Megkapta a feleségétől összegyűjtött poggyászt a holmikkal ne is szólj balul!
Amikor Réka először eszébe jutott a videokamera, nem csak gondolta, hanem mindenhol felszerelte. De nem mondta meg Gábornak, mert meglepetés lesz! És valóban, a meglepetés megtörtént.
Mennyire szerencsés, hogy Ő Vitézhez ment, ne pedig ahhoz a balkezes Kamill Kovácshoz! gondolta a székben ülő, terhes Réka, miközben kényelmesen nyújtózkodott. Egyébként most már egy budapesti kerületbeli cserbenházban élne a környéken kívül!
Réka úgy vélte, Kovács semmi nagyra nem képes. Nem véletlenül hívták őt nem Sándornak, hanem Sándornak: ahogy a hajót elnevezed, úgy fog hajózni. Ki gondolná, hogy egy nagy hadvezérről Sándor Macedónnak nevezne? Senki! Olyan, mintha Lenint Vová-nak hívnák ne is próbálkozz!
Sándor Balogh neve viszont természetesnek hangzik. A Művelet Y című film is csak akkor lett volna nevetséges, ha a cím is csak úgy hangzik, de a Shurik változat mindenképp működött.
Már iskolai koruk óta barátok voltak: ketten is Réka iránt gyönyörködtek, és gyakran háromszor mentek eludvarra. Sándor mindig vereséget szenvedett a vonzó, szellemes Viktor mellett, de úgy tűnt, hogy ezt nem is veszi észre. A nyilvánvaló vereség nem rombolta meg barátságukat Sándor tudta, hogyan kell barátkozni.
Ezért amikor a ballagás után Réka végül Gábort választotta, Sándor egyszerűen eltávozott: a harmadiknak el kell mennie. És Kovács lett a harmadik.
Három hónappal a főiskolára való beiratkozás után Gábor otthagyta Rékát: egy osztálytársa elbűvölte. Réka ilyenkor Sándorhoz fordult, először Sándornak szólítva. A hűséges Kovács azonnal megjelenett, eloszlatta egyedüllétét és segített kilábalni a depresszióból.
Semmi sem történt közöttük, és nem is lett volna Sándor csak barát maradt, de számára elég volt, hogy közel legyen a szeretett személyhez.
A tavasz közeledtével Réka új szerelemre lelt: Viktor véglegesen eltűnt a szívéből. A kiválasztott férfi egyetemi diáktársa lett, néhány évvel idősebb, akivel a könyvtárban ismerkedtek meg ahol a könyveket még papírra nyomják. Sándort ekkor már csak a háttérbe szorították, minden gondolatot Ádámmal töltött.
Ádám a városépítészeti és építészeti főiskolára ment, ahol szerinte csak felesleges melót vitt magával: Kicsit tanulok, majd szakmám lesz! mondta. Ő egy nagycsaládból származott, ahol a pénzt nagyra értékelték. Ha akarok, a főiskolába is beiratkozom! tette hozzá.
Rékának már unalmas volt a szép, de merev fiú, ezért a szerelem és az ölelés után kutatott, amit végül megtalált. Ádám, mint egy kicsit idősebb, tapasztaltabb férfi, kinyitotta előtte az érzések kapuit, és együtt még a házasságot is fontolgatták.
Már egy éve jártak együtt: Ádám a főiskola végén volt, Réka a második évben. Miért ne kötnénk össze? gondolták. Ádám hamarosan diplomázott, és az esküvőt tervezte.
Ekkor Sándor felhívta Rékát: Jön a régi osztálytársak összejövetele! Jössz, Rékám? Réka úgy döntött, hogy elmegy. Miért ne? Gábor majd lássa, mit vesztett! mondta, és felvállalta, hogy megdicséri egykori udvarlóját, hiszen hamarosan esküvője lesz.
Sándor már egy neves építőipari cégnél dolgozott, és elég jól keresett. Gáborral továbbra is barátkoztak. Sándor elmondta Rékának, hogy korábbi kedvence most szabad, és szintén részt vesz a ballagó eseményen.
Az este február első szombatjára lett kitűzve. Réka gondosan megtervezte a megjelenését: egy cuki ruha, fölötte egy riadt szürke kabát és Sándor saját autójával szállította el őt.
Amikor Réka meglátta egykori szerelmét, rájött, hogy magát becsapta: semmi sem múlt el benne! Mélyen, belül még türelmesen várt a megfelelő pillanatra, ami most bekövetkezett.
Gábor is örült Rékának, már szépült az elmúlt másfél évben, de nem mondta el Sándornak. Sándor ezt nem vette észre: számára Réka mindig a legszebb maradt mi is legyen szép, ha már így is volt?
Réka és Gábor egyszer csak egymásra néztek, és anélkül, hogy szóltak volna, elindultak egymás felé, és megtették azt, amit addig kimaradt. Sándor ismét a harmadik lett.
