Gábor, már megint a Balatonra gondoltál? Láttad már, mennyibe kerülnek a szállások? Ebben az évben szorítjuk a költségvetést. A tetőt kell felújítanunk a nyáron, a gépkocsi is szervizre szorul, ráadásul a gazdaság most kiszámíthatatlan. Minden fillér számít, te meg csak a tengerre, a tengerre Gábor dühösen lerakta a számológépet a konyhapulton, és a száját összeszorítva mutatta meg, mennyire fáradt a feleségének hiányzó józan ítélőképességét.
Marika az ablak mellett állt, a forró aszfaltot bámulva, ahol a júliusi hőség a levegőt szinte olvasztotta. Testét fájdalmas izgalom járta át, hogy megérintse a sós szellőt, hallja a hullámok zúgását, egyszerűen csak egy hétig a parton feküdjön, elfelejtve a éves beszámolókat, a pörköltet és a folyamatos spórolást.
Gábor, három éve nem mentünk sehova, suttogta, anélkül, hogy megfordult volna. Elegem van. A szabadságom fogynak. Ott a fiók tetején egy dobozban ott lapul az összeg, amit még a kétünknek szánhattunk, ha takarékosan költünk. Nem kell egy ötcsillagos hotel, egy egyszerű vendégház elég.
Most már nem lesz takarékos, vágta be a férj, miközben lehűlt teát öntött magának. A jegyek felrobbantak, az áru ott már aranyárral jár. Ha elmegyünk, kiürítjük a kasszát, aztán mi lesz? Télre otthon maradunk, hogy a macska orcáját szívjuk? Nem, Marika. Idén otthon töltjük a szabadságot. A nagymamánkhoz megyünk, ott folyó van, friss a levegő. Mi kell neked, egy wellness? És segítünk anyukának, a uborka már elkezdett nőni, be kell szedni.
Marika sóhajtott. Harcba lépni Gábor racionális házigazda módjával hiábavaló volt. Mindig tudta, hogyan fordítsa a helyzetet úgy, hogy ő a pazarló és önző, míg ő maga a szegény, családját terhelő felelősség súlya alatt roskadozik.
Jól van, engedett, miközben belül egy mély csalódás szivárgott fel. A nyaraló, nyaraló. Csak ne várj, hogy egész nap a tűzhelynél álljak. Pihenni akarok.
Így van, okos lány, Gábor hangja azonnal megpuhult. A pénz is marad. Még a biztosítást is meg kell hosszabbítanunk.
A következő két hét a város nyomaszó melege alatt telte. Marika a munkába járott, a légkondicionálóra álmodozott, amit Gábor is feleslegesnek tartott: Nyisd ki az ablakot jön a szellő, miért akarnád a villamos áramot bekapcsolni? és a szabadság napjaival számolt. A gondolat, hogy két hét a nagymama, Erzsébet Varga, nyaralójában telik, nem nyújtott örömet, de jobb volt, mint egy betonfalú lakásban vergődni.
Három nappal a tervezett út előtt a terveket hirtelen megzavarta egy telefonhívás. Amikor Marika kotlettet pirított a konyhában, a hőmérséklet már a kohóhoz hasonlított, Gábor hangjában hirtelen megjelenő aggodalom.
Igen, anya Mi a baj? A vérnyomás? Az orvosok? Értem. Természetesen, anya, milyen pénzre van szükség, ne aggódj, a legfontosabb a gyógyulás mondta, miután letette a telefonosütőt, szemei nyugtalanul keresve Marikát.
Marika, baj van. Anyám felhívott. Nagyon rosszul van. A vérnyomása kócos, a szíve akadozik, a lábai zsibbadnak. Az orvos közölte, sürgős kezelés kell. Nem csak tabletták, pihenés, speciális program.
Kórházba kell? ijedt Marika, kikapcsolva a tűzhelyet.
