Hallotta a férje és az anyja beszélgetését, és megértette, miért is házasodott meg vele valójában.
Gábor, láttad a kék irattáramanyagot? Biztos vagyok benne, hogy a komódra tettem, de most csak a te magazinjaid vannak rajta.
Réka idegesen átfésülte a papírok halmát a bejáratban, időről időre a karóra felé pillantva. Már csak negyven perc maradt a fontos megbeszélésig, a belvárosi forgalom pedig piros kígyókat húzott a navigátor képernyőjére. Nem szerette a késést. Tizenöt év pénzügyi igazgatói munkája egy nagy építőipari vállalatnál pontosságot szövődött a vérébe, már a legapróbb szokásait is a rend iránti vágy hajtotta.
Gábor kilépett a konyhából, egy sonkás szendvicset rágcsálva. A testére szabott, puha bársony kék ing volt az, amit Réka a múlt születésnapjára adott színben tökéletesen kiemelte a kékszemeit. Harminckét évesen még kiválóan nézett ki: sportos, friss, divatos frizurával. Mellette állt Réka, akinek a múlt hónapban betöltötte négyvenhárom év, és időnként kényelmetlenül érezte magát, bár a drága krémek, kozmetikusok és a rendszeres fitnesz sem hozták el a belső nyugalmat.
Lénye, miért vagy ilyen nyugtalan? mondta kedvesen, és a szájától leporgatta a morzsákat. Átpakoltam a mappát a szekrény polcára, hogy ne szedje meg por. Tudod, mennyire szeretem a rendet. Most hozom.
Fiatalos könnyedséggel felkapaszkodott a vakari szekrényhez, és percek alatt átadta Rékának a keresett dokumentumot.
Köszönöm, drágám! csókolta meg a bajszától még habzó arcközeli arcát. Mit tennék nélküled? Értem, megyek. Fagyaszt a hűtőben a vacsora, te melegítsd fel. Későn lesz, a könyvvizsgálat már a sarkon.
Sok szerencsét, királynőm! kiáltotta, miközben Réka már a lépcsőház felé rohant.
A liftben Réka mosolygott a tükörben. Milyen szerencsésnek érezte magát! Három éve, a nehéz, sötét válás után, amelyben az első férje szinte kiürítette őt, már nem gondolt újra kapcsolatokra. Aztán jött Gábor fiatal, ambíciózus, bár nem csillagokkal szórt menedzsereként dolgozott egy autókereskedésben, de gondoskodó, figyelmes. Virágok indokolás nélkül, reggelik ágyban, bókok. A barátnők a háttérben suttogtak: csak a pénzért, a lakásért házasodott, de Réka ezt lekezelte. Nem hamisítható meg az a szikra a szemekben, nem lehet három évig csak színlelni.
Beült a terepjáróba, a kék irattárgyat a mellénél lévő ülésre dobta, és indította a motort. Ekkor észrevette, hogy a csomagtartóban egy csomag van a vegytisztítóhoz, amit még tegnap akart elvinni, de elfelejtette. A zakó zsebében egy második telefon lapult a munkahelyi, amelyre a könyvvizsgálók akartak hívni.
A fenébe! ordította hangosan.
Le kellett állítania a gépet, és vissza kell mennie. A lift lassan kúszott feljebb. Réka a kulcsával óvatosan nyitotta ki az ajtót, hogy ne zavarja megint Gábort, aki egy projekten dolgozott a laptopján.
Ahogy belépett a folyosóba, a férje hangját hallotta a nappaliból. Gábor hangosan, érzelmileg beszélt, mintha a szobában járkálna.
Anyu, ne is legyen már a bosszankodás! Mondtam, minden a terv szerint megy! szólalt meg Gábor, hangja már nem olyan kedves, mint öt perccel korábban.
Réka megdermedt, nem érintette meg a szekrényt. A hangszín idegen volt. Tudta, hogy a hallgatás nem etikus, de lába úgy ragadt a parketthez, mintha gyökere lenne.
