Ilona, miért csak Ilona Gáborné és Ilona Gáborné? Mintha egy pártgyűlésen lennénk, nem a családi asztalnál. Hallgatóval is vágja a fület mondta a anyóka, miközben még a születésnapi torta morzsái ragadtak az ajkaira, és demonstratívan félrerakta a tea csészéjét.
A vacsorára lehullott a csengő csend. Vendégek a férj szegedi nagynénje, a kusza gyerekével a távoli unokatestvér, és a személytársaságot növelő szomszédnő megdermedtek, várva, mi lesz. András, Boglárka férje, azonnal a saláta tálcájába gödrelt, mintha a receptje lenne a legizgalmasabb dolog a világon. Ilona ilyenkor mindig a homokba temeti a fejét, és hagyja, hogy a nők maguk rendezzék a női ügyeket.
Boglárka lassan letette a villát, törölte az ajkát szalvétával, és ránézett az anyókára. Ilona Gáborné a fején állt, egy fényes szatén ruhában, egyenesben, mint egy zászlóoszlop, és sugárzott egyfajta engedelmességre váró tekintettel.
Ilona Gáborné, tisztelettel a keresztnevén és a vezetéknéven szólok. Ez udvarias, és illik a helyzetünkhöz mondta Boglárka nyugodtan, próbálva, hogy a hangja egyenletes maradjon.
Milyen helyzet? dörzsölte az anyóka. Most már egy család vagyunk! Én neked a fiát adtam, a kicsi vércsepedet. Én vagyok a második anyád. Te meg engem úgy szólítasz, mint egy idegennek. Nálunk így nem szokás. Válkó, a testvérem menyasszonya már az esküvőn is anyóként szólította, és már azóta is testvérek. Te pedig mindig távolságot tartasz ez nem jó, Boglárka, ez felháborodás.
Az anyám egyetlen állította Boglárka határozottan. A neve Mária Andrásné. Nem lehet két anyám, ez biológiailag és erkölcsileg is lehetetlen. Ti csak a férjem anyjátok. Tisztellek, de nem hívom anyának. Elnézést, ha megbánt ez, de a képmutatás nem az én erősségem.
Ilona Gáborné színháziasan szíjt egy kézbe, tekintetét a vendégek köré söpörte, keresve támogatást.
Hallottátok? Képmutatás! Én vagyok a gondoskodó, sütök pitét, adok tanácsot, de ő csak elfordítja a fejét! András, legalább mondd meg a feleségednek! Egy anyát bántani otthon!
András elakadt, kipirosodott, és kiáltott:
Boglárka, tényleg anyámnak jó lenne. Csak egy szó. Hagyomány.
Boglárka hosszú pillantással nézte a férjét. A tekintetében ott volt a fáradtság a végtelen anyai követelményekhez, a családi csalódás, és egy figyelmeztetés, hogy ezúttal nem enged.
Számomra ez nem csak egy szó, András. Ez egy szent fogalom. Anyám az, aki felnevelt, szült, éjjel-nappal vigyázott, amikor beteg voltam, és feltétlenül szeret. Ilona Gáborné egy csodálatos nő, de nem anyám. Zárjuk le ezt a témát, és ne rontsuk el az ünnepet. Ki akar még tortát?
Az étkezés romosra sikeredett. Vendégek gyorsan szétoszlottak, érzve a levegőben szálló feszültséget. Ilona Gáborné a bejáróban a szomszédnak suttogta, hogy a mai menye most már egyáltalán nem tud hálát adni.
Boglárka a konyhában mosott el, dühösen dörzsölve a tányérokat. Harmincéves sikeres építész, önálló nő, de a anyóka árnyékában néha úgy érezte magát, mintha egy elkövetett tanuló lenne. Ilona Gáborné a passzív agresszió mestere volt: soha nem kiabált, de a gondoskodás szúrással olyan érzést keltett, mintha kiabálna.
A másik nap Boglárka remélte, hogy a konfliktus elmúlt, de nem ismerte az anyóka határait. Ez csak a kezdet volt.
