A magányos takarítónő egy telefont talált a parkban. Amikor bekapcsolta, hosszú percekbe telt, mire magához tért.
Márta Valéria korábban indult munkába, mint szokott. A hétvégén a fiatalok mindig rengeteg szemetet hagynak, ezért reggel négykor már ott állt, hogy mindent elvégezhessen. Évek óta takarított az utcákon. De az élete egyszer teljesen más volt.
Mikor a seprűt megragadta, eszébe jutott szeretett fia, akit harmincöt évesen vállalt magának. A férfiakkal sosem volt szerencséje, ezért a gyermekének szentelte életét. Imádta kisfiát, Pistikéjét. Okos, szép fiú volt. Csak egy dolog aggasztotta: a gyerek utálta ezt a környéket.
Anyu, ha felnövök, egy igazi férfi leszek! mondogatta neki.
Persze, drágám, miért ne lennél? biztatta őt anyja.
Amikor Pisti betöltötte a tizenhatot, elköltözött a kollégiumba, közelebb a szakiskulához. Márta Valéria nem örült, hogy ilyen messze van, de a fiú megígérte, hogy gyakrabban hazajön.
Először tényleg rendszeresen látogatta anyját. Aztán megismerkedett egy lánnyal, és egyre ritkábban emlékezett a régi otthonra. Végül visszajött örökre , mikor kiderült, hogy halálos beteg. Márta nem értette, mért éri őket ilyen súlyos próba.
Minden erejét összeszedte a küzdelemre. Az országos kórházban jobb kezelést kaphatott volna a gyerek, de ott hatalmas pénzekre volt szükség.
A gyászba fulladt anya habozás nélkül eladta a lakását. Aztán egy éjszaka felhívták.
A fia meghalt! közölte az orvos.
Márta Valéria nem akart élni. Az élete értelmét vesztette nélküle.
Egy reggel, mint mindig, Márta kiment takarítani.
Jó reggelt! köszönt rá Simon Lajos, miközben sétáltatta a kutyáját.
Jó reggelt! Ma korán van magának? válaszolta Márta.
Unatkozom otthon. Kiviszem ezt a csöppet, és beszélgetek egy kicsit magával mondta vidáman a férfi.
Simon Lajos magányos agglegény volt. Márta kicsit zavarba jött a figyelmétől.
Na jó, megyünk tovább, nem akarunk a munkájában zavarni búcsúzott, és tovább sétált a kutyájával.
Márta folytatta a munkát, amikor hirtelen meglátott valamit a padon. Egy telefont. Körülnézett senki. Fogta a készüléket, és bekapcsolta. A képernyőn fényképek jelentek meg. Valaki itt fotózott, és otthagyta. Márta közelebbről megnézte a képeket, és hirtelen elsiratta magát.
Pisti! Édes fiam! zokogott.
Akkor hirtelen csörgött a telefon. Márta megriadva, de felelt.
Halló! Az én telefonom, visszakaphatnám? szólt egy női hang.
Igen, persze. A parkban találtam egy padon. Jöjjön el erre a címre adta meg Márta a címet.
A lány eljött a telefonért. Mikor kinyílt az ajtó, Márta meglátta mögötte egy fiút.
Mondja, magának honnan van a fiam képe a telefonján? kérdezte Márta.
Zsoltié? lepődött meg a lány.
A fiú belépett.
Pisti! sikoltott fel Márta Valéria, és eszméletét vesztette.
A fiú odarohant:
Mi történt vele?
Talán összetévesztett valakivel. Hívjuk a mentőket mondta a lány.
Tizenöt perc múlva az orvosok magához térítették Márta
