Nem várt vendégek
A telefon ébresztette Valit hajnali ötkor. Ismeretlen szám hívta.
Igen? mondta szárazon Vali.
Valika? hangzott fel egy hangos, vidám női hang. Te vagy az?
Én válaszolta közömbösen Vali.
Én vagyok! örömöt lelve mondta a nő. Felismertél?
Felismertem felelte Vali udvariasságból, nehogy megbántsa, bár fogalma sem volt, ki beszél hozzá.
Biztos voltam benne, hogy rögtön felismeresz! folytatta a nő lelkesen. Milyen jó, hogy elértem! Most tudsz beszélni?
Tudok.
Remek! A férjemmel, a gyerekekkel és velem már a pályaudvaron vagyunk. Egy órája szálltunk le a vonatról. Jól hallasz engem?
Jól.
Kicsit halk a hangod. Minden rendben van, Valika?
Minden tökéletes.
Nagyon örülök neked! Először szállodában akartunk megszállni. Azt hittük, nincs rokonunk ebben a városban. De aztán eszünkbe jutottál! Érted?
Értem.
Milyen jó, hogy eszünkbe jutottál! El sem tudod képzelni, mennyire örültünk! Főleg a gyerekek.
El tudom képzelni.
A férjem meg rögtön azt mondta: Hívd fel Valit! Ő nem hagy cserben.
Igaza volt. Nem hagylak cserben.
Szóval, megengeded, hogy nálad szálljunk meg? Jól értem?
Jól. Megengedem.
Nem maradunk sokáig folytatta vidáman a nő. Csak pár hétig. Megnézzük a várost, aztán hazamegyünk. Mert otthon rengeteg dolgunk van, és ahogy mondják, vendéglátó a ház, de otthon a legjobb. Egyetértesz?
Egyetértek.
Gondoltuk, hogy így lesz! Főleg a férjem. Rögtön azt mondta, nem lehet, hogy Vali nem fogad be minket. Végül is, mi rokonok vagyunk. Még ha távoliak is, még ha tíz éve nem láttuk egymást, de azért rokonok. Igaz?
Igaz.
Most egyedül élsz?
Egyedül.
Háromszobás lakásban?
Igen.
Akkor most hozzád megyünk?
Jöjjenek.
Egy órán belül ott leszünk. Még mindig ott laksz?
Még mindig ott.
Akkor várj ránk! Hamarosan ott vagyunk.
Várok válaszolta Vali.
Valéria letette a telefont, letette az éjjeliszekrényre, átfordult, betakarta a fejét a takaró alá, és elaludt anélkül, hogy nagyon izgult volna azon, hogy még mindig nem jött rá, kivel is beszélt az imént.
Egy óra múlva megszólalt a csengő. Valéria ránézett az órára, lehunyta a szemét, és megfordult. A telefon csörgött. Vali aludt.
Néhány perc múlva elkezdtek dörömbölni az ajtón. Vali közömbösen feküdt. Végül ismét felcsörrent a telefon.
Igen mondta Valéria, nem nyitva ki a szemét.
Valikám? kiáltotta ugyanaz a nő örömmel.
Igen.
Mi vagyunk azok! Megérkeztünk. Csörögünk és kopogunk, de nem nyitsz ajtót.
Csörögtök?
Igen.
Miért nem hallalak?
Nem tudom.
Akkor csörögj még egyszer!
A lakásban megszólalt a csengő.
Most csörgünk mondta a nő.
Nem válaszolta Vali , nem hallak. Most kopogj!
Az ajtón kopogtak.
Most kopogunk jelentette ki a nő.
Nem felelte Valéria , nem hallom.
Azt hiszem, félreértettem valamit mondta a nő.
Mit? kérdezte Vali.
Hol vagy most, Valikám?
Hogy érted, hol? Itthon.
Hol itthon?
Szolnokon válaszolta Valéria az első dolgot, ami eszébe jutott. Hol máshol lennék?
Hogy Szolnokon? Miért nem Budapesten?
Kilenc éve költöztem. Röviddel a válás után.
Miért?
Miért váltál el?
Miért költöztél el?
Elegem lett Budapestből, úgyhogy elköltöztem. Túl sok kellemetlen emlék.
Szolnokon jobb?
Természetesen. Sokkal jobb.
Mi jobb ott?
Minden. Bármit csinálok. És semmi kellemetlen emlék. De minek magyarázom? Jöjjenek el és győződjenek meg maguk! Hányan vagytok most?
Négyen. Én, a férjem és a két gyerek. A nagyobbik Pisti, a kisebbik Bandi. Bandi idén harmadszor próbál bejutni az egyetemre.
Akkor négyen jöjjenek el! Nálunk is van remek egyetem.
Mikor érjünk oda?
Akár most is!
Most nem megy. Rengeteg dolgom van Budapesten. Bandi csak ott akar tanulni. Mi meg azért jöttünk, hogy munkát keressünk. A terv az volt, hogy egy évig nálad lakunk. De hát így alakult.
Szóval ma nem jöttök?
Nem.
Kár. Már nagyon vártalak titeket.
Mi is nagyon sajnáljuk. El sem tudod képzelni.
De el tudom.
Nem, nem tudod. Ha arra gondolok, mi vár ránk most, el sem akarok élni.
Valéria úgy döntött, itt az ideje befejezni a beszélgetést.
Nos, rendben mondta. Ha most nem tudtok jönni, akkor majd, amikor tudtok. Mindig örülök, ha látlak. Amint elhelyezkedtek Budapesten, küldd el a címedet! Én is elmegyek hozzátok pár hétre. Aztán meglátjuk. Végül is, nekem már nincs senkim Budapesten, csak ti. Megbeszéltük? Elküldöd a címedet?
De Valéria nem hallott választ, mert a hívás hirtelen megszakadt.