Rosszabb. Egy kardiológiai kurort kell, valahol a középhegységben, ahol a klíma nem változik hirtelen. Ott lesz a rehabilitáció, gyógyfürdő, masszázs. Ha nem, szívroham csap le. Tudod, ő az egyetlen, apa korán meghalt. Ha eljön, nem bocsátok fel magam.
Gábor idegesen járkált a konyhában. Szóval, el kell felejteni a nyaralót. Anyát el kell vinni a kurort. Már tavasszal néztem az árakat, de ez drága lesz. A csomag, az úti költség, a kezelések mind fizetősek
Marika szemei szűkültek. Mennyi ez kerül?
Nos Gábor sóhajtott. Gyakorlatilag mindaz, amit félretettünk. Ráadásul a jelenlegi fizetésből is kell majd adni. De ez az anyám, Marika! Egészség nem vehető fel áron. Mi fiatalok vagyunk, át tudunk menni, de neki most kell.
Minden, amit a nyaralásra és a felújításra takarítottunk? kérdezte Marika, a felháborodás köpenyében. 600 ezer forint. Egy középhegységi kurort mennyibe kerül, hogy két hétre ott maradjunk?
Jó kurort! kiabálta Gábor. Teljes ellátással! Azt gondolod, hogy a pénzt spórolom egy beteg idősasszonnyal? Nem számítok a halálra, de a pénzt!
Marika ajkát szorította. A vádak voltak Gábor kedvenc fegyverei. Nem tudta egyszerűen nemet mondani. Ha anyja nem kapna kezelést, az emberiesség ellen lenne.
Nem sajnálom, suttogta. Csak rendben. Persze, menjen el. Az egészség a legfontosabb.
Gábor azonnal átölelte, a fejére csókolta. Köszönöm, drágám. Tudtam, hogy megértesz. Holnap elmegyek hozzá, pénzt hozok, segítek csomagolni. Még a vasúti állomásra is elviszem. Azt tanácsolták, egy kurort Tihany közelében, mondják, ott a levegő gyógyító.
Másnap Gábor kiürítette a titkos kamrájukat. Marika szomorúan nézte, ahogy egy nehéz boríték a táskájába csúszik. Ő maradt a városban, egyedül, a szabadságon, a tenger és a nyaraló nélkül, még a kávézóba sem engedve.
Gábor későn jött haza, fáradt, de elégedett. Elvitte, lehelt, leülve a kanapéra. Anyám szinte sírt, nem akart pénzt. Azt mondta: Ti, gyerekek, milyen nyaraló? Végül meggyőztem.
Kapni fogja a jelet, amikor megérkezik? kérdezte Marika.
Rossz a kapcsolat, válaszolta gyorsan Gábor. A kurort erdei, csendes. Nem akarják, hogy használja a telefonját, hogy a szívére ne gyakoroljon hatást. Csak néha a recepción keresztül szólal meg.
Marika szabadságát otthon töltötte, nagy takarítást indított, hogy a kezeit és a fejét elfoglalja. A hőség nem enyhült, a város forradt. Gábor dolgozott, este hazajött és mesélte, mennyire nehéz ez az időszak, mennyire aggódik anyja miatt.
Hívta? kérdezte minden este Marika.
Hívta, bólintott Gábor. A hangja már erősebb. A kezeléseket veszi, diétás étkezés, unalmas, de a levegő! Fenyők, csend, amit az orvos írt elő.
Az első hét után Marika a balkonnon ült, laptopja előtt görgetve a közösségi médiát. Ritkán járt, de a tétlenségben nézte, hogy barátai mit csinálnak. Fotók tengerpartra, koktélokra, barnuló testekre. Mindenki a tengeren, csak én gondolta keserűen.
Egy ajánlás hirtelen felbukkant: Lehet, hogy ismerős. A képen egy telt húsú nő kalapos, nagy napszemüveges, a fejmosásában valami ismerős volt a rúzs rózsaszín. Marika rákattintott, a profil Lilla Csillag névre hallgatott. Egy nagymama barátnőjét, Lilla Szűcs, a nagymama, Erzsébet Varga közös ismerőseét fedezte fel.
