Régi idők emlékeiben élő történet ez, egy magyar kisváros szürke hétköznapjaiból.
Nem emlékszem, mert nem is történt ilyen! mondta komolyan Vörös Pista, őszinte öregszemével a lányra nézve. A beszélgetés hirtelen megszakadt, és mindenki a maga útjára tért.
De minek hazudik? gondolta Gizike. Az arcáról leolvasni, hogy nem mond igazat!
Akarsz, hogy én legyek a Károd? kérdezte tizenegyéves Vörös Pista az iskolatársától, akibe szerelmes volt, Virág Gizikétől.
Miféle Károd? csodálkozott a kislány.
Hát, tudod! Nem olvastad a mesét? A Hókirálynő megbabonázta! Gizike megmenti!
Gizike? Gerda menti meg! válaszolt gúnyosan Virág. Te meg azt hiszed, Andersen!
Na és akkor mi a különbség? Gizi, Gerda? legyintett Pista, aki nem szerette a felesleges részleteket. Csak annyit kérdezek, akarod-e, hogy a Károd legyek?
A lány nem akarta: Pistának nagy füle volt, soványka és nyilvánvalóan alacsonyabb nála. Bár egy ilyet könnyebb lett volna megmenteni.
Ő viszont erős, fejjel magasabb hogyan járnának együtt azután? Szégyenletes lenne!
Kösz, nem! Ráadásul a szíve már rég másé volt a bukott tanuló, Nagy Bandi lett a szerelme.
Aki egyébként épp a közelben állt, és figyelmesen hallgatta a vitát.
Gizike megigazította a haját, és lenézően kijelentette Bandi jól hallotta:
Károd! Még a rénszarvasnak sem felelnél meg! Menj csak, Károm, és ne kérdezősködj tovább!
Bandi felnevetett, Pista pedig ijedten a felé nézett, majd elsietett. Másnap pedig mindenki hallottára Gizike-libike-nek nevezte a lányt: Megtorlok és a bosszúm rettenetes lesz!
Hát mit vártál, Virág? Nem minden férfi viseli el nyugodtan a megalázást! Főleg, ha visszautasítják
Vörös Pista, bár soványka volt, éles eszével pótolta a fizikai hiányosságait.
Csak épp aznap, amikor a szerelme váratlanul pofon ütötte, nem találta a helyes választ ki találta volna akkor?
És ekkor már nemcsak Bandi nevetett, hanem az egész osztály tetszett a becenév! Milyen vicces! Bár akkor még nem volt divat az ilyen kifejezés.
Természetesen, amikor Gizike hazaért és panaszkodott a csúf név miatt, megvigasztalták.
De egy napon az apja segített neki algebraból a lány egyáltalán nem értette az egyszerű feladatot! Ekkor a türelmét vesztett férfi bosszúsan így szólt:
Hát, igaza van Pistának liba van a fejedben!
És hozzáfűzte:
Üdvözlöm tőle!
Pista lett a hibás ebben is: eddig az apa sohasem engedett meg ilyesmit
A ballagásig a indulatok lecsillapodtak minden rossz elfelejtődött, a gyerekkorban maradt: a szerelmek, a haragok, a sérelmek ki gondolt akkor ilyenekre!
Még együtt is táncoltak párszor Pista, addigra, megnőtt, megerősödött, izmos fiúvá vált: eljárt edzeni.
Nagyi Bandit nyolcadik után kidobták a szakiskolába akkoriban szigorúak voltak. Távolról pedig nehéz volt szerelmet táplálni. Bocs, Bandika
Iskola után szétváltak útjaik: Gizike a tanítóképzőbe ment, Pista, mint minden okos gyerek, a műszaki egyetemre jelentkezett.
Néha összefutottak a szüleik közel laktak , és váltottak pár szót.
Aztán az élet szétszórta őket: mindketten családot alapítottak, más városba költöztek. Így a régi udvaron ritkán találkoztak csak ha szüleiket látogatták.
Néha az osztálytalálkozón keresztezték egymás útját. De hamar világossá vált, hogy jobb, ha nem mennek, nehogy még rosszabbul érezzék magukat.
Az évek során a fiúk kopaszodó, pocakos férfivá váltak, a lányok túlsúlyos, ambiciózus nőkké Virág sem volt kivétel.
Amióta csak ismerték, sohasem volt sovány, de most még testsúlyosabbá vált olyanná, mint a híres szobor a terményt tartó parasztasszonnyal. Csak a hatalmas kanna hiányzott a kezéből!
Virág sem volt kivétel, de Vörös Pista igen: mintha megőrizte volna ifjúkori formáját, olyan karcsú maradt, mint a ballagáskor.
Negyvenöt évesen Virág Julianna már iskolaigazgató-helyettessé lépett elő. Vörös Péter mérnökként dolgozott egy átlagos szocialista élet.
Aztán jöttek a kilencvenes évek. Virág-nak ez egybeesett a lánya, Zsófi esküvőjével: a lány haza