Mit is akar ez a nő? folytatta Gábor. Anyu, hallgatsz még? Nem vagyok bolond. Három éve tűröm ezt a nagymamát, nem azért, hogy most egy dicsőítés miatt kitörjek.
Réka lélegzete elakadt. Nagymama ez ő volt? gondolta.
Igen, anyu, még egy kicsit nevetett Gábor, a nevetése most nyálkás recsegéssé változott. Láttad már közelről a vakolat nélküli falat? Már nem segít semmi. Minden este, amikor ágyba fekszem, elképzelem, hogy a munkahelyen vagyok. El kell fizetnem a káros anyagokat, ki kell nyomnom a tejet!
Réka kézét a szájához szorította, hogy ne kiáltson. A könnyek azonnal kitörtek, szempilláira csorgó sminket nyoma nélkül. Ki akart rohanni a szobába, megütni őt, elverni. Valami hideg, gonosz erő tartotta a helyén. Hallgatta tovább a beszélgetést.
De anyu, hamar visszafizetődik majd szólt Gábor álmodozó hangon. Tegnap elárulta, hogy át akarja íratni a vidéki házat a nevemre. A Ezüsterdő nevű birtokot, ami a születésnapi ajándékom. Képzeld, mennyit ér! Már telefonáltam az ingatlanügynöknek, körülméreztünk. Ha eladjuk, elég lesz neked a középvárosi lakás, nekem a vállalkozás, és marad még egy kis pénz, hogy távolabb meneküljünk. Lénye lányom csak sírni fog, majd újra feláll, mert erős, mint a vas.
A telefonban valamit megkérdeztek, ezért Gábor védelmező módba váltott:
Nem sajnálom! Emlékszel, hogyan a te születésnapodon a salátából a majonézt tiltottad? A majonéz árt, a koleszterin nő. Igazából néha annyira utálom, hogy a fogaimat összezárja. Főleg, amikor a Igor, fejlődj, olvass könyveket típusú életvezetési tanácsokat ad.
Réka a falra kapaszkodva guggolt, füleiben zúgott a zaj. Három év hazugság. Minden szeretlek, ölelés, virág csak befektetés volt. Gábor egy nagyobb nyereségre várt. A ház, amit apjától örökölt, millió forintra becsült, és Réka tényleg átgondolta, hogy átíratja a férjének, hogy úgy érezze, a saját otthona, és ne csak egy haza.
Ennyi, anyu, jöjjön már mondta Gábor. Visszatérhet, csak elfelejtett valamit, mint a felhőkben járkál. Este visszahívok, ha alszik. Szeretlek. Te vagy az egyetlen nő, akinek mindent feláldoznám.
Hallatszott egy lépés a konyába. Réka, összeszedve a bátorságát, csendben kinyitotta az ajtót, és becsukta magát.
A lépcsőházban a fejéhez nyúlt, a hideg falnak dörzsölte a homlokát. A szíve a torkában vert, mint a kőzúgó rezgése. Tudta, hogy cselekednie kell. Visszatérni? Kiállni? Gábor hazudna, mondaná, hogy nem értette, csak poén volt. Nem. Ezzel az emberrel nem lehet érzelmekre építve harcolni.
Réka letörte a drága kabát szoknya szárnyait, és a szemével mérte fel a helyzetet. Pénzügyi igazgatóként jól tudja, hogyan kell számolni, tervezni, és amikor a legkevésbé számítják, lecsapni. Ha játszani akar, játéka lesz.
Lehajtott a ház alagsorába, a tükörben nézte magát. Szemébe piros könnycseppek csorgóak, smink megcsorult. Nagymama suttogta. Három év tűrtem. Na, Gábor, meglátjuk, ki kit bír ki.
Nem ment munkába. Felhívta a helyettesét, mondta, rosszul van, kérte, hogy a megbeszélést nélküle tartsák meg. Magát egy kis budapesti kávézóba vitte, ahol senki sem zavarta. Ott tervezett.