Szombat reggel, amikor Boglárka és András a nehéz munkahét után aludni akartak, egy határozott kopogás hallatszott az ajtón. Ilona Gáborné hatalmas, kerekesszékes táskával állt a bejáratban.
Aludtok? kérdezte vidáman, miközben begurult a folyosóba. Épp a piacon voltam, friss túró, falusi. Gondoltam, betérek a gyerekekhez, sütök sajtos gombócokat. Boglárka biztosan nem jut el, egész nap a karrierjével van elfoglalva.
Boglárka pizsamban, kusza hajjal mélyen sóhajtott.
Jó reggelt, Ilona Gáborné. Nem vagyunk éhesek, és már voltak terveink is.
Milyen terv lehet fontosabb, mint egy forró reggeli anyától? már a konyhában csörömpölve, edényeket verve. András! Kelj fel, fiam! Anyám megérkezett!
A reggeli során a sajtos gombócok valóban mennyei ízűek voltak. András békésen mosolygott, Ilona Gáborné pedig belevágott a második körbe.
Látod, Boglárka, mennyire gondoskodom rólatok. Hat órakor felkeltem, a piacon jártam, a táskámat cipelem. A hátam fáj, a lábam zúg, de mégis idejöttem. Csak egy anyuka ezt tenne, miért ne? Hú, hogy nehéz neked nevezni engem anyának? A nyelvem elvékonyodik?
Boglárka letette a villát.
Ilona Gáborné, köszönöm a reggelit. De a gondoskodás nem vásárolható sajttal. És a anya címet sem kapja meg egy túróval.
Mire akkor? kérdezte a szigorú anyóka. Hogy a kórházban felvették? Én Andrásra gondoltam. Most már rokonok vagyunk. Azt akarom, hogy otthon legyen a meleg, családi. Te meg hideg vagy, mint a jeges medve. Tegnap felhívtam Máriát Andrásnének, a te anyádnak, panaszkodtam.
Felhívtátok az anyámat? Miért?
Hogy elmondjam, mit csinálsz. Gondoltam, talán befolyásolni fog. De ő azt mondta: Boglárka, felnőtt lány vagy, saját döntéseidet hozod. Itt a nevelés! Engedélyek csak úgy.
Kérem, ne zaklassák többet anyámat a panaszaival mondta Boglárka jeges hangon. Vérnyomása magas, nem szabad idegesíteni.
És nekem nincs semmi vérnyomás? A szívem nem fáj? remegő hanggal kérdezte Ilona. Teljes szívvel segítek! Én csak a legjobbat akarom!
András gyorsan közbelépett:
Anyám, ne vidd tovább. Boglárka hálás, csak idő kell, hogy megszokja.
Már három éve szokik! vágta Ilona Gáborné. Ha nem akarjátok rendben, nem kell. Hozok, segítek, amíg el nem érted, ki a jóképű jó kívánságot hozza.
Azóta az anyóka látogatásai rendszeresek lettek. Ellenőrizte, hogy a férfi tiszta inggel jár-e, rendezetlen kályhát cserélt, a függönyt, a fal színét, még a mosópor márkáját mindig: Az anyuka rosszat nem tanácsol.
Boglárka kitartott. Udvarias maradt, de határokat szabott: nem adta át a kulcsot (bár Ilona Gáborné egy tartalékot kért vészhelyzetre), nem engedte, hogy pénzügyi ügyekbe beavatkozzon. A feszültség nőtt.
A megoldás egy hónappal később, novemberben jött. Boglárka súlyos influenzába esett: láz kilencven, testtörés, erőteljes gyengeség. András szerencsétlenül üzleti úton volt, csak pénteken tudott hazaérni.
Boglárka ágyban hevert, lázban, és úgy érezte, hogy a végzet a szobát is betölti. Anyját, Máriát Andrásné, akivel a kórházban is volt, hívta, de ő is a hipertóniás roham miatt feküdt kórházban, úgyhogy nem akarta megijeszteni.
