„Cseréljünk lakást! Minek egy háromszobás lakás?” – mondta a szomszéd.

Emlékszem, amikor János szomszédom a zsidó utcában megtörte a csendet, mintha már rég óta egyezségünk volna. Cseréljünk lakásokat. Mire van szükséged egy háromszobásra? szólt ő magabiztosan.

Anyám örökségeként kaptam egy szép, térképes, háromszobás lakást a VII. kerületben. Az egyes szobák egymástól különállóak, nincs átjáró köztük. A hatalmas előtér, a különálló fürdőszoba és a gátlástalan konyha bár kicsi, a kiterjedt erkélyével még a legszelesebb napot is megtartja. Én és a kislányom, Réka, mindketten a saját szobáinkban élünk, a nappali pedig közös oázisunk. Mindig is elégedett voltam ezzel a környezettel, s semmi sem késztetett arra, hogy költözzünk.

Aznap, mikor János a járdán megállt előttem, úgy szólt, mintha már tudná, mi a legjobb mindenkinek. Tudja, István, Ön a lánnyal él, ugye? Miért nem költözik hozzám, és én hozzám? Két szobánk van, az elég lesz Önnek! Mire van szüksége egy háromszobásra? Gondolja csak, két szoba elég két embernek. Ne aggódjon a kicsi méret miatt, hely áll majd. folytatta, miközben a szemében a forintok csillogtak, mintha több ezer forintot is hajlandó lenne adni.

Figyelmesen hallgattam, szinte fülbevalóként. Amikor János a közös harmónia szavát elnyelte, megszakítottam: Ez csak tréfa? Ha komolyan gondolja, honnan merítette azt a merészséget, hogy azt feltételezze, mi kisebb lakásba mennek? Hiszem, hogy a háromszobás otthonunkat nem cserélem le egy olyanra, ami csak egy papírdoboz. mondtam, szorosan a szívemben a régi magyar közmondásra gondolva: Nem minden arany, ami fénylik.

János csak bólintott, mintha az elhárítás már elég lett volna, de mégis néhány szót mormolt: Mi csak a legjobbat akarjuk, hogy mindenki jól érezze magát. Ti nem tudjátok, mi a jó számotokra. s aztán csendben elhagyta a helyszínt.

Még ma is a régi lakásunkban vagyunk, és János, illetve családja már nem szól hozzánk. Úgy tűnik, a megtagadásom olyan mélyen megérintette őket, mint egy hideg nyári szellő a Duna partján. A történet emléke még mindig él bennem, mint egy régi mesekönyv lapjai, melyek a múltba visszavárnak.

Rate article
News 24 Justall
„Cseréljünk lakást! Minek egy háromszobás lakás?” – mondta a szomszéd.