Este hazatért, a szokásosra, szoknyában, egy mosollyal, ami már rengeteg erőfeszítést igényelt. Gábor a bejáratban várt, egy csókra nyúlt. Réka csak a csökkent száját kínálta, hogy ne lélegezze be a régi illatát. Most már csak rothadt illatot szagolta, amit a drága parfüm takar.
Fáradt vagy, kedves? kérdezte gondosan, miközben elvitte a táskáját. Elkészítettem a vacsorát, tenger gyümölcsei tésztát, ahogy szereted.
Köszönöm, drágám szólt Réka kissé görcsös, de egyenletes hangon. Fejfájásom van, a munka egy őrület.
A vacsora közben figyelte, ahogy a salátát tálalja, bort tölti, tiszta tekintettel néz. A fejében még hallatszott: El kell fizetnem a káros anyagokat.
Gábor kezdte, poharat forgatva. Sokat gondolkodtam ma rólunk.
Gábor izgatottan tágult, de Réka most más szemmel nézte. Fénylett a félelem a tekintetében.
Miről beszélsz, csaj?
A Ezüsterdő házról. Emlékszel?
Gábor arcán hirtelen felgyúlt a ragadozó fény, amit gyorsan elrejtett kedves maszkja mögé.
Emlékszem, de tudod, nem kell nekem semmi. A lényeg, hogy együtt vagyunk.
Hazug gondolta Réka.
Értem bólintott. De szeretnék valami jelentőset tenni neked, hogy biztos legyél benne, hogy megérintheted. Átírom a házat a nevedre a jövő héten.
Gábor szinte kiöntötte a villát. Próbált nyugodt maradni, de ajka szélén egy apró mosoly felbukkant.
Lénye, ez egy nagy lépés Biztos vagy benne? Lehet, hogy nem kell sietni?
Biztos vagyok. Te vagy a férjem, a támaszom. Ki lenne más? Anyukád sem lesz ellene? Talán hétvégén meghívnánk őt ebédre, hogy megünnepeljük a döntésemet, megmutassuk, mennyire értékelem.
Anyuka? ragyogott Gábor. Persze! Örülni fog! Mindig azt mondja: Milyen bölcs Lénye.
Réka lefordította a tekintetét, hogy eltakarja a rosszízű mosolyát.
Remek. Hozzon el szombaton. Valami különlegeset főzök.
A következő három nap Rékának olyan finom kínálat volt, mint egy szívszorító kínzás. Egy ágyban aludni, tűrnünk a férje érintéseit, hallgatni a dumáját, de a cél erőt adott. Már jogi tanácsadóval is konzultált, tudta, mit kell tenni.
Szombaton Tamara Kovács, Gábor anyja, pompás blúzzal és hatalmas broszzal jelent meg, mintha csak egy nagy ünnepségre érkezett volna. Szülőanyja édes, de szarkasztikus kedvességgel üdvözölte:
Lénye, kisasszony, milyen karcsú vagy! Sokat dolgozol, nem kíméled magad, és Gábor azt mondja, valami különlegeset akarsz tőlünk?
Kérem, Tamara néni, üljen le invitálta Réka a vendégeket az asztalhoz.
Az asztal gazdagon volt terítve: sült kacsa, saláták, kaviár, drága bor. Gábor körözte a hölgyeket, de Réka látta, ahogy izgatottan várja a fő témát a ingatlanról szóló beszélgetést.
Miután a harapnivalók elfogytak, és Gábor a bort öntözte, Réka villával koppintott az üvegre, hogy felhívja a figyelmet.
Kedves család kezdte ünnepélyesen. Összegyűltünk, mert fontos terveim vannak.
Gábor és Tamara néni úgy néztek rá, mint a kígyók a patkányra. Tamara néni még a szalvétát is összetömörítette.
Tudjátok, hogy van egy házam az Ezüsterdőben folytatta Réka. Gáborral beszéltünk, hogy átírjuk.
Igen, igenAz igazság és a bátorság megtanította Rékát, hogy a saját sorsát csak akkor irányíthatja, ha soha nem engedi, hogy mások a saját játékait játsszák meg helyette.
