra, hogy a kisbaba éjjel-kilenc órában is sír, hogy a játékok szanaszét hevernek, és a pelenkák mindenfelé lógjanak. Nem tetszett neki, hogy én állandóan gondoskodom róla.
Egy évvel később újra hírt kaptam: egy újabb gyermek egy kislány, Réka úti célunk. Ettől a kapcsolatunk még inkább megromlott. Az egy szobás lakás már nem volt elviselhető, Gábor gyakran szarkasztikusan sózott, és állandó veszekedés lett a mindennapunk.
Gábor minden hibát rám hárított: a szüleim nem biztosították a méltó otthont, hogy két gyermeket szültünk, hogy kilókkal híztam, hogy rossz anyuka vagyok, hogy a gyerekek zajonganak. Látni lehetett, ahogy a család lassan szétszakad.
Úgy döntettem, hogy a gyerekeket bölcsődébe küldöm, és álláskeresésbe kezdjek. Addig otthon voltam, de Gábor egyre gyakrabban tért haza ázott állapotban. A rájuk és rám rótt követelések sora csak nőtt. Megfogalmaztam, hogy elvállalok egy munkahelyet, és ha megkeresek egy saját lakást, kilépök.
Találtam is egy irodai állást, s közben megismerkedtem egy kedves férfival, Péterrel, akivel elkezdtünk járni. Ez számomra egyfajta szellőnyílás volt; otthon csak a takarítás, a mosás, a főzés, a vas és egy ittas férj várt. Egy napon már nem bírtam tovább, és döntést hoztam.
Elpakoltam a gyerekeket, és elindultam. Néhány napra a szüleimhez mentem, majd saját bérleményt béreltem a III. kerületben. Egy nap, munka közben, Gábor megjelent a bölcsődében, felvitte a gyerekeket, és én feléjük sétéltem de ő egyszerűen nem nyitotta ki a bejárati ajtót, pedig már otthon volt.
Most azt követeli tőlem: vagy visszatérek a lakásba, vagy ő benyújtja a válást, és a gyerekek nála maradnak, míg nekem tartásdíjat kell fizetnem. Félek, hogy így lesz, mert Gábor kapcsolata van, és a bíróság talán az ő javára dönt.
A legrosszabb, hogy egyáltalán nem gondoskodik a gyerekekről; csak úgy használja őket, hogy manipuláljon. De a szívem mélyén tudom: ha nem engedek a követeléseinek, végül a gyerekek majd elegendő lesznek belőle, és visszatérnek hozzám. Hogy meddig kell még várnom, azt egyelőre sem tudom