A legújabb bejegyzés három órával ezelőtt: Adler, üdülő város. A fotó egy kék medencénél és pálmafák mellett mutatta két nőt. Az egyik Lilla, a másik
Marika közelebb húzta a képet. Szíve összehúzódott. A másik nő egy leopárdnyomott fürdőruhába öltözve, feletti félátlátszó paréóban nevetett. A nyakán egy ismerős aranylánc csillant, amelyet Gábor és Marika ajándékozott neki tavaly. Ez Erzsébet Varga volt a nagymama, akit most a középhegységben kellene tartózkodnia, de itt a Balaton partján élvezte a luxust.
Marika keze remegni kezdett. Görgetett lejjebb: egy fotó a napozó napernyőn ülve, a nagymama egy hatalmas nyelvezetű hablevel ülve a vízben. Egy másik: esti sétán, élő zene, grillezés. Egy harmadik: a szobában, fényűző szoba, tengerre néző kilátás, Köszönjük a gyerekeknek a meglepetést!.
A felirat: Köszönjük kedves gyerekeknek. A szív szorult. A gyerekek csak egy, de a másik gyerek Gábor hazudott. Marika néhány percre mozdulatlanul ülve próbálta feldolgozni a látottakat. Gábor szavatai visszhangzottak a fejében: Nincs pénz, pazarló vagy, anyám beteg, rossz a kapcsolat a hegyben.
Szembesítette magát. A düh, hideg, számító harag felülkerekedett a csalódáson. Gábor még egy órán belül térni akart, de Marika nem akarta a vitát a bejárati szinten. Inkább vacsorát készített, asztalra tette. Amikor a kulcsot a zárba fordította, Gábor úgy lépett be, mintha semmi sem történt volna.
Szia, drágám, hogy telt a nap? kérdezte.
Fáradt vagyok, morogta Gábor, lecsózott a cipőjét. A légkondit megint elromlott a munkahelyen, majdnem felégtem. Mit akarunk enni?
Mindent az asztalon, felelte Marika, miközben egy szalonnát vágott.
És az anyádról? hirtelen kérdezte, szeme a tányérra csapódva. Hallottam, hogy ma beszéltetek?
Gábor egy pillanatra megállt, villával a szájában, majd folytatta.
Nappal egy percre felvettük, de a kapcsolat állandóan megszakad. Beszélt a nehéz kezelésekről, fáradtságról. Az orvos lefekvést írt elő, főleg könyveket olvas. Hiányzik minket.
Szegény, sóhajtott Marika, alig megfogva a szalvétát. Szóval ott fekszik, a hegyekben. Az időjárás hogyan van? Eső vagy napsütés? Tihany?
Felhős, hűvös, de nem meleg, mert a magas vérnyomás elleni óvintézkedés. Azt mondják, a hűs levegő jó.
Értem. Gábor, gondoltam talán elmehetnénk egy hétvégére, meglátogatnánk? Hozhatnánk némi háztartási cikket. Nem messze vagyunk, öt óra az autóval.
Gábor felkönnyebbült, de a szeme vörös lett. Mi? Nem! Ez a szigorú intézmény, csak zárva van, nem mehetünk be! Nem akarjuk felpörgetni a vérnyomását! Az orvos is tiltja.
Milyen határozott orvos mondta Marika, csóválva a fejét. Jó, akkor sajnálom. Akartam neki egy pitét sütni.
Elindult a komód felé, ahol a laptop állt.
Gábor, nézd csak, találtam egy kurort, nagyon szép hirdetések, talán jövőre menjünk? kérte.
Gábor nyújtott kezet a székhez, és a képernyő felé nézett. Első képen egy hatalmas medence, pálmafák, a Balaton partja, mint a középhegység. Gábor szemei kitágultGábor halkan felkiáltott, hogy végre szabadulni akar a hazugságok láncától, és a szíve első alkalommal újjáéledt a remény tüzében.