Szerdán délben a bejárati ajtó nyikorgott. András egy tartalék kulcskészletet hagyott a szüleinek, hogy virágot locsoljanak, ha hosszabb útra menekül. Boglárka elfelejtette.
A folyosóban ropogó zsákok és Ilona Gáborné hangja:
Van itt valaki élő? András szólt, hogy kiborultál. Jöttem megmenteni.
Boglárka alig emelte a fejét.
Ilona Gáborné ne jöjjön fertőző
Az anyóka belépett a hálószobába, ruhájában még a külső kabátot hordva, és kritikus szemmel körülnézett. Az asztalon teáskészletek, gyógyszerdobozok, összezúzott szalvéták hevertek. A levegő meleg volt.
Micsoda atmoszféra! Legalább egy baltát is akarnék kiáltotta. És ilyen rendetlenség. Betegség alatt is kulturálisan kell viselkedni, Boglárka.
Kinyitotta az ablakot, és a novemberi hideg csapott Boglárka meleg arcába.
Zárjátok be, kérlek reszket a testem suttogta, takaróba burkolózva.
Szellőztetni kell, baktériumokat elűzni. Nem baj, elviszed. Már hoztam egylevest. Kelj fel, menj a konyhába. A szobában csak egy disznófarm van.
Nem tudok felkelni. Köröz a fej.
Ne hazudj. A mozgás az élet. Kelj fel, mondom. Nem sétálok csak úgy a város közepén?
Ilona Gáborné hangosan csörömpölt a konyhában, míg Boglárka, ingázva, elindult a fürdőbe, majd a konyhába, csak egy csésze vizet kérve.
A konyhában már kiürítette a táskái tartalmát, de a teát helyett a hűtőszekrényben kezdett keresgélni.
Istenem, egér! Kolbász, lejárt joghurt Mit adtál a férjednek, mielőtt elutazott? Szegény András miért nem kapott gyomorrontást?
Boglárka, rosszul vagyok mondta, a székbe ülve, fejet a kezébe támasztva. Egy kis vizet kérhetnék?
Vizet? Magad öntsd, ha egészséges vagy. A tűzhelyed zsírral van fedve. Amíg beteg vagy, rendbe fogom tenni a konyhát, hogy ne szégyelljünk mások előtt.
És elkezdte a serpenyőket csörömpölni, székeket tologatni, szekrényeket vegyi tisztítószerrel dörzsölni. A klór szaga keveredett a betegség illatával, Boglárka hányingert kapott.
Kérem, ne takarítsanak pihenésre van szükségem Menjenek el, kérlek
Most már elég! szorította a könyökét. Én anyaként jöttem, gondoskodni, segíteni! De te engem kiűztél? Nem is mértem a vérnyomásom, csak a törölközőt ragadom. Köszi volna a köszönet.
Köszönöm suttogta Boglárka. De nem kérek takarítást. Gyógyszert kérek, mert nincs erőm elmenni a gyógyszertárba. Mit vásárolt András?
A lista elfelejtettem. De vettem cékla! Készítek borscsot. A borscs a legjobb gyógyszer. Te most csak a zöldségeket tisztítsd, én meg a levest főzöm. Gyorsabban megyünk.
Boglárka lángolt tekintettel nézett a szobába.
Ti akarjátok, hogy 39 fokon tisztítsam a céklát?
Miért ne? A kezek dolgoznak. A munka szépíti és gyógyít. Amikor beteg vagyok, a kertben ások, és minden rendben van.
Ebben a pillanatban Boglárka köpenyének zsebébe telefon csörrent. Anyja, Mária Andrásné, hívott.
Kicsi, hogy vagy? Hangod elvült. Már kijelentem, nem maradhatok itt, amíg beteg vagy. Már a szomszédodnál vagyok, felmegyek.
Öt perc múlva Mária Andrásné lépett be. Halvány, a kórház után fáradt, de elszánt.
AnyuBoglárka végül megtalálta a békét, mikor Ilona Gáborné elhagyta a konyhát, a borscs pedig a szomszédok ünneplőként osztották.
