Kora tavasz
Kicsi Zsófi, egy négyéves kislány, figyelte az “újat”, aki nemrég bukkant fel a házuk udvarán. Ez egy ősz hajú nyugdíjas volt, aki a padon ült. Kezében bot volt, amire támaszkodott, mint valami mesebeli varázsló.
Zsófi egyből rákérdezett:
Nagypapi, maga varázsló?
Amikor tagadó választ kapott, egy kicsit szomorú lett.
Akkor minek a bot? folytatta a kislány.
Ez segít járni, könnyebb vele megmozdulni magyarázta a férfi, aki bemutatkozott néki: Kovács István.
Akkor nagyon öreg? kérdezte megint a kíváncsi Zsófi.
A te mércéd szerint öreg, az enyém szerint meg még nem annyira. Csak a lábam fáj, nemrég eltört. Rosszul estem. Addig is a bottal járok.
Ekkor kijött a kislány nagyanyja, megfogta a kezét, és elvitte a parkba. Tóth Erzsébet köszönt az új szomszédnak, aki visszamosolygott. De a hatvankét éves férfi jobban megszerette Zsófit. A kislány, amíg a nagymamája készülődött, mindig korábban kiment az udvarra, és elmesélte mindazt, ami történt: milyen az idő, mit főzött a nagyi ebédre, vagy hogy a barátnője mitől volt beteg egy hete
Kovács István mindig megajándékozta a kicsi szomszédját egy finom csokoládés cukorkával. De meglepődött: a kislány mindig köszönetet mondott, kibontotta a cukorkát, pontosan a felét letörte, a másik felét gondosan visszacsavarta a csomagolásba, és a kabátja zsebébe tette.
Miért nem eszed meg az egészet? Nem ízlett? kérdezte Kovács István.
Nagyon finom. De a nagymamámnak is adok belőle válaszolta a kislány.
A nyugdíjas meghatódott, és legközelebb már két cukorkát adott neki. De Zsófi megint letört belőle egy felet, és elrakta.
Most meg kinek spórolod? kérdezte Kovács István, csodálkozva a gyerek takarékosságán.
Most már anyukának és apukának is adhatok. Bár ők maguk is vehetnek, de nagyon örülnek, ha kapnak magyarázta Zsófi.
Értem. Biztos nagyon jó a családod mondta a szomszéd. Szerencsés vagy, kicsim. És jó szívű is.
A nagymamámnak is jó szíve van. Mert ő mindenkit nagyon szeret kezdte mesélni a kislány, de ekkor kijött a nagyi, és megfogta a kezét.
Ja, egyébként, Kovács úr, köszönjük az édességeket. De a lányomnak és nekem se jó a sok cukor. Bocsánat
Akkor mit tegyek? Nem tudom Mi az, amit ehettek? kérdezte.
Mindenünk megvan otthon Köszönjük, semmi nem kell mosolygott a nagyi.
Nem, így nem megy. Nagyon szeretnék valamivel kedveskedni. Ráadásul jó szomszédi viszonyt akarok ápolni, és ezt nem is titkolom mosolygott Kovács István.
Akkor váltsunk dióra. És csak otthon, tiszta kézzel esszük meg. Rendben? a nagyi már mindkettőjükre nézett.
A kislány és Kovács bácsi bólintottak, és legköze