A menyasszonyi esküvő Ádámmal elmaradt: augusztusban már terhes Réka Gábortól vett el a menyasszonyi csokorral. Viktor pedig felkérte őt.
Most a pár első gyermekére vár: az ultrahang azt mutatta, lány lesz!
Viktor jó férj lett. A házasság után esti műszakra átváltott, és futárként dolgozott egy olyan szakma, ami ma már jól fizet.
Réka a harmadik félévet kiegészítette vizsgákkal, szülei pénzével támogatták. Egy átlagos, boldog család mindennapjairól szólt az életük.
A megfelelő időben született a kedves kis Lili. Ahogy nőtt, elkezdett járni, és a bölcsőbe nem adták, mert nem akarták, hogy a falusi bölcsőben történjenek ismeretlen dolgok. Egy háziápolóra lett szükség, mivel a nagymamák még dolgoztak, a nagypapák pedig már nem tudták, hogyan kell csecsemőpelenkát cserélni.
A 22 éves Anikót választották háziápolónak; ő egyetemi diák volt, részmunkaidőben óvodai feladatokat vállalt, és jó ajánlásokat kapott. Réka szerint nem volt vonzó, de ez pont jó volt így nem kellett a sírra temetni.
Anikó alacsonyabb díjat kérte, minden illeszkedett a költségvetésbe.
Réka és Anikó hamar megtalálták a közös nyelvet: a kicsi szívesen maradt a háziápolóval, és kézbe vette a szülőkkel való kapcsolatot. Amikor Réka megfürdette a kislányt, egy kiütésre lett figyelme a mai modern pelenkákat már egy pillanat alatt cserélik!
A kiütést Anikónak nem mondta, mert attól tartott, hogy miért születhetett. Sokféle babakrémet és pudert kipróbált, de végül bőrgyógyászra került sor. Kiderült, hogy egy allergiás dermatitis.
Jézusom! kiáltotta Anikó semmit sem adtam neki! Van már ápolói képzettségem, de mégis? de Réka szigorúan ellenőrizte, hogy semmi étel ne kerüljön a gyerek szájába.
Férje is hozzátette: Ne aggódj, csinálunk allergiatesztet, amíg nem állítod össze a fejezetet.
Ekkor Réka újra gondolt a videokamerára, feltelepítette mindenhol, de a futárnak nem szólt: meglepetés lesz! És a meglepetés tényleg megtörtént.
Kiderült, hogy a kis Lili szinte magára maradt, hiszen a szülők a legizgalmasabb feladatokba bonyolódtak: Viktor és Anikó a hálószobában töltöttek időt, míg a kicsi két szoba között vándorolt. A lakásban kanapék és székek között egész rágcsálnivaló hevert: főleg chips, amit Viktor és Anikó is szeretett.
Azonban a ház megtisztult, amikor Réka visszatért; mindent rendbe tettek. Kiderült, hogy Anikó volt Viktor egyetemi szerelme az első évben, akit akkor elhagyott. Miután elhagyta, a papírjait elvette, és háziápoló lett.
Az egész összefonódott, talán véletlenül, talán nem; talán a férj javasolta a jelölést, és így jött a félelmetes Anikó, vagy ahogy Viktor tréfásan hívta, Anikóka.
Ettől világossá vált, miért dolgozott a férj otthonról. A lakás a Réka szüleinek tulajdonában volt, így a szerelmeseknek nem jutott a ház. A háziápoló kedves szavakat hallott, a férj is és egy összegyűjtött, megcímkézett poggyászt, amit Réka nem akart megbocsátani.
Ekkor elhagyták a házat együtt, Gábor pedig nem próbált bocsánatot kérni. Réka teli volt hányingerrel, a csapdák újra a fejére csapkadtak, de emlékezett a balkezes, hű Sándorra: Ő lesz, aki most segít! gondolta. A barát azonnal megérkezett, és a régi, ügyetlen viccekkel enyhítette a bánatát.
Ám a barát nem tudott eljönni: Nem fog menni, Réka! hallotta a szokásos üzenet helyett. Miért? kérdezte a lány. A feleségemhez megyek a szülőszobába, ott a kisfiú született, sajnálom! mondta Sándor, és letette a telefont. Réka megdöbbent: Fia? Melyik fiú? Melyik feleség? Együtt élnek? gondolta. De a tény az, hogy a barátja, Kovács, már apa lett, és már nem volt ideje.
Réka úgy érezte, hogy mindenki elhagyta: a férj, a barát, még a kolléga is. A családi élet, a munka, a pénz mind mindent felégett. De a tanulság egyszerű: az igazi barátság, a hűség és a saját magunkhoz való hűség azok a dolgok, amik végül a szívünket melegen tartják, függetlenül attól, hogy a világ mennyire változik. Megtanultuk, hogy a boldogság nem a körülményekben, hanem a bennünk lévő hűségben és őszinteségben rejlik.